Természetesen nem lehet elmenni az elmúlt napok a magyar gazdaságot érintő két bejelentése mellett: Kecskemétre jön a Mercedes, Budapestre pedig az Európai Innovációs és Technológiai központ. Mindkettő jelentős beruházás és jónevű cég, szervezet jön - bár hatásuk Magyarországra kisebb, mint amennyire ma felnagyítják, azért lehet örülni - bár sokan ezen is fanyalognak...na mindegy. A magyar vélemények már ismerősek, de mit mondanak pl. a német vásárlók a magyar Merci gyárra, merthát mégiscsak oda kerül majd a legtöbb. A WIWO német gazdasági hetilap magyar Merci gyárról szóló cikkéhez tartozó kommentekből szemezgetve, ami a további helyszíneket (Románia, Lengyelo.) is elemezte:
Aki Dacia-t vesz, magára vessen...
Inkább egy 'huszár' Suzuki Magyarországról, mint egy román Logan...
Ha megkérdeznék, hogy melyik országból vegyek autót, Romániából vagy Magyarországról, akkor inkább Magyarországról...
A 'német' termékeket már jóideje nem Németországban gyártják. Románia vagy Mo., mindegy. És hogy Suzukit M.o-ról? Inkább egy Pick szalámit...
Én nem akarok magyar, román vagy magyar Mercedest venni! Prémiumtermék(árak) és az olcsó gyártás nem összeférhető! Három Mercedes E-osztály után 5-ös BMW-t rendeltem. Nekem ez a következménye az olcsó gyártásnak...
Mercedes-t Romániából? Kösz, inkább nem. Magyarországról? Esetleg...
Hát ennyi, néhány vélemény. A román összehasonlítást azért hozzuk. Viszont érdekes egy ilyen prémium multi számára, hogy milyen reakciókat válthat ki egy külföldi gyártelepítés.
Nekem a BMW-re átálló Mercis tetszik a legjobban. Az eddigi E-osztályú Mercedeseit Németo-ban gyártották és még ma is ott gyártják. A magyar gyár 2011-12-ben indítja a termelést, ráadásul kisebb típusokkal. Az E-t továbbra is otthon gyártják...ilyen indokkal váltani...a kis jólértesült németje...
Monday, June 23, 2008
Friday, June 13, 2008
Az írek népszavazáson nemet mondtak a Lisszaboni Szerződésre. Az írek pedig igazán sokmindent köszönhetnek az EU-nak. Na de mit köszönhet az EU az íreknek? Egy best-practice fejlődési folyamatot, amit az EU is támogatott és mutogatható. Ennyit.
Barroso sajnálkozik, az ír miniszterelnök magyarázza a bizonyítványt, hogy tulajdonképpen ezt nem szabad az EU elleni ír véleménynyilvánításnak venni. Aha, annak nem. Esetleg egy jókora pofonnak?!
Persze itt mindenki az íreket nézegeti, holott Brüsszel vszeg magának köszönheti az egészet. Mert mi is a lisszaboni szerződés? Az EU szervezetei, folyamatai nem a mai viszonyokra lettek kialakítva, a sok fércmunka során pedig átláthatatlan, az átlagembertől fényévnyi távolságra álló rendszert sikerült kialakítani, amit most aktualizálni kellene, illetve hangsúlyokat módosítani a történetben. Ez így persze nem igaz, van rendszer a rendszerben, én is megtanultam néhányszor, de hogy ez távol áll az utca emberétől, az biztos. Márpedig ha az egész elér egy népszavazáson keresztül hozzájuk/hozzánk...volt már ilyen pofon pont az alkotmány kapcsán.
Mindenesetre elkezdtem olvasni a LSZ-t. Hááát, 270 valahány oldal magyarul és nekem 'csak' egy olyan verziót sikerült kifognom az EB honlapján, ami csak azt magyarázza mi változik - azaz pl. 1 cikk kiegészül ezzel-azzal, de mi az 1 cikk??? Már a minisztériumi munka során is ezt utáltam, kerestem is mindig az 'egységes formátumban' megjelölést a jogtárban. na mindegy, az LSZ-nek van egy 'emészthető' verziója is itt: http://europa.eu/lisbon_treaty/glance/index_en.htm
Persze ez úgymond 'csak' a kínálati oldal. A vevők az európaiak lennének ugyebár. Bár felmerül a kérdés: ha más is népszavazhatna ilyen EU-s dolgokról, akkor vajon hány ország támogatná, ellenezné? Mert szerintem akkor nemcsak az írek vinnék el a balhét...Na de a következő kérdés: az 'EU' valóban ennyire nem veszi észre, hogy semmi köze nincs a mindennapokhoz? Egy LSZ nagyon fontos, de ezt vagy el kellene magyarázni az embereknek vagy nem kell róla népszavazást tartani. Pl. mi ebben jók vagyunk, az idén pláne. Érdekes lenne pl. feltenni a kérdést, hogy legyen 1,5 EUR helyett 1 EUR a benzin literje? Sikertörténet lenne az a népszavazás, nagyon magas részvételi aránnyal...az LSZ viszont olyan rendszeren akar (mégha vszeg jó irányba is) változtatni, amit - már jóideje - nem igazán értenek az emberek.
Az írek pedig ástak még egy árkot a brüsszeli elefántcsonttorony köré. Ahol már vszeg akkora a tehetetlenségi erő, hogy mindenféle törekvés kudarcot mond, hogy vigyük közel az EU-t az emberekhez. A helyzet (tragi)komikuma, hogy pont ilyeneken is változtatott volna az LSZ...de még ezt sem sikerült elmagyarázni.
Csak azt nem tudom, hogy ezt tényleg hányan veszik észre: ez most nem az írekről szól, hanem egy hatalmas brüsszeli pofonról, legyen az akár az EU policy-nek, akár csak a kommunikációnak köszönhető...
Persze nem baj, kicsit legalább felpörög a nagy erőlködésben a brüsszeli adminisztráció és talán eléri a magyar minisztériumok hatékonyságát - és ez most egyáltalán nem vicc...
Barroso sajnálkozik, az ír miniszterelnök magyarázza a bizonyítványt, hogy tulajdonképpen ezt nem szabad az EU elleni ír véleménynyilvánításnak venni. Aha, annak nem. Esetleg egy jókora pofonnak?!
Persze itt mindenki az íreket nézegeti, holott Brüsszel vszeg magának köszönheti az egészet. Mert mi is a lisszaboni szerződés? Az EU szervezetei, folyamatai nem a mai viszonyokra lettek kialakítva, a sok fércmunka során pedig átláthatatlan, az átlagembertől fényévnyi távolságra álló rendszert sikerült kialakítani, amit most aktualizálni kellene, illetve hangsúlyokat módosítani a történetben. Ez így persze nem igaz, van rendszer a rendszerben, én is megtanultam néhányszor, de hogy ez távol áll az utca emberétől, az biztos. Márpedig ha az egész elér egy népszavazáson keresztül hozzájuk/hozzánk...volt már ilyen pofon pont az alkotmány kapcsán.
Mindenesetre elkezdtem olvasni a LSZ-t. Hááát, 270 valahány oldal magyarul és nekem 'csak' egy olyan verziót sikerült kifognom az EB honlapján, ami csak azt magyarázza mi változik - azaz pl. 1 cikk kiegészül ezzel-azzal, de mi az 1 cikk??? Már a minisztériumi munka során is ezt utáltam, kerestem is mindig az 'egységes formátumban' megjelölést a jogtárban. na mindegy, az LSZ-nek van egy 'emészthető' verziója is itt: http://europa.eu/lisbon_treaty/glance/index_en.htm
Persze ez úgymond 'csak' a kínálati oldal. A vevők az európaiak lennének ugyebár. Bár felmerül a kérdés: ha más is népszavazhatna ilyen EU-s dolgokról, akkor vajon hány ország támogatná, ellenezné? Mert szerintem akkor nemcsak az írek vinnék el a balhét...Na de a következő kérdés: az 'EU' valóban ennyire nem veszi észre, hogy semmi köze nincs a mindennapokhoz? Egy LSZ nagyon fontos, de ezt vagy el kellene magyarázni az embereknek vagy nem kell róla népszavazást tartani. Pl. mi ebben jók vagyunk, az idén pláne. Érdekes lenne pl. feltenni a kérdést, hogy legyen 1,5 EUR helyett 1 EUR a benzin literje? Sikertörténet lenne az a népszavazás, nagyon magas részvételi aránnyal...az LSZ viszont olyan rendszeren akar (mégha vszeg jó irányba is) változtatni, amit - már jóideje - nem igazán értenek az emberek.
Az írek pedig ástak még egy árkot a brüsszeli elefántcsonttorony köré. Ahol már vszeg akkora a tehetetlenségi erő, hogy mindenféle törekvés kudarcot mond, hogy vigyük közel az EU-t az emberekhez. A helyzet (tragi)komikuma, hogy pont ilyeneken is változtatott volna az LSZ...de még ezt sem sikerült elmagyarázni.
Csak azt nem tudom, hogy ezt tényleg hányan veszik észre: ez most nem az írekről szól, hanem egy hatalmas brüsszeli pofonról, legyen az akár az EU policy-nek, akár csak a kommunikációnak köszönhető...
Persze nem baj, kicsit legalább felpörög a nagy erőlködésben a brüsszeli adminisztráció és talán eléri a magyar minisztériumok hatékonyságát - és ez most egyáltalán nem vicc...
Saturday, June 07, 2008
Sunday, June 01, 2008
EDEN Pielachtal 2.
...és akkor most már saját képekkel, a 'fenntartható hotel' díjai, védjegyei:
A térség érdekessége, hogy turisztikailag tulajdonképpen egy rendkívül depressziós tájegység: a 60-as években még 5x annyi vendégéjszaka volt, mint pl. a 90-es években. Akkoriban ugyanis - a szálloda vezére szerint- a bécsiek kedvelt és vonattal is könnyen elérhető pihenőterülete volt. Aztán az autó terjedésével egyre távolabbra mentek az emberek, az évtizedeken keresztül minden erőfeszítés nélkül tömött szálláshelyek pedig hoppon maradtak, mert nem volt közben fejlesztés, új turisztikai termék, ami megfelelt a trendeknek. Ismerős a hasonló magyar történet?
Aztán a 90-es években elkezdtek összefogni, közösen 'kitalálni' újra magukat, a divatos turisztikai vonzerőfejlesztés felé lépegetve. Nekifogtak a brand-építésnek a húsos som-on keresztül (!) - szerintem mindenkinek kialakul a kényszere, hogy a 'Pielachtal - Das Dirndltal' szóösszetételt együtt használja, szóval ez sikeres lett - , továbbá pl. a Mariazellerbahn vasútvonalát használták fel, mint turisztikai alaptermék, amire felfűzték a gyalogos, kerékpáros útvonalakat.
A két koncepcióból gyorsan összeállt a harmadik, a fenntartható turizmusfejlesztés, mint fő cél. Így aztán helyi termék, környezetbarát közlekedés, turisztikai termékek, szolgáltatások kerültek előtérbe. Így pl. sok ismert környezetbarát intézkedés mellett nem aszfaltozták le a szálloda parkolóját, hanem csak kavicsos, merthogy így a víz helyben marad és a föld a parkoló területén is 'élő' marad...hm. Mindenne az eredmény pedig? Marhajó. Íme:
...és hogy meddig jutottak? Van választék:
A térség érdekessége, hogy turisztikailag tulajdonképpen egy rendkívül depressziós tájegység: a 60-as években még 5x annyi vendégéjszaka volt, mint pl. a 90-es években. Akkoriban ugyanis - a szálloda vezére szerint- a bécsiek kedvelt és vonattal is könnyen elérhető pihenőterülete volt. Aztán az autó terjedésével egyre távolabbra mentek az emberek, az évtizedeken keresztül minden erőfeszítés nélkül tömött szálláshelyek pedig hoppon maradtak, mert nem volt közben fejlesztés, új turisztikai termék, ami megfelelt a trendeknek. Ismerős a hasonló magyar történet?Aztán a 90-es években elkezdtek összefogni, közösen 'kitalálni' újra magukat, a divatos turisztikai vonzerőfejlesztés felé lépegetve. Nekifogtak a brand-építésnek a húsos som-on keresztül (!) - szerintem mindenkinek kialakul a kényszere, hogy a 'Pielachtal - Das Dirndltal' szóösszetételt együtt használja, szóval ez sikeres lett - , továbbá pl. a Mariazellerbahn vasútvonalát használták fel, mint turisztikai alaptermék, amire felfűzték a gyalogos, kerékpáros útvonalakat.
A két koncepcióból gyorsan összeállt a harmadik, a fenntartható turizmusfejlesztés, mint fő cél. Így aztán helyi termék, környezetbarát közlekedés, turisztikai termékek, szolgáltatások kerültek előtérbe. Így pl. sok ismert környezetbarát intézkedés mellett nem aszfaltozták le a szálloda parkolóját, hanem csak kavicsos, merthogy így a víz helyben marad és a föld a parkoló területén is 'élő' marad...hm. Mindenne az eredmény pedig? Marhajó. Íme:
...és hogy meddig jutottak? Van választék:
Saturday, May 31, 2008
EDEN Pielachtal 1.
Miután megválasztásra került az újabb magyar kiváló desztináció, most a legjobb élő hagyományokat őrző témakörben a Hortobágy (www.hortobagyikht.hu ), irány a tavalyi osztrák győztes, a Pielachtal, Das Dirndltal ( www.pielachtal.info ), EDEN ismerkedés, tdm tapasztalatok helyi, térségi szinten, osztrák tdm ernyőszervezet megismerése stb. céllal.
Nyugati irányban autóval úgyis ritkán járok, a határon eszembe is jutott egy új szállóige: a schengeni határ óta miről lehet tudni, hogy az ember átért Ausztriába? Hogy rosszabb az út. Nem vicc, a magyar autópálya teljesen jó, osztrák oldalon sokkal elhasználtabb - pedig az sem túl régi talán.
Na mindegy, Piealchtal, első benyomás: az osztrákok EDEN választása a felzárkóztatás céljával történt...Ausztria, Ausztria, de azért vannak romos, régi házak, ami itt fura, meg valahogy a jólét is mérsékelt - na persze örülnénk mi ennek. Aztán jönnek az érdekességek: egy tábla, ami két lyuk van 'Blick ins Land' felirattal, amin keresztül valóban betekintést nyerhetünk a tájba. Csakúgy, mint a tábla 1 nm-nek kivételével bármikor...de jópofa. Turisztikai információs pontok: nincs túllihegve, a polgármesteri hivatalok, faluházak előterében van egy-két állvány, személyzet nélkül, az I betű azért mindig utat mutat, de amolyan self-service, semmi Tourinform jelleg. Következő falu: 10 év körüli gyerekeknek oktatnak közlekedésbiztonságot, de nem ám pályán, hanem kint a forgalomban. A normál közutat ellepik a zöldmellényes gyerekek és tanárok vagy szülők és 'keringtetik' a kerékpáros gyerekeket a falun belül, a kereszteződéseknél inkább csak felügyelnek és rájuk bízzák, mikor fordulnak ki, hogyan állnak meg az út szélén - max. ha nagyon veszélyeset csinálnak szólnak nekik, de impozáns az 'élesben' tanítás. A számításba csak egy hiba csúszik, hogy egy magyar autós is arra ténfereg (én) és bizony sikerül sávon belül előzni az egyik csemetét - na jó, széles volt azért ám az a sáv. Ettől függetlenül teljes a lefagyás a felnőttek között, de a gyerek megingás nélkül tekerészik, szerencséjére ügyes...
Irány a szállás, egy reggeli beköszönés, hogy akkor jövök. A Steinschalerhof a völgy egyik legnagyobb szállodája, kismillió díjjal kitüntetve: legjobb helyi konyha, legjobb fenntartható hotel, természetes termékek használata stb. Recepciónál a szokásos népviseletes
leányzók.
Kicsit giccses, mint minden errefelé, dehát ez van. Apropó DIRNDL, azaz húsos som. Ez a völgy védőgyümölcse, millió dolgot csinálnak belőle: gyümölcslé, lekvár, torta, parfait, amolyan olíva verziót is csinálnak, és mindezt reggel - délb'n - este. Csak osztrákos'n...
Amúgy a völgy teli mindenféle túraútvonalakkal: zarándokutak, kerékpártúrautak, túraútvonalak, 'vasút' túraútvonal, merthogy itt megy a Mariazellerbahn is, ami egy 760 mm-es nyomközű vasúti pályán halad St. Pölten és Mariazell között, a helyiek és turisták kedvenc vonata, teljesen normális kocsikkal is közlekedik általában, de van néha gőzmozdonyos különjárat is. A pálya állapota pedig hát bizony tökéletes. Csak halkan jegyzem meg, hogy a magyar kisvasutak többsége is 760 mm-es, kihasználtságuk pedig...ott mindenesetre ez a szakasz is része az országos vasúti hálózatnak.
A napi élményt tetőzi, hogy a szálloda tulaja áthív egy németekkel teli asztalhoz - ujjongok, mit ne mondjak és ami még jön - beszélgetés órákon keresztül...viszont érdekes, hogy az asztaluk 'foglalt' táblája nem ám egy normál 'reserviert' tábla, hanem egy fényképes, kisebb állványra akasztott 'reserviert für die Oggenheimer familie' vagy ilyesmi. Merthogy szegénykémek törzsvendégek és minden évben két hétig itt téblábolnak. Csak tudnám, hol pontosan...de folyt.köv.
Nyugati irányban autóval úgyis ritkán járok, a határon eszembe is jutott egy új szállóige: a schengeni határ óta miről lehet tudni, hogy az ember átért Ausztriába? Hogy rosszabb az út. Nem vicc, a magyar autópálya teljesen jó, osztrák oldalon sokkal elhasználtabb - pedig az sem túl régi talán.
Na mindegy, Piealchtal, első benyomás: az osztrákok EDEN választása a felzárkóztatás céljával történt...Ausztria, Ausztria, de azért vannak romos, régi házak, ami itt fura, meg valahogy a jólét is mérsékelt - na persze örülnénk mi ennek. Aztán jönnek az érdekességek: egy tábla, ami két lyuk van 'Blick ins Land' felirattal, amin keresztül valóban betekintést nyerhetünk a tájba. Csakúgy, mint a tábla 1 nm-nek kivételével bármikor...de jópofa. Turisztikai információs pontok: nincs túllihegve, a polgármesteri hivatalok, faluházak előterében van egy-két állvány, személyzet nélkül, az I betű azért mindig utat mutat, de amolyan self-service, semmi Tourinform jelleg. Következő falu: 10 év körüli gyerekeknek oktatnak közlekedésbiztonságot, de nem ám pályán, hanem kint a forgalomban. A normál közutat ellepik a zöldmellényes gyerekek és tanárok vagy szülők és 'keringtetik' a kerékpáros gyerekeket a falun belül, a kereszteződéseknél inkább csak felügyelnek és rájuk bízzák, mikor fordulnak ki, hogyan állnak meg az út szélén - max. ha nagyon veszélyeset csinálnak szólnak nekik, de impozáns az 'élesben' tanítás. A számításba csak egy hiba csúszik, hogy egy magyar autós is arra ténfereg (én) és bizony sikerül sávon belül előzni az egyik csemetét - na jó, széles volt azért ám az a sáv. Ettől függetlenül teljes a lefagyás a felnőttek között, de a gyerek megingás nélkül tekerészik, szerencséjére ügyes...
Irány a szállás, egy reggeli beköszönés, hogy akkor jövök. A Steinschalerhof a völgy egyik legnagyobb szállodája, kismillió díjjal kitüntetve: legjobb helyi konyha, legjobb fenntartható hotel, természetes termékek használata stb. Recepciónál a szokásos népviseletes
leányzók.
Kicsit giccses, mint minden errefelé, dehát ez van. Apropó DIRNDL, azaz húsos som. Ez a völgy védőgyümölcse, millió dolgot csinálnak belőle: gyümölcslé, lekvár, torta, parfait, amolyan olíva verziót is csinálnak, és mindezt reggel - délb'n - este. Csak osztrákos'n...Amúgy a völgy teli mindenféle túraútvonalakkal: zarándokutak, kerékpártúrautak, túraútvonalak, 'vasút' túraútvonal, merthogy itt megy a Mariazellerbahn is, ami egy 760 mm-es nyomközű vasúti pályán halad St. Pölten és Mariazell között, a helyiek és turisták kedvenc vonata, teljesen normális kocsikkal is közlekedik általában, de van néha gőzmozdonyos különjárat is. A pálya állapota pedig hát bizony tökéletes. Csak halkan jegyzem meg, hogy a magyar kisvasutak többsége is 760 mm-es, kihasználtságuk pedig...ott mindenesetre ez a szakasz is része az országos vasúti hálózatnak.
A napi élményt tetőzi, hogy a szálloda tulaja áthív egy németekkel teli asztalhoz - ujjongok, mit ne mondjak és ami még jön - beszélgetés órákon keresztül...viszont érdekes, hogy az asztaluk 'foglalt' táblája nem ám egy normál 'reserviert' tábla, hanem egy fényképes, kisebb állványra akasztott 'reserviert für die Oggenheimer familie' vagy ilyesmi. Merthogy szegénykémek törzsvendégek és minden évben két hétig itt téblábolnak. Csak tudnám, hol pontosan...de folyt.köv.
Thursday, May 15, 2008
EUROFAN 1. - de nem a foci EB...
Egy korábbi post follow-upja, mekkorát fordult a világ az euro esélyekkel, merthogy annyira talán mégsem vagyunk a sor végén, a három balti országnak most nem igazán áll jól a szénája. Románia irányából is meglehetősen meredek gazdasági hírek érkeznek és valahogy mégiscsak úgy tűnik, hogy a korábbi éltanuló Magyarország valószínűleg továbbra is él(közeli)tanuló, csak éppen a ki nem kerülhető kisebb-nagyobb pofonok ide akkor érnek, amikor a többiek még önfeledten fogyasztanak, fogadják a külföldi befektetéseket és csak most kezdik el borítani a fizetési mérlegüket, ugrik meg az infláció stb. Álljon itt egyelőre a három balti országelemzése (portfolio.hu cikke):
Észtország: sokkolóan alacsony növekedési adat
Az észt statisztikai hivatal szerint az előzetes adatok alapján az első negyedéves GDP csupán 0.4%-kal bővült éves szinten. A Danske Bank elemzői kommentárjában hozzátette, hogy a lassulás mértéke jelentősen meghaladta az előzetes várakozásokat, és nyilvánvalóvá vált, hogy Észtországban már egy "kemény földetérés" forgatókönyvének jelei mutatkoznak. A lassulás okaként egyértelműen a szigorodó hitelfeltételeket és alacsonyabb belföldi keresletet említhetjük meg.
Nem adtak okat a bizakodásra a múlt héten megjelent észt inflációs adatok sem: áprilisban a fogyasztói árak 11.4%-kal - az elemzői várakozásoknál is nagyobb ütemben - növekedtek. Az árak "elszállásáért" elsősorban a 17.4%-kal emelkedő lakásfenntartási költségek és élelmiszer- és energiaárak megugrása okolható.
Lettország: egyértelműen a fékezés irányába mutató jelek
A múlt heti makroadatok alapján Lettország sem maradhatott ki a már előrejelzett lassulási trendből. A lett gazdaság az első negyedévben - az 5.1%-os konszenzussal szemben - 3.6%-os GDP-növekedést mutatott fel, mindez arra késztette a Danske Bank elemzőit, hogy 2.5%-ra mérsékeljék a 2008-ra vonatkozó éves növekedési várakozásukat.
Az országban a stagfláció egyértelmű jelei mutatkoztak meg, ugyanis a kiábrándító növekedési adat mellett elkeserítően magas infláció dúl Lettországban: áprilisban a fogyasztói árak növekedése 17.5%-ra gyorsult a márciusi 16.8% után. Elemzői kommentárok szerint a kedvezőtlen folyamatnak még nincs vége (a gáz és villanyáraknak köszönhetően).
Litvánia: a lassulás elkerülhetetlen
Az első negyedéves GDP-növekedés tekintetében a litvánok állnak az első helyen a balti államok közül, azonban a lassulás ténye beárnyalja ezt a képet. A litván gazdaság (1. negyedévi) növekedési üteme 6.4%-ra mérséklődött a 2007. negyedik negyedévi 8% után, melynek következtében a litván jegybank április 30-án rontott az ország gazdasági prognózisán: a GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését 8.1%-ról 6.6%-ra mérsékelte, ezalatt az inflációs várakozását 7.9%-ról 9.8%-ra emelte.
A pénzromlás üteme áprilisban 11.7%-ra gyorsult a márciusi 11.3% után, melynek hátterében szintén az élelmiszerek áraemelkedése áll.
Észtország: sokkolóan alacsony növekedési adat
Az észt statisztikai hivatal szerint az előzetes adatok alapján az első negyedéves GDP csupán 0.4%-kal bővült éves szinten. A Danske Bank elemzői kommentárjában hozzátette, hogy a lassulás mértéke jelentősen meghaladta az előzetes várakozásokat, és nyilvánvalóvá vált, hogy Észtországban már egy "kemény földetérés" forgatókönyvének jelei mutatkoznak. A lassulás okaként egyértelműen a szigorodó hitelfeltételeket és alacsonyabb belföldi keresletet említhetjük meg.
Nem adtak okat a bizakodásra a múlt héten megjelent észt inflációs adatok sem: áprilisban a fogyasztói árak 11.4%-kal - az elemzői várakozásoknál is nagyobb ütemben - növekedtek. Az árak "elszállásáért" elsősorban a 17.4%-kal emelkedő lakásfenntartási költségek és élelmiszer- és energiaárak megugrása okolható.
 Klikk a képre! |
Lettország: egyértelműen a fékezés irányába mutató jelek
A múlt heti makroadatok alapján Lettország sem maradhatott ki a már előrejelzett lassulási trendből. A lett gazdaság az első negyedévben - az 5.1%-os konszenzussal szemben - 3.6%-os GDP-növekedést mutatott fel, mindez arra késztette a Danske Bank elemzőit, hogy 2.5%-ra mérsékeljék a 2008-ra vonatkozó éves növekedési várakozásukat.
Az országban a stagfláció egyértelmű jelei mutatkoztak meg, ugyanis a kiábrándító növekedési adat mellett elkeserítően magas infláció dúl Lettországban: áprilisban a fogyasztói árak növekedése 17.5%-ra gyorsult a márciusi 16.8% után. Elemzői kommentárok szerint a kedvezőtlen folyamatnak még nincs vége (a gáz és villanyáraknak köszönhetően).
 Klikk a képre! |
Litvánia: a lassulás elkerülhetetlen
Az első negyedéves GDP-növekedés tekintetében a litvánok állnak az első helyen a balti államok közül, azonban a lassulás ténye beárnyalja ezt a képet. A litván gazdaság (1. negyedévi) növekedési üteme 6.4%-ra mérséklődött a 2007. negyedik negyedévi 8% után, melynek következtében a litván jegybank április 30-án rontott az ország gazdasági prognózisán: a GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését 8.1%-ról 6.6%-ra mérsékelte, ezalatt az inflációs várakozását 7.9%-ról 9.8%-ra emelte.
A pénzromlás üteme áprilisban 11.7%-ra gyorsult a márciusi 11.3% után, melynek hátterében szintén az élelmiszerek áraemelkedése áll.
 Klikk a képre! |
Sunday, May 11, 2008
CO2 - mentesen
A nagy nyári CO2-mentes nyaralásra készülvén egy kis hétvégi gyakorlás a Dunakanyarban. Vác - Nagymaros kerekezés, keresztül a Szentendrei-szigeten és Visegrádon. Azaz két kompút: ennyit a CO2-mentességről, itt el is bukik az idea. De vegyük úgy, hogy a hajózás nem olyan vészes. Vonattal ki Vácra, ahol első meglepetés: gyönyörű főtér, sőt megkockáztatom, Magyarország egyik legszebben felújított főtere, fantáziadús elrendezéssel.
De vár a komp, Szentendrei-sziget, a 3 perces út csekély 800 Ft (személy+kerékpárjegy), de költségekről majd a végén. Viszont egy társaságban egy oldtimerrel:
Ami egyébként jelvényéből ítélve Audi, vagy elő-Audi. Viszont a hangja, füstje tiszta Trabant - komolyan. Igaz, mintha olvastam is volna valahol, hogy a háború utáni nagy német osztozkodás, márkák, gyárak elosztása miegymás során nagyon közeli tőről fakadtak, aztán utána itt megállt az idő, ott nem...
Átérve egy kis kóborlás a térképen feltüntetett római romok után, de egy bennfentest megkérdezve felvilágosít: ő negyven éve jár ide, nincs itt semmi...max egy romos ifjúsági tábor. Hát ha az van, akkor az van és valóban:
Megjegyzem, a Dunakanyarban, Bp-től alig néhány kilométerre, még romjaiban is láthatóan szép természeti környezetben, közvetlen a Duna parton. Ez van, de kár érte.
A szigeten keresztben az ember tulajdonképpen a Pilis lábánál tekerészik, ki gondolná - ha nem tudná -, hogy 'még egy' Duna jön, igaz híddal. Gyorsan kiérve a 11-es útra rengeteg kerékpáros, csak autó van több...erre az oldalára is kellene már a Dunának egy kerékpárút - ami mintha készülne is Tahi és Dunabogdány között. Visegrádig eseménytelen út közvetlen a Dunaparton, csak rácsodálkozó pillantások az autókból (ami nem egészen érthető, pedig többször végignéztem magamon, de sokadszorra is csak egy forgalomban tekerő biciklist látok...). Az autókból a hátsó ülésről kibámuló gyerekek arcán továbbá nem igazán lehet eldönteni mit gondolnak, hogy most ők is inkább tekernének vagy ezt a barmot...
A visegrádi kompnál pedig időutazás: Ikarus-szal érkezik Nagymarosról a SZOT-csoport, közben vízitúrázók kötnek ki, tiszta retro-békeidők hangulat, túloldalon ugye kedvenc teraszom - nem is rossz...
Átérve Nagymarosra, irány a vasútállomás, egy kis szidás, hogy miért 50%-os jegyet kérek, miért nem Máv-Start Klub 50%-os jegyet, Elakad a lélegzetem a matematikai törvények ilyenfajta megkérdőjelezéseként, de kiderül, hogy 'annak más a jegykódja'. Aha.
A napi élmény nem lenne teljes, ha a peronon várakozva egy cigánycsoport nem közelítene meg módszeresen: az első egy távcsövet akar eladni 'csak nézzek má' bele', a másik egy késkészletet árul elég erőszakosan ('bótban 50 ezer, de magának odaadom féláron, legyen hatezer, kenyérre kell' - azért van íve a gondolatmenetnek), mígnem magamon is meglepődve ráordibálok, mire a többiek is elhallgatnak - így utóbb a kések jelenlétében ez érdekes megnyilvánulás volt. Végül egy később érkező társuk egy övvel kínálgat. Belegondolva szerintem egyedülálló termékkínálat jött össze Pünkösd vasárnap délben a nagymarosi állomáson, csak a célcsoportelemzés maradt el (de nagyon) egy kerékpárosnak ezeket ajánlgatni...minimum érdekes.
De vissza a költségekhez, merthát mégis. Ennyi mindenre volt szükség a 'kör' megtételéhez:
Számszerűsítve: 2570 HUF, azaz 10 EUR. Egy kellemes délelőtti gurulásért, csak közlekedést figyelembe véve, 50%-os (bocs, Máv-Start Klub 50%-os) jegyekkel. Ebből Laoszban bőven kijön egy nap, szállással, étkezéssel, közlekedéssel, napközbeni egyebekkel...hiába na. Autóval ez kb 130 km-re elegendő benzint jelent. Azaz költségben olcsóbban jöttem volna ki, ha kiautózom Nagymarosra, megyek egy nagy kört és vissza...hiába, a CO2 mentességnek is van ára...és akkor az igénybevett közlekedési eszközök minőségéről még nem szóltam.
De vár a komp, Szentendrei-sziget, a 3 perces út csekély 800 Ft (személy+kerékpárjegy), de költségekről majd a végén. Viszont egy társaságban egy oldtimerrel:
Ami egyébként jelvényéből ítélve Audi, vagy elő-Audi. Viszont a hangja, füstje tiszta Trabant - komolyan. Igaz, mintha olvastam is volna valahol, hogy a háború utáni nagy német osztozkodás, márkák, gyárak elosztása miegymás során nagyon közeli tőről fakadtak, aztán utána itt megállt az idő, ott nem...Átérve egy kis kóborlás a térképen feltüntetett római romok után, de egy bennfentest megkérdezve felvilágosít: ő negyven éve jár ide, nincs itt semmi...max egy romos ifjúsági tábor. Hát ha az van, akkor az van és valóban:
Megjegyzem, a Dunakanyarban, Bp-től alig néhány kilométerre, még romjaiban is láthatóan szép természeti környezetben, közvetlen a Duna parton. Ez van, de kár érte.A szigeten keresztben az ember tulajdonképpen a Pilis lábánál tekerészik, ki gondolná - ha nem tudná -, hogy 'még egy' Duna jön, igaz híddal. Gyorsan kiérve a 11-es útra rengeteg kerékpáros, csak autó van több...erre az oldalára is kellene már a Dunának egy kerékpárút - ami mintha készülne is Tahi és Dunabogdány között. Visegrádig eseménytelen út közvetlen a Dunaparton, csak rácsodálkozó pillantások az autókból (ami nem egészen érthető, pedig többször végignéztem magamon, de sokadszorra is csak egy forgalomban tekerő biciklist látok...). Az autókból a hátsó ülésről kibámuló gyerekek arcán továbbá nem igazán lehet eldönteni mit gondolnak, hogy most ők is inkább tekernének vagy ezt a barmot...
A visegrádi kompnál pedig időutazás: Ikarus-szal érkezik Nagymarosról a SZOT-csoport, közben vízitúrázók kötnek ki, tiszta retro-békeidők hangulat, túloldalon ugye kedvenc teraszom - nem is rossz...
Átérve Nagymarosra, irány a vasútállomás, egy kis szidás, hogy miért 50%-os jegyet kérek, miért nem Máv-Start Klub 50%-os jegyet, Elakad a lélegzetem a matematikai törvények ilyenfajta megkérdőjelezéseként, de kiderül, hogy 'annak más a jegykódja'. Aha.A napi élmény nem lenne teljes, ha a peronon várakozva egy cigánycsoport nem közelítene meg módszeresen: az első egy távcsövet akar eladni 'csak nézzek má' bele', a másik egy késkészletet árul elég erőszakosan ('bótban 50 ezer, de magának odaadom féláron, legyen hatezer, kenyérre kell' - azért van íve a gondolatmenetnek), mígnem magamon is meglepődve ráordibálok, mire a többiek is elhallgatnak - így utóbb a kések jelenlétében ez érdekes megnyilvánulás volt. Végül egy később érkező társuk egy övvel kínálgat. Belegondolva szerintem egyedülálló termékkínálat jött össze Pünkösd vasárnap délben a nagymarosi állomáson, csak a célcsoportelemzés maradt el (de nagyon) egy kerékpárosnak ezeket ajánlgatni...minimum érdekes.
De vissza a költségekhez, merthát mégis. Ennyi mindenre volt szükség a 'kör' megtételéhez:
Számszerűsítve: 2570 HUF, azaz 10 EUR. Egy kellemes délelőtti gurulásért, csak közlekedést figyelembe véve, 50%-os (bocs, Máv-Start Klub 50%-os) jegyekkel. Ebből Laoszban bőven kijön egy nap, szállással, étkezéssel, közlekedéssel, napközbeni egyebekkel...hiába na. Autóval ez kb 130 km-re elegendő benzint jelent. Azaz költségben olcsóbban jöttem volna ki, ha kiautózom Nagymarosra, megyek egy nagy kört és vissza...hiába, a CO2 mentességnek is van ára...és akkor az igénybevett közlekedési eszközök minőségéről még nem szóltam.
Friday, May 02, 2008
Itt van május elseje
...és a zéró tolerancia napja az utakon.
Május 1. az Északi-Bakonyban 25 km-es túra, Nomotor fesztivál, keresztül a Cuha-szurdokon, az Ördögárkon stb...
A déli pihenőnél a szükségesnél finomabb pecsenye mellett sikerül hosszabban időzni, aminek aztán az esőben befejezett túra a böjtje - ennyit röviden a túráról.
Na de a 0 tolerancia az utakon érdekes tapasztalatot hoz: a Sümeg melletti projekt kapcsán 100x megjárt veszrpémi úton mindenki csak sebességhatárig nyomja, ami azért elég fura a 4sávos úton. Hmmm. 1200 EUR gyorshajtási bírság mintha észhez térítené az embereket? Na mindegy. Túra után irány vissza. Még mindig 90 körül közlekedik mindenki. Egész nyugisnak tűnik így az araszolás. Alig egy-egy német (gyártmányú) elitautó vezetőjének nem tűnik drágának az 1200 EUR...illetve még egy tipikus kivétel: 1-én egy olasz, ma egy cseh busz nem bír magával és vszeg érthetetlenül figyelik a 8-ason vagy a 2/A-n a 90-nel tébláboló személyautókat és bizony előznek folyamatosan. Buszok személyautókat...fura látvány. De úgy látszik, hogy nevelhetők vagyunk, még akkor is, ha a legnegatívabb, poroszos eszközzel is próbálkoznak. Amiből persze a végén valami jó is kisülhet, itt pillanatok alatt jöhet majd a győzedelmi jelentés, hogy pl. májusban nem volt halálos baleset, de legalábbis x %-kal kevesebb, ami az új szigornak köszönhető - naná. Továbbá érdemes hozzátenni a dolog nem sokat ragozott oldalát is: 5,5 liter körüli átlagfogyasztás jött ki a bakonyi túrára a sebességhatárok szigorú betartásával...ki tudja, ebből még tényleg kijöhet vmi jó.
Május 1. az Északi-Bakonyban 25 km-es túra, Nomotor fesztivál, keresztül a Cuha-szurdokon, az Ördögárkon stb...
A déli pihenőnél a szükségesnél finomabb pecsenye mellett sikerül hosszabban időzni, aminek aztán az esőben befejezett túra a böjtje - ennyit röviden a túráról.Na de a 0 tolerancia az utakon érdekes tapasztalatot hoz: a Sümeg melletti projekt kapcsán 100x megjárt veszrpémi úton mindenki csak sebességhatárig nyomja, ami azért elég fura a 4sávos úton. Hmmm. 1200 EUR gyorshajtási bírság mintha észhez térítené az embereket? Na mindegy. Túra után irány vissza. Még mindig 90 körül közlekedik mindenki. Egész nyugisnak tűnik így az araszolás. Alig egy-egy német (gyártmányú) elitautó vezetőjének nem tűnik drágának az 1200 EUR...illetve még egy tipikus kivétel: 1-én egy olasz, ma egy cseh busz nem bír magával és vszeg érthetetlenül figyelik a 8-ason vagy a 2/A-n a 90-nel tébláboló személyautókat és bizony előznek folyamatosan. Buszok személyautókat...fura látvány. De úgy látszik, hogy nevelhetők vagyunk, még akkor is, ha a legnegatívabb, poroszos eszközzel is próbálkoznak. Amiből persze a végén valami jó is kisülhet, itt pillanatok alatt jöhet majd a győzedelmi jelentés, hogy pl. májusban nem volt halálos baleset, de legalábbis x %-kal kevesebb, ami az új szigornak köszönhető - naná. Továbbá érdemes hozzátenni a dolog nem sokat ragozott oldalát is: 5,5 liter körüli átlagfogyasztás jött ki a bakonyi túrára a sebességhatárok szigorú betartásával...ki tudja, ebből még tényleg kijöhet vmi jó.
Sunday, April 27, 2008
Vajon...
Figyelem, a jelenlegi bejegyzés nyomokban szakmai információkat is tartalmazhat!
De addig is: vajon melyik az az ország, ahol egy kereskedelmi tv forgatócsoportját, annak bulvármagazinhoz készítendő anyagának forgatása során, saját biztonságára hivatkozva a rendőrség segítségét veheti és veszi igénybe? Mondjuk én meg így a befizetett adómból ezt a részt visszakérném, mert milyen alapon??? Közcélt biztosan nem teljesít vele...
Vajon melyik az az ország, ahol a 8 órától parkolójegy köteles parkolási területen az ellenőr már 7.45-től keresi a parkolócédulákat? Naív feltételezés, de csak nem akar pontban 8-tól már büntetni???
Vajon egy másik helyen, ahol nem lehet szívatni, hanem 'csak' szolgáltatni kellene ugyanez az ember bemenne a munkahelyére 7.45-re, hogy pl. munkaruhába átöltözve 8-kor mosolyogva fogadja a vevőket???
Vajon az ország egy legexkluzívabbnak mondott (amúgy csak szimplán sznob, dehát erre van igény) bevásárlóközpontjában (MOM Park) miért kapok az egyik étteremben csak egy kézzelírt fecnit számlaként az amúgy több ezer forintos étkezésről???
Vajon a 270 Ft-os BKV jegyről akkor meg miért kell kézzel, percek alatt számlát kiállítani manapság???
Vajon egy feketepiac tehetetlen berekesztéséről megkérdezett rendőrségi emberke miért tárja szét a kezét, hogy nem tudnak mit tenni, mert az árusok elfutnak... ELFUTNAK!!! ELFUTNAK!!! ELFUTNAK!!! (2008-at mutat vajon az ő naptáruk is? Ez komoly???!!!)
Na de akkor vajon melyik az az ország, ahol vályogtéglás házak tetejére napkollektorokat tesznek?
Lehet, hogy erre a házra is ilyen 'sors' vár? Remélhetőleg.
Meg mondjuk ilyen is látható - ugyan hol?
És akkor a szakmai rész: Pilis, aktív-ökoturizmus stratégia a feladat, fenntarthatósági elemekkel, jöhet hát a 'munkabejárás', civil nevén kellemes hétvégi túra a Prédikálószékre, ahonnan egészen lenyűgöző a kilátás:
Ahol a visegrádi fellegvár a lábaimnál hever:
Persze a képek alapján egyszerűnek tűnik a feladat, hiszen ilyen kilátással könnyű az embert kicsábítani a hegyekbe.
De akkor vajon melyik az az ország, ahol egy 20 fokos, verőfényes tavaszi vasárnapon a 3-4 órás könnyű túra során egy kezemen meg tudom számolni az erdőben tébláboló túrázókat, ráadásul a Pilisnek turisztikailag egyik legszebb helyén? Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy nyugdíjas csoport megmentette a helyzetet, mert egyből ötszörösére emelkedett az erdőt járók száma...
Sajnos a MOM Park felkereséséhez - amúgy sem - de a fentiek miatt meg pláne nem volt kedvem, megnézni mondjuk, hogy a szórakoztató részlegen milyen szintű a látogatottság, ha a tavaszi napsütés miatt fedett helyre 'kényszerülnek' az emberek...mondjuk nincsenek illúzióim, vszeg egymást tapossák a pilisi túraösvények helyett...
Na most akkor innen nézve mégiscsak szép kihívás egy Pilis aktív turizmus stratégiát megírni, hogy annak a fiókon túl is legyen haszna...mert ugye ez még mindig ugyanaz az ország...
De addig is: vajon melyik az az ország, ahol egy kereskedelmi tv forgatócsoportját, annak bulvármagazinhoz készítendő anyagának forgatása során, saját biztonságára hivatkozva a rendőrség segítségét veheti és veszi igénybe? Mondjuk én meg így a befizetett adómból ezt a részt visszakérném, mert milyen alapon??? Közcélt biztosan nem teljesít vele...
Vajon melyik az az ország, ahol a 8 órától parkolójegy köteles parkolási területen az ellenőr már 7.45-től keresi a parkolócédulákat? Naív feltételezés, de csak nem akar pontban 8-tól már büntetni???
Vajon egy másik helyen, ahol nem lehet szívatni, hanem 'csak' szolgáltatni kellene ugyanez az ember bemenne a munkahelyére 7.45-re, hogy pl. munkaruhába átöltözve 8-kor mosolyogva fogadja a vevőket???
Vajon az ország egy legexkluzívabbnak mondott (amúgy csak szimplán sznob, dehát erre van igény) bevásárlóközpontjában (MOM Park) miért kapok az egyik étteremben csak egy kézzelírt fecnit számlaként az amúgy több ezer forintos étkezésről???
Vajon a 270 Ft-os BKV jegyről akkor meg miért kell kézzel, percek alatt számlát kiállítani manapság???
Vajon egy feketepiac tehetetlen berekesztéséről megkérdezett rendőrségi emberke miért tárja szét a kezét, hogy nem tudnak mit tenni, mert az árusok elfutnak... ELFUTNAK!!! ELFUTNAK!!! ELFUTNAK!!! (2008-at mutat vajon az ő naptáruk is? Ez komoly???!!!)
Na de akkor vajon melyik az az ország, ahol vályogtéglás házak tetejére napkollektorokat tesznek?
Lehet, hogy erre a házra is ilyen 'sors' vár? Remélhetőleg.
Meg mondjuk ilyen is látható - ugyan hol?
És akkor a szakmai rész: Pilis, aktív-ökoturizmus stratégia a feladat, fenntarthatósági elemekkel, jöhet hát a 'munkabejárás', civil nevén kellemes hétvégi túra a Prédikálószékre, ahonnan egészen lenyűgöző a kilátás:
Ahol a visegrádi fellegvár a lábaimnál hever:
Persze a képek alapján egyszerűnek tűnik a feladat, hiszen ilyen kilátással könnyű az embert kicsábítani a hegyekbe.De akkor vajon melyik az az ország, ahol egy 20 fokos, verőfényes tavaszi vasárnapon a 3-4 órás könnyű túra során egy kezemen meg tudom számolni az erdőben tébláboló túrázókat, ráadásul a Pilisnek turisztikailag egyik legszebb helyén? Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy nyugdíjas csoport megmentette a helyzetet, mert egyből ötszörösére emelkedett az erdőt járók száma...
Sajnos a MOM Park felkereséséhez - amúgy sem - de a fentiek miatt meg pláne nem volt kedvem, megnézni mondjuk, hogy a szórakoztató részlegen milyen szintű a látogatottság, ha a tavaszi napsütés miatt fedett helyre 'kényszerülnek' az emberek...mondjuk nincsenek illúzióim, vszeg egymást tapossák a pilisi túraösvények helyett...
Na most akkor innen nézve mégiscsak szép kihívás egy Pilis aktív turizmus stratégiát megírni, hogy annak a fiókon túl is legyen haszna...mert ugye ez még mindig ugyanaz az ország...
Monday, April 07, 2008
Térdrekényszerített multi
Ha van - legjobb értelemben véve - hétköznapi hungaricum, akkor az a Túró Rudi. Persze nem ilyen-olyan-amolyan túrórudi, hanem a Pöttyös Túró Rudi, ami ugye Nyíregyházáról származik, ahol vmikor a 60-as években elkezdtek gondolkodni, hogy a tejfelesleggel mit is lehetne gyorsan és hatékonyan kezdeni. Az EU típusú 'öntsük a csatornába' megoldás egy szocializmus keretében persze nem jöhetett szóba, így megszületett a Túró Rudi, ami annak idején Magyarország mellett a 'keleti' országokban futott be karriert, manapság pedig újjáéledve a 90-es évek tétovázásából itthon ismét népszerű, illetve a környező országokban Dots néven hódít az elmúlt években. Kiváncsi vagyok, mikor jönnek rá a francia kerékpáros körverseny, a Tour de France nyújtotta reklámlehetőségre, ahol a legjobb hegyimenőnek - azaz kitűnő asszociáció - jár egy ilyen mintás póló:
Addig is mérföldkőhöz érkezett a Túró Rudi: a sok másolat után egy igazán nagyágyú is 'kénytelen' volt lépni, mert magyarnak lehet akármilyen lila csokit adni, akkor is a Túró Rudi lebeg a szeme előtt ;) és megszületett a Milka super Rudi (nem vicc, a 'fantáziadús' nevet ilyen idétlenül sikerült betűzni), íme a bizonyíték:
A super Rudi amúgy karcsúbb az eredetinél és leginkább a Pöttyös tejcsokis változatára hasonlít. Nem rossz ízű amúgy, csakhát az eredetit is tovább gyártják...szerencsére ;)
Addig is mérföldkőhöz érkezett a Túró Rudi: a sok másolat után egy igazán nagyágyú is 'kénytelen' volt lépni, mert magyarnak lehet akármilyen lila csokit adni, akkor is a Túró Rudi lebeg a szeme előtt ;) és megszületett a Milka super Rudi (nem vicc, a 'fantáziadús' nevet ilyen idétlenül sikerült betűzni), íme a bizonyíték:
A super Rudi amúgy karcsúbb az eredetinél és leginkább a Pöttyös tejcsokis változatára hasonlít. Nem rossz ízű amúgy, csakhát az eredetit is tovább gyártják...szerencsére ;)
Tuesday, March 18, 2008
Kínai kihívások
Kína nem titkoltan az egyik legérdekesebb ország számomra, bár nem annyira utazás szempontjából, hanem inkább a világban véghezvitt ténykedése, az elmúlt évtizedek iszonyatos térhódítása az érdekes.
Az elmúlt napokban egy viszonylag kisebb esemény, a tibeti tüntetések és elfojtásukról szóló hírek folyamatosan képernyőn vannak, azonban az olimpia évében ennek az egésznek egy most még futurisztikusnak tűnő kimenetele is lehet - ami egyelőre nem bukott még ki, de szerintem van rá esély.
A 70-es évek vége óta Kína hatalmas változáson ment keresztül, a nyitással kapitalistább lett bármelyik 'kapitalista' országnál, mégha a nyugaton sokat emlegetett demokrácia alakulása ezt nem is követte ilyen ütemben. Mindenesetre a térhódítás minden irányban (világpolitika, gazdaság, fegyverkezés) látványos, a 'demokratikus' nyugatnak meg naná, hogy az üzleti lehetőség ér többet, de ez már elcsépelt szlogen. Kína csatlakozása néhány éve a Kereskedelmi Világszervezethez csak újabb lökést adott a világ lerohanásához kínai szempontból, ami azért fokozódó feszültséget kelt mindenhol. A cégek folyamatosan odatelepítik a termelést, a kikerülő termékek a javuló minőség ellenére is sokszor csapnivalóak, különösen a nyugati fogyasztóvédelem szempontjából. Na de mire fel ez a hosszú bevezetés?
A kínaiak most érzésem szerint valamit nagyon elszúrnak: egy szimbolikus ügyön hatalmasat fognak bukni...a tibeti tünetések elfojtása miatt világszerte egyre több kínai nagykövetséget támadnak meg, egyre fokozódik az ellenszenv, amihez vszeg senki sincs hozzászokva: eddig egy-két aktivista képviselte azt, amit immár jóval többen és ráadásul az eszközök is durvulnak, nagykövetségeket azért inkább terroristák támadnak meg, esetleg forradalom keretében vagy pl. ha egy ország elveszít egy Koszovót. A mostani 'hőbörgés' azonban szerintem spontán módon elég könnyen átcsaphat egy általános Kína-ellenes világmozgalomba, mert a gazdasági dolgok kapcsán is kezd mindenhol túlcsordulni a pohár...ráadásul a közvélemény nagyon sok országban jóval erősebb nyomást gyakorolhat a vállalatokra, hogy otthon tartsák a termelést, különben bojkott - vagy ilyesmi. Ez persze még nem ijesztené meg a cégeket, azonban a hatalmas piac csábítását az 'otthoni' viszonyok romlása elkezdheti amúgy fordított módon 'kiegyensúlyozni', hiszen a hátországban egy halom munkanélküli nem olyan biztos felvevőpiac - és a kínaiak ugyan gazdagodnak, de azért a vásárlóerejük még messze nem a nyugati vásárlóerőt képviseli.
Persze nem kell Kínát temetni, csak elképzelhető, hogy 30 év nyitás, terjeszkedés után egy kicsit elakad a 'szekér', ráadásul ha kicsit engedtek volna a szelepen Tibetben, akkor nem a világ szelepével játszadoznának...és akkor a tibeti történésekről még nem is beszéltem, amik jelenleg nem belátható irányt is vehetnek...
Az elmúlt napokban egy viszonylag kisebb esemény, a tibeti tüntetések és elfojtásukról szóló hírek folyamatosan képernyőn vannak, azonban az olimpia évében ennek az egésznek egy most még futurisztikusnak tűnő kimenetele is lehet - ami egyelőre nem bukott még ki, de szerintem van rá esély.
A 70-es évek vége óta Kína hatalmas változáson ment keresztül, a nyitással kapitalistább lett bármelyik 'kapitalista' országnál, mégha a nyugaton sokat emlegetett demokrácia alakulása ezt nem is követte ilyen ütemben. Mindenesetre a térhódítás minden irányban (világpolitika, gazdaság, fegyverkezés) látványos, a 'demokratikus' nyugatnak meg naná, hogy az üzleti lehetőség ér többet, de ez már elcsépelt szlogen. Kína csatlakozása néhány éve a Kereskedelmi Világszervezethez csak újabb lökést adott a világ lerohanásához kínai szempontból, ami azért fokozódó feszültséget kelt mindenhol. A cégek folyamatosan odatelepítik a termelést, a kikerülő termékek a javuló minőség ellenére is sokszor csapnivalóak, különösen a nyugati fogyasztóvédelem szempontjából. Na de mire fel ez a hosszú bevezetés?
A kínaiak most érzésem szerint valamit nagyon elszúrnak: egy szimbolikus ügyön hatalmasat fognak bukni...a tibeti tünetések elfojtása miatt világszerte egyre több kínai nagykövetséget támadnak meg, egyre fokozódik az ellenszenv, amihez vszeg senki sincs hozzászokva: eddig egy-két aktivista képviselte azt, amit immár jóval többen és ráadásul az eszközök is durvulnak, nagykövetségeket azért inkább terroristák támadnak meg, esetleg forradalom keretében vagy pl. ha egy ország elveszít egy Koszovót. A mostani 'hőbörgés' azonban szerintem spontán módon elég könnyen átcsaphat egy általános Kína-ellenes világmozgalomba, mert a gazdasági dolgok kapcsán is kezd mindenhol túlcsordulni a pohár...ráadásul a közvélemény nagyon sok országban jóval erősebb nyomást gyakorolhat a vállalatokra, hogy otthon tartsák a termelést, különben bojkott - vagy ilyesmi. Ez persze még nem ijesztené meg a cégeket, azonban a hatalmas piac csábítását az 'otthoni' viszonyok romlása elkezdheti amúgy fordított módon 'kiegyensúlyozni', hiszen a hátországban egy halom munkanélküli nem olyan biztos felvevőpiac - és a kínaiak ugyan gazdagodnak, de azért a vásárlóerejük még messze nem a nyugati vásárlóerőt képviseli.
Persze nem kell Kínát temetni, csak elképzelhető, hogy 30 év nyitás, terjeszkedés után egy kicsit elakad a 'szekér', ráadásul ha kicsit engedtek volna a szelepen Tibetben, akkor nem a világ szelepével játszadoznának...és akkor a tibeti történésekről még nem is beszéltem, amik jelenleg nem belátható irányt is vehetnek...
Thursday, February 28, 2008
Délkelet-Ázsia 3...izé...Közel-Kelet 1.
A zavaros cím indoka pedig, hogy Délkelet-Ázsiából hazafelé ismét Emirates és ha már Emirates, akkor Dubai, és ha már DXB, akkor egy egynapos stopover beiktatva...
Első benyomás: a reptéri busz 150 Ft-ért visz be a belvárosba - na ez jól kezdődik, hiába a helyi kormányzat, pontosabban a sejk kitalálta, hogy mégiscsak fejleszteni kellene a tömegközlekedést, mert az elég nagy arányban BMW - Mercedes - Hummer terepjárókból álló autópark ott is a dugóban áll. Ráadásul metrót is építenek, talán tavaly kezdték és idén (!) készen is lesz (igaz, a mi első földalattink is gyorsna elkészült...csakhát utána ment/megy 'nehézkesebben'...), igaz egy része inkább magasvasút, aminek awareness kampányát már elkezdte a helyi BKV és ilyeneket mondanak róla, hogy pl. 'a metró síneken fog futni' vagy hogy 'gyors lesz'. Tulajdonképpen lényegre törő és ha további részletek nem is ismertek, azért ha idén készen lesz, akkor eladja magát úgyis a potenciális utasoknak - vagy nem. Mert az utcakép elég érdekes, vannak persze helyiek is az utcán, de gyakorlatilag inkább csak a fülöp-szigeteki (avagy filippínó), illetve sri lankai vendégmunkásokkal osztozom a járdán, a helyi lepedősök, lefüggönyözöttek az autókban tengetik életüket. A belváros azért szerencsére nem world class destination, hanem echte arabos, jó kis utcai kajákkal, igaz, kihipózott módon felújított műemlékekkel, amik vakítóan homokszínűek - tudom, ehhez fehér illene, de akkor is vakítóan homokszínűek.
Egy kis téblábolás a Dubai múzeumban, majd - mivel egy napom van - irány tovább, shopping mall-ok, közte az egyik legnagyobb a Mall of the Emirates, a híres sípályával...
A tömegközlekedés projekt azért még akadozik, így sikerül egy órát várni egy elvileg tízpercenként közlekedő buszra. Ugyanis a 'látványosságok' gyalog egymástól kicsit távol vannak, azaz pl. belváros, sípálya, Burj-al-Arab, Burj Dubai és a Jumeirah strand/mecset (igen, igen). Tehát inkább leintek egy taxit, batár nagy Toyoták (amúgy gyakorlatilag minden autó homokszínű, nemcsak a taxik..) és pillanatok alatt a következő helyen vagyok, a *******-os vitorla hotelnél, ezután inkább csak taxizom, ami amúgy megdöbbentően olcsó - mondjuk nem ismerem a benzinárakat, dehát sejtem...
Ez csak egy 'kötelező' elem, annyira nem érdekelt, annál inkább a Burj Dubai, ami egy épülő, szintén idén elkészülő 800 m magas (!!!) épület lesz. Mondom a taxisnak, hova szeretnék menni, rázza a fejét, hogy az még építési terület, nem lehet megnézni (bár pont látjuk onnan is, ahol beszélgetünk...), mondom neki, hogy persze, nem bemenni akarok, csak minél közelebb. Tisztára hülyének néz, dehát engem vonzanak ezek a tornyok, Chicago - Sears Tower tetején voltam ugyebár 2003-ban, Kuala Lumpur, Petronas tornyok összekötő hídján még 2002-ben, igaz, azok csak 400-450 méter magas épületek. Ugyan Taipeiben, Tajvanon már van egy kb 500 méteres is, a dubaiak nem szerettek volna vitatkozni, kicsinyeskedni magasságokon, legyen inkább 800 m-es és akkor tuti világelső...kkhhmm - jó indok ;)
Amúgy valóban építési terület közepéből sikerül megnézni, dehát egy egész felhőkarcolónegyedet egyszerre építenek, kb 30-40 készül párhuzamosan és köztük csak az átmenő utakat hagyták meg a 'nagyközönségnek'. Az épület meg...no comment. Taxisom meg türelmesen vár és valószínűleg nem érti, hogyan lehet egy félkész épületért lelkesedni. Mondom neki, hogy ember, 800 m lesz - mondja, OK, persze, de akkor is...pedig indiai, dehát úgy látszik akklimatizálódott a helyi viszonyokoz, itt nem nagy kaland egy újabb World No1 teljesítmény. Amit a helyi tőke hoz létre, de a tervezői jellemzően 'nyugatiak', a kivitelezőik meg 'keletiek', a helyiek se egyikhez, se másikhoz nem nagyon értenek. De a saját ATM státuszukkal úgy látszik elégedettek...és akkor még nem beszéltünk a pálma félszigetekről vagy pl. a World szigetcsoportról, aminek mesterséges szigetei a világtérképet rajzolják ki és akár át is lehet úszni mondjuk Európából Amerikába...
Mindenesetre a Dubai skyline ilyen a strandról nézve...
De a végén egy apró útmenti tábla fejezi ki legjobban a helyi viszonyokat, ahol egy akcióban egy magánrepülőt sorsolnak ki...
Aminek az utóhatása csak annyi, hogy hazaérve a térdemet csapkodva nevetek fel, ha egy lakóparki lakáshoz mondjuk adnak egy ingyen autóbeállót vagy nyerni lehet egy konyhát...nem beszélve a sokat emlegettt kereskedelmi tv-k sms-es sorsolásairól, ahol mély hangú 'sztárkonferálók' 5000 Ft-os utalványokkal, meg mobilokkal csábítgatnak - és komolyan gondolják - jaaaj, ezek az icipici sztármorzsáknak is alig nevezhető emberkék itt hazánkban...a világ (egy jó nagy része) meg elment mellettünk, ezt jó lenne már észrevenni és talán nem magunkba fordulni, hanem mondjuk kinyílni...nem mondom, hogy ugyanezt kell csinálni, nem is ez kell, hogy legyen a cél, de azért lehetne már egyszer előre is tekinteni...
Első benyomás: a reptéri busz 150 Ft-ért visz be a belvárosba - na ez jól kezdődik, hiába a helyi kormányzat, pontosabban a sejk kitalálta, hogy mégiscsak fejleszteni kellene a tömegközlekedést, mert az elég nagy arányban BMW - Mercedes - Hummer terepjárókból álló autópark ott is a dugóban áll. Ráadásul metrót is építenek, talán tavaly kezdték és idén (!) készen is lesz (igaz, a mi első földalattink is gyorsna elkészült...csakhát utána ment/megy 'nehézkesebben'...), igaz egy része inkább magasvasút, aminek awareness kampányát már elkezdte a helyi BKV és ilyeneket mondanak róla, hogy pl. 'a metró síneken fog futni' vagy hogy 'gyors lesz'. Tulajdonképpen lényegre törő és ha további részletek nem is ismertek, azért ha idén készen lesz, akkor eladja magát úgyis a potenciális utasoknak - vagy nem. Mert az utcakép elég érdekes, vannak persze helyiek is az utcán, de gyakorlatilag inkább csak a fülöp-szigeteki (avagy filippínó), illetve sri lankai vendégmunkásokkal osztozom a járdán, a helyi lepedősök, lefüggönyözöttek az autókban tengetik életüket. A belváros azért szerencsére nem world class destination, hanem echte arabos, jó kis utcai kajákkal, igaz, kihipózott módon felújított műemlékekkel, amik vakítóan homokszínűek - tudom, ehhez fehér illene, de akkor is vakítóan homokszínűek.
Egy kis téblábolás a Dubai múzeumban, majd - mivel egy napom van - irány tovább, shopping mall-ok, közte az egyik legnagyobb a Mall of the Emirates, a híres sípályával...
A tömegközlekedés projekt azért még akadozik, így sikerül egy órát várni egy elvileg tízpercenként közlekedő buszra. Ugyanis a 'látványosságok' gyalog egymástól kicsit távol vannak, azaz pl. belváros, sípálya, Burj-al-Arab, Burj Dubai és a Jumeirah strand/mecset (igen, igen). Tehát inkább leintek egy taxit, batár nagy Toyoták (amúgy gyakorlatilag minden autó homokszínű, nemcsak a taxik..) és pillanatok alatt a következő helyen vagyok, a *******-os vitorla hotelnél, ezután inkább csak taxizom, ami amúgy megdöbbentően olcsó - mondjuk nem ismerem a benzinárakat, dehát sejtem...
Ez csak egy 'kötelező' elem, annyira nem érdekelt, annál inkább a Burj Dubai, ami egy épülő, szintén idén elkészülő 800 m magas (!!!) épület lesz. Mondom a taxisnak, hova szeretnék menni, rázza a fejét, hogy az még építési terület, nem lehet megnézni (bár pont látjuk onnan is, ahol beszélgetünk...), mondom neki, hogy persze, nem bemenni akarok, csak minél közelebb. Tisztára hülyének néz, dehát engem vonzanak ezek a tornyok, Chicago - Sears Tower tetején voltam ugyebár 2003-ban, Kuala Lumpur, Petronas tornyok összekötő hídján még 2002-ben, igaz, azok csak 400-450 méter magas épületek. Ugyan Taipeiben, Tajvanon már van egy kb 500 méteres is, a dubaiak nem szerettek volna vitatkozni, kicsinyeskedni magasságokon, legyen inkább 800 m-es és akkor tuti világelső...kkhhmm - jó indok ;)
Amúgy valóban építési terület közepéből sikerül megnézni, dehát egy egész felhőkarcolónegyedet egyszerre építenek, kb 30-40 készül párhuzamosan és köztük csak az átmenő utakat hagyták meg a 'nagyközönségnek'. Az épület meg...no comment. Taxisom meg türelmesen vár és valószínűleg nem érti, hogyan lehet egy félkész épületért lelkesedni. Mondom neki, hogy ember, 800 m lesz - mondja, OK, persze, de akkor is...pedig indiai, dehát úgy látszik akklimatizálódott a helyi viszonyokoz, itt nem nagy kaland egy újabb World No1 teljesítmény. Amit a helyi tőke hoz létre, de a tervezői jellemzően 'nyugatiak', a kivitelezőik meg 'keletiek', a helyiek se egyikhez, se másikhoz nem nagyon értenek. De a saját ATM státuszukkal úgy látszik elégedettek...és akkor még nem beszéltünk a pálma félszigetekről vagy pl. a World szigetcsoportról, aminek mesterséges szigetei a világtérképet rajzolják ki és akár át is lehet úszni mondjuk Európából Amerikába...Mindenesetre a Dubai skyline ilyen a strandról nézve...
De a végén egy apró útmenti tábla fejezi ki legjobban a helyi viszonyokat, ahol egy akcióban egy magánrepülőt sorsolnak ki...
Aminek az utóhatása csak annyi, hogy hazaérve a térdemet csapkodva nevetek fel, ha egy lakóparki lakáshoz mondjuk adnak egy ingyen autóbeállót vagy nyerni lehet egy konyhát...nem beszélve a sokat emlegettt kereskedelmi tv-k sms-es sorsolásairól, ahol mély hangú 'sztárkonferálók' 5000 Ft-os utalványokkal, meg mobilokkal csábítgatnak - és komolyan gondolják - jaaaj, ezek az icipici sztármorzsáknak is alig nevezhető emberkék itt hazánkban...a világ (egy jó nagy része) meg elment mellettünk, ezt jó lenne már észrevenni és talán nem magunkba fordulni, hanem mondjuk kinyílni...nem mondom, hogy ugyanezt kell csinálni, nem is ez kell, hogy legyen a cél, de azért lehetne már egyszer előre is tekinteni...
Thursday, February 21, 2008
Délkelet-Ázsia 2.
...és máris érkezés Észak-Thaiföldre, Chiang Maiba. 8 év után ismét...mi változott? A város 8 éve 160 ezres volt. Most 1.6 millió a lakossága...no comment. Szerencsére a belső rész, ami egy gáttal/csatornával van körbevéve szinte érintetlen, az autó sem sok - nem úgy azon kívül és lámpa csak mutatóban van, igaz azt betartják.
Na de a fő látnivaló a Doi Suthep-en van, ami a város 'házi' hegye és egy díszes templom található rajta. Állítólag néhány évszázada egy amúgy nagy tiszteletben tartott elefánt itt rogyott össze, azonnal el is kezdték építeni a wat-ot. Mondjuk ma már egy kanyargós 20 perces út vezet fel, de persze ez sem való mindenkinek. Na de ami fent vár...
Mondjuk itt is hatalmas a tömeg, a kínai turimus is fellendült és hát a holdújév időszakában vagyunk, úgyhogy...
A templomtól nem messze van a király egyik rezidenciája, ami további négy kilométer hegynek felfelé és mivel délben zárva van vagy két órára, autóval meg gyorsan odaérnék, így gondolok egyet és sikerült egy jót gyalogolni. Délben. A trópusokon. Hegynek felfelé. Szandálban.
Végülis sikerült odaérni a délutáni nyitásra és közben még a királyi helikopterleszállót is testközelből megnézhettem az erdőben a palota környékén.
A királyi palota egyébként viszonylag fapados, bár szép a kertje, meg zenél a szökőkút és belülről sem biztos rossz, de ez csak sejtés. Viszont a 80-as évek vége óta itt először ettem megint igazi, 'magyar', lakókocsis gofrit, amilyen a hazai kezdetek kezdetén volt :)))
Ugyan nem tudom, hogy ide gyalog jár-e a király, mindenesetre a látogatói wc ilyen (kívülről)
A városban is vannak persze még templomok, sőt majdnem annyi templom van, mint a 10 milliós Bangkokban. Amik ráadásul innovatívak és interkatívak is egyben. Hogy hogyan? Hát pl. kitaláltak egy Monk Chat nevű dolgot, azaz szerzetesek üldögélnek a turistákra várva, ugyanis a lényeg, hogy bárki leülhet velük egy kis beszélgetésre a thai kultúráról, a buddhizmusról, mindennapjaikról stb. Nyugis egy élet bár ezerszer elmondani, hogy mit csinálnak egy nap...
...a kép ellenére barátságos volt...
A további néhány nap pedig kis strandolás, shoppingolás, néha már egy kis e-mailes munka is beszivárgott, illetve az állatkert, ahol először életemben sikerült néhány pandával összefutni - hát, jó nagy mamlasz állatok és bizony kiakasztható lenne rájuk a tábla, hogy 'életből felmentve' ...elnézést a sarkos fogalmazásért, de 'ezek' egész nap bambuszt rágcsálnak, amit ráadásul kis hatékonysággal dolgoz fel a szervezetük, úgyhogy sokat kell belőle kajálni, na meg ha nem esznek, alszanak (télen, nyáron), továbbá 19 fokon kell őket tartani, merthát ugye a szecsuáni hegyek klímája is az. Most arról nem ejtenék szót, hogy a fényképezőnek háttal ülnek le bambuszt csócsálni...persze azért valahol jópofák és állatvédelmi jelképek:
További látnivalók a már korábbi postban megismert és érdekes hangon sikítozó majmok, a 'trópusokon' aszalódó pingvinek (vajon nekik miért nincs légkondi???), illetve hát a pandáktól igencsak eltérő vérmérsékletű struccok, ahol a kifutóban két példány épp egymásra talált - a helyszínen lévő szerzetesek ezt nem kis kacagással fogadták. Hiába, ez Thaiföld - Land of Smiles...sőt LAND OF SMILES.
Na de a fő látnivaló a Doi Suthep-en van, ami a város 'házi' hegye és egy díszes templom található rajta. Állítólag néhány évszázada egy amúgy nagy tiszteletben tartott elefánt itt rogyott össze, azonnal el is kezdték építeni a wat-ot. Mondjuk ma már egy kanyargós 20 perces út vezet fel, de persze ez sem való mindenkinek. Na de ami fent vár...
Mondjuk itt is hatalmas a tömeg, a kínai turimus is fellendült és hát a holdújév időszakában vagyunk, úgyhogy...
A templomtól nem messze van a király egyik rezidenciája, ami további négy kilométer hegynek felfelé és mivel délben zárva van vagy két órára, autóval meg gyorsan odaérnék, így gondolok egyet és sikerült egy jót gyalogolni. Délben. A trópusokon. Hegynek felfelé. Szandálban.Végülis sikerült odaérni a délutáni nyitásra és közben még a királyi helikopterleszállót is testközelből megnézhettem az erdőben a palota környékén.
A királyi palota egyébként viszonylag fapados, bár szép a kertje, meg zenél a szökőkút és belülről sem biztos rossz, de ez csak sejtés. Viszont a 80-as évek vége óta itt először ettem megint igazi, 'magyar', lakókocsis gofrit, amilyen a hazai kezdetek kezdetén volt :)))
Ugyan nem tudom, hogy ide gyalog jár-e a király, mindenesetre a látogatói wc ilyen (kívülről)
A városban is vannak persze még templomok, sőt majdnem annyi templom van, mint a 10 milliós Bangkokban. Amik ráadásul innovatívak és interkatívak is egyben. Hogy hogyan? Hát pl. kitaláltak egy Monk Chat nevű dolgot, azaz szerzetesek üldögélnek a turistákra várva, ugyanis a lényeg, hogy bárki leülhet velük egy kis beszélgetésre a thai kultúráról, a buddhizmusról, mindennapjaikról stb. Nyugis egy élet bár ezerszer elmondani, hogy mit csinálnak egy nap...
...a kép ellenére barátságos volt...A további néhány nap pedig kis strandolás, shoppingolás, néha már egy kis e-mailes munka is beszivárgott, illetve az állatkert, ahol először életemben sikerült néhány pandával összefutni - hát, jó nagy mamlasz állatok és bizony kiakasztható lenne rájuk a tábla, hogy 'életből felmentve' ...elnézést a sarkos fogalmazásért, de 'ezek' egész nap bambuszt rágcsálnak, amit ráadásul kis hatékonysággal dolgoz fel a szervezetük, úgyhogy sokat kell belőle kajálni, na meg ha nem esznek, alszanak (télen, nyáron), továbbá 19 fokon kell őket tartani, merthát ugye a szecsuáni hegyek klímája is az. Most arról nem ejtenék szót, hogy a fényképezőnek háttal ülnek le bambuszt csócsálni...persze azért valahol jópofák és állatvédelmi jelképek:
További látnivalók a már korábbi postban megismert és érdekes hangon sikítozó majmok, a 'trópusokon' aszalódó pingvinek (vajon nekik miért nincs légkondi???), illetve hát a pandáktól igencsak eltérő vérmérsékletű struccok, ahol a kifutóban két példány épp egymásra talált - a helyszínen lévő szerzetesek ezt nem kis kacagással fogadták. Hiába, ez Thaiföld - Land of Smiles...sőt LAND OF SMILES.
Sunday, February 17, 2008
Délkelet-Ázsia 1.
...és akkor kezdjünk bele: ugyan az egész út szerintem kb. három bejegyzésből fog állni, írónak, olvasónak is emészthetőbb hosszban.
Az utazás kezdetéhez hozzátartozik, hogy a megelőző napon még Szombathelyen információs előadást tartva, továbbá Sopronba beugorva, majd Budapesten a Fertőtáj ékkövei pályázat éjszakai véglegesítése miatt hajnali négy órakor lett volna lehetőségem ágyba kerülni, de ezt már inkább kihagytam - még össze is kellett pakolni a hétkor induló bécsi vonathoz...
Magam is csodálkoztam, hogy egy többhetes tengerentúli út kb fél órát igényel már csak, mondjuk volt vagy 7 kiló a cuccom...majdnem cabin luggage.
Na de irány a vonat Bécs, merthogy Emirates a légitársaság és ők oda repülnek legközelebbre, szóval érkezés Westbahnhof, Bécs az eszetlenekre van persze kitalálva, pillanatok alatt metro, majd a németesen hangzó City Airport Train (CAT) már repít a reptérre, ami amúgy kellemes és jól el van darabolva, mondhatni emberi léptékű.
Az Emirates-en a Cathay Pacific-hez hasonlóan érintőképernyő monitor turistán is mindenkinek, meg sem tudtam számolni hány programmal, de kit is érdekel, mert a gépen van két külső kamera, amit közvetít, az egyik előre, a másik lefelé néz - nahát ez tiszta videójáték. Az utasoknak pedig milyen kevés is elég, naná, hogy mindenki ezeken nézelődik, főleg le- és felszálláskor, pl a Dubai érkezés éjszaka, a tengerparti rész megközelítése, a nagy sötét folt a kivilágított városban a reptér, közepén a kifutóval...nem rossze, nem rossz. Dubaiban újabb meglepetések, a gép először gurul fél órát, iszonyú nagy a reptér, majd ezt fél óra buszozás követi, de mi az első: információ, információs a buszon másodpercek alatt indul az infó, hogy sorry, de csinálják az új Emirates terminált, ezért a sok buszozás. Pedig a jelenlegi terminál sem kicsi, mondjuk ingyenes internet lehetne több: mindig tucatnyi afrikaival osztom meg az e-mailjeim olvasását, akik a fülembe lihegnek - igaz, mindenki másnál ott a laptop...na mindegy, még az éjjel irány tovább Bangkok, ahol viszont már az új reptér, na ez még nagyobb, modernebb, nem is tudom Kuala Lumpurra vagy Szingapúrra hasonlít-e jobban? Bangkokban visa on arrival percek alatt (miért kell még mindig vízum???), majd a helyi Ryanair-rel, az Air Asia-val irány Udon Thani a laoszi határ mellett. Tényleg tiszta Ryanair, új gép, bőrülés, minden. Udon Thaniba érkezés este (mióta is nem aludtam, úgy 48 órája?...), vmi szálláskeresés, majd irány a fodrász, ahol felnevetnek a helyiek, ahogy én is bemegyek, mert itthon elmaradt a végén (ez most akkor azt jelenti, hogy kozmopolita lennék?) és a nyírást is vigyorogva követik, élükön a fodrásszal persze...hiába, megérkeztem Thaiföldre :)))
De reggel irány is tovább, laoszi határ, majd Vientiane és Luang Prabang Észak-Laoszban, ahol végre egy kis pihi jön.
A világörökség város nem okoz csalódást, bár van turista, a hely mégis igen autentikus, alig néhány éve jöhetnek ide turisták, a templomok, mármint wat-ok mind mind eredetibbnek tűnnek a thaiföldieknél. Mindegyikben szerzetesek cikáznak (na jó, téblábolnak) és nagyon kedvesek, a fiatalokkal váltok is néhány szót, kitűnően és érthetően beszélnek angolul, ami errefelé nagy szó. Illetve mutatja a francia gyarmati örökség levetését is, igaz, a feliratokban még sokszor megtalálható - de ritkul :)
Nem úgy a turisták, ráadásul olyan a vendégkör, mint kb Angkorban, azaz az angolszászok visszaszorulóban, viszont sok a francia, olasz, spanyol, esetleg kanadai, főleg értelmiségieknek tűnő figurák. Na mindegy, ez nem zavar, de senki nem zavarja a másikat sem, mert a hangulat mindenhol kifejezetten csendes, visszafogott, a város jó nagy részén nincsenek autók, ami szintén segíti a koloniális hangulat élvezését, persze a sok kávéház, gyönyörű faépületek ehhez mind hozzájárulnak.
Az időjárás számomra szokatlan, hiszen eddig mindig június-július környékén jártam erre, amikor közel 40 fok és iszonyú páratartalom van, most meglepetéssel tapasztalom, hogy éjszakánként még a takaró is értelmet nyer...na de ilyet...
Az árakra vonatkozóan gyorsan sikerül megállapítani, hogy kb 1.5 USD egy éttermi főfogás, de úgy 3-ból kijön üdítővel, sörrel stb. egy ebéd vagy vacsi. Mindezt 180 HUF-os USD mellett...alakul ez...
Na és persze mindez a Mekong partján, amit már láttam Thaiföldön, Kambodzsában és itt Laoszban Vientiane-nál is, de az igazi mégiscsak itt. Hegyekkel körülvéve, kanyarogva, a nagy szintingadozásokat jelző hosszú lépcsősorokon megközelíthetően, a jellegzetes, hosszú slow-boatokkal...
A városnézés közben egy gyors csekkolás: hogyan is lehetne a Mekongon eljutni Észak-Thaiföldre: a két opció slow-boat vagy fast-boat. Előbbi két nap utazás, utóbbi kb 7 óra. Ez utóbbiról az amúgy sokszor idétlenségeket író Lonely Planet többször megjegyzi, hogy veszélyessége magasan az elfogadható felett van, ezt megerősíti a hajóállomás infója: persze, igen, mindenki kap bukósisakot, mentőmellényt...bátor emberek állítólag azért élnek sokáig, mert nem válnak vakmerővé és tudják mikor kell nemet mondani vagy egy hegyről visszafordulni. Hááát, ez most nekem is egy kicsit soknak tűnt. Viszont a kétnapos hajózásnak is kb az első 1-2 óráját élvezi az ember, tehát a döntés a repülő felé ment el, ráadásul a légitársaság irodájában kártyával is lehetett fizetni. Ez nem nagy kunszt, de ha belegondolunk, hogy ATM csak 10 órányi buszozásra Vientianeban van, felértékelődik a szolgáltatás...
Jegy OK, még egy nap itt, mi is legyen: végül fél nap elefánttúra és fél nap vízeséstúra a döntés. Az elefántos persze erősen turistás, de jópofák a vezetők és szép helyeken megy, egy kínai családapával összezárva üldögélhetek egyen, aki a feleség és a 'természetesen' egy szál gyerekért izgul az előttünk lévő elefánton...közben meg alig győzi váltogatni, a fényképezőt, kamerát, meg ilyesmiket...
Majd a délutáni vízeséstúra következik, és igen, a valódi paradicsom: az erdőben bővízű patak, kitűnő lépcsőket alkotva a fürdőzéshez, frissítő ebben a 'téli', fülledt 30 fokban, úgyhogy csobbanás...
A fürdőzés egyben búcsú a nagyon kellemes Luang Prabangtól és Laosztól, másnap reggel irány a reptér és Chiang Mai, Észak-Thaiföld, de ez majd a következő részben...
Az utazás kezdetéhez hozzátartozik, hogy a megelőző napon még Szombathelyen információs előadást tartva, továbbá Sopronba beugorva, majd Budapesten a Fertőtáj ékkövei pályázat éjszakai véglegesítése miatt hajnali négy órakor lett volna lehetőségem ágyba kerülni, de ezt már inkább kihagytam - még össze is kellett pakolni a hétkor induló bécsi vonathoz...
Magam is csodálkoztam, hogy egy többhetes tengerentúli út kb fél órát igényel már csak, mondjuk volt vagy 7 kiló a cuccom...majdnem cabin luggage.
Na de irány a vonat Bécs, merthogy Emirates a légitársaság és ők oda repülnek legközelebbre, szóval érkezés Westbahnhof, Bécs az eszetlenekre van persze kitalálva, pillanatok alatt metro, majd a németesen hangzó City Airport Train (CAT) már repít a reptérre, ami amúgy kellemes és jól el van darabolva, mondhatni emberi léptékű.
Az Emirates-en a Cathay Pacific-hez hasonlóan érintőképernyő monitor turistán is mindenkinek, meg sem tudtam számolni hány programmal, de kit is érdekel, mert a gépen van két külső kamera, amit közvetít, az egyik előre, a másik lefelé néz - nahát ez tiszta videójáték. Az utasoknak pedig milyen kevés is elég, naná, hogy mindenki ezeken nézelődik, főleg le- és felszálláskor, pl a Dubai érkezés éjszaka, a tengerparti rész megközelítése, a nagy sötét folt a kivilágított városban a reptér, közepén a kifutóval...nem rossze, nem rossz. Dubaiban újabb meglepetések, a gép először gurul fél órát, iszonyú nagy a reptér, majd ezt fél óra buszozás követi, de mi az első: információ, információs a buszon másodpercek alatt indul az infó, hogy sorry, de csinálják az új Emirates terminált, ezért a sok buszozás. Pedig a jelenlegi terminál sem kicsi, mondjuk ingyenes internet lehetne több: mindig tucatnyi afrikaival osztom meg az e-mailjeim olvasását, akik a fülembe lihegnek - igaz, mindenki másnál ott a laptop...na mindegy, még az éjjel irány tovább Bangkok, ahol viszont már az új reptér, na ez még nagyobb, modernebb, nem is tudom Kuala Lumpurra vagy Szingapúrra hasonlít-e jobban? Bangkokban visa on arrival percek alatt (miért kell még mindig vízum???), majd a helyi Ryanair-rel, az Air Asia-val irány Udon Thani a laoszi határ mellett. Tényleg tiszta Ryanair, új gép, bőrülés, minden. Udon Thaniba érkezés este (mióta is nem aludtam, úgy 48 órája?...), vmi szálláskeresés, majd irány a fodrász, ahol felnevetnek a helyiek, ahogy én is bemegyek, mert itthon elmaradt a végén (ez most akkor azt jelenti, hogy kozmopolita lennék?) és a nyírást is vigyorogva követik, élükön a fodrásszal persze...hiába, megérkeztem Thaiföldre :)))
De reggel irány is tovább, laoszi határ, majd Vientiane és Luang Prabang Észak-Laoszban, ahol végre egy kis pihi jön.
A világörökség város nem okoz csalódást, bár van turista, a hely mégis igen autentikus, alig néhány éve jöhetnek ide turisták, a templomok, mármint wat-ok mind mind eredetibbnek tűnnek a thaiföldieknél. Mindegyikben szerzetesek cikáznak (na jó, téblábolnak) és nagyon kedvesek, a fiatalokkal váltok is néhány szót, kitűnően és érthetően beszélnek angolul, ami errefelé nagy szó. Illetve mutatja a francia gyarmati örökség levetését is, igaz, a feliratokban még sokszor megtalálható - de ritkul :)Nem úgy a turisták, ráadásul olyan a vendégkör, mint kb Angkorban, azaz az angolszászok visszaszorulóban, viszont sok a francia, olasz, spanyol, esetleg kanadai, főleg értelmiségieknek tűnő figurák. Na mindegy, ez nem zavar, de senki nem zavarja a másikat sem, mert a hangulat mindenhol kifejezetten csendes, visszafogott, a város jó nagy részén nincsenek autók, ami szintén segíti a koloniális hangulat élvezését, persze a sok kávéház, gyönyörű faépületek ehhez mind hozzájárulnak.
Az időjárás számomra szokatlan, hiszen eddig mindig június-július környékén jártam erre, amikor közel 40 fok és iszonyú páratartalom van, most meglepetéssel tapasztalom, hogy éjszakánként még a takaró is értelmet nyer...na de ilyet...Az árakra vonatkozóan gyorsan sikerül megállapítani, hogy kb 1.5 USD egy éttermi főfogás, de úgy 3-ból kijön üdítővel, sörrel stb. egy ebéd vagy vacsi. Mindezt 180 HUF-os USD mellett...alakul ez...
Na és persze mindez a Mekong partján, amit már láttam Thaiföldön, Kambodzsában és itt Laoszban Vientiane-nál is, de az igazi mégiscsak itt. Hegyekkel körülvéve, kanyarogva, a nagy szintingadozásokat jelző hosszú lépcsősorokon megközelíthetően, a jellegzetes, hosszú slow-boatokkal...
A városnézés közben egy gyors csekkolás: hogyan is lehetne a Mekongon eljutni Észak-Thaiföldre: a két opció slow-boat vagy fast-boat. Előbbi két nap utazás, utóbbi kb 7 óra. Ez utóbbiról az amúgy sokszor idétlenségeket író Lonely Planet többször megjegyzi, hogy veszélyessége magasan az elfogadható felett van, ezt megerősíti a hajóállomás infója: persze, igen, mindenki kap bukósisakot, mentőmellényt...bátor emberek állítólag azért élnek sokáig, mert nem válnak vakmerővé és tudják mikor kell nemet mondani vagy egy hegyről visszafordulni. Hááát, ez most nekem is egy kicsit soknak tűnt. Viszont a kétnapos hajózásnak is kb az első 1-2 óráját élvezi az ember, tehát a döntés a repülő felé ment el, ráadásul a légitársaság irodájában kártyával is lehetett fizetni. Ez nem nagy kunszt, de ha belegondolunk, hogy ATM csak 10 órányi buszozásra Vientianeban van, felértékelődik a szolgáltatás...
Jegy OK, még egy nap itt, mi is legyen: végül fél nap elefánttúra és fél nap vízeséstúra a döntés. Az elefántos persze erősen turistás, de jópofák a vezetők és szép helyeken megy, egy kínai családapával összezárva üldögélhetek egyen, aki a feleség és a 'természetesen' egy szál gyerekért izgul az előttünk lévő elefánton...közben meg alig győzi váltogatni, a fényképezőt, kamerát, meg ilyesmiket...
Majd a délutáni vízeséstúra következik, és igen, a valódi paradicsom: az erdőben bővízű patak, kitűnő lépcsőket alkotva a fürdőzéshez, frissítő ebben a 'téli', fülledt 30 fokban, úgyhogy csobbanás...
A fürdőzés egyben búcsú a nagyon kellemes Luang Prabangtól és Laosztól, másnap reggel irány a reptér és Chiang Mai, Észak-Thaiföld, de ez majd a következő részben...
Friday, February 15, 2008
Jön...jön...jön
...az elmúlt két hét délkelet-ázsiai útibeszámolója, szakmai megjegyzésekkel. De addig is:
Mi a legeslegelső teendője bárkinek, aki hazaér Délkelet-Ázsiából? Megnézi, hogy mennyiért lehetne visszamenni...És mi (lenne) a legveszélyesebb Délkelet-Ázsiával kapcsolatban? Visszafelé open-repjegyet foglalni...
És a hatás nem marad el... :)))
Mi a legeslegelső teendője bárkinek, aki hazaér Délkelet-Ázsiából? Megnézi, hogy mennyiért lehetne visszamenni...És mi (lenne) a legveszélyesebb Délkelet-Ázsiával kapcsolatban? Visszafelé open-repjegyet foglalni...
És a hatás nem marad el... :)))
Thursday, January 24, 2008
Emócionális gazdaság
Az idők során már volt jónéhány gazdaságpolitikai irányzat, de az elmúlt napok - főleg tőzsdei eseményei - egyre inkább azt erősítik meg bennem, hogy manapság valami érzelmi alapú gazdaságpolitika terjed.
Soros György kijelent egy-két dolgot egy osztrák lapban és hirtelen a világ összes tőzsdéje bukik vagy 15-20%-ot két nap alatt...holott a háttérben lévő cégek termelése, mégha talán stagnál vagy kicsit csökkent is, ennyit biztosan nem - de ez nem is érdekel senkit.
Másik vonalon ott van pl. az olajár - emelkedik, mert Alaszkában nagy fagyok vannak, mert Nigériában két törzs háborúzni kezdett, mert elsüllyedt egy tankhajó, mert Chavez szorongatja a nemzetközi érdekeltségeket, mert a Szibériából kiinduló olajvezeték átmegy egy olyan utódállamon, ahol éppen választások vannak és akkor mi lesz...szóval 100 USD/hordó szimbolikus árig felhajtva az ára, pedig ez a rengeteg bizonytalansági tényező vagy nem is volt olyan komoly, vagy megszűnt, tehát miről beszélünk???
Az az érzésem támad, hogy Sorosnak van egy csomó szabad forrása jelenleg, benyilatkozik minden alapot nélkülözően valamit, jön az esés, aztán olcsón bevásáról részvényekből és alig néhány hét alatt keres rajta egy további nagy halom pénzt...vagy az olajtermelő államok dobnak be 'kacsákat', aztán senki nem megy utána alapon csak emelkedik az olajár, pedig se a termelés nem csökkent, sem a kereslet nem sokszorozódott meg hirtelen...
Minden persze dominószerű, ha 5%-ot esik egy részvény, a kisrészvényes keze is megremeg, nehogy már többet veszítsek alapon elad, ami miatt lesz további 10% esés és így tovább...mindemögött a gazdasági teljesítmény alig változik, mégis minden második napon itt a világvége...bár ha belegondolok, hogy az elmúlt években már Magyarországon is mindenki a floridai ingatlanokat értékesítette, hogy kitermeli az saját magát, olcsó a hitel stb., tehát vhol ez is egy piramisjáték volt, csakhát erre nem mondják - de vmikor be kellett dőlnie. Az pedig már csak hab a tortán, hogyha ezt pl az egyesült államokbeliek tömegével tették, kipukkadt a léggömb, akkor azt már én is megérzem a havi autórészlet számlámon...hogy is van ez???!!!
Soros György kijelent egy-két dolgot egy osztrák lapban és hirtelen a világ összes tőzsdéje bukik vagy 15-20%-ot két nap alatt...holott a háttérben lévő cégek termelése, mégha talán stagnál vagy kicsit csökkent is, ennyit biztosan nem - de ez nem is érdekel senkit.
Másik vonalon ott van pl. az olajár - emelkedik, mert Alaszkában nagy fagyok vannak, mert Nigériában két törzs háborúzni kezdett, mert elsüllyedt egy tankhajó, mert Chavez szorongatja a nemzetközi érdekeltségeket, mert a Szibériából kiinduló olajvezeték átmegy egy olyan utódállamon, ahol éppen választások vannak és akkor mi lesz...szóval 100 USD/hordó szimbolikus árig felhajtva az ára, pedig ez a rengeteg bizonytalansági tényező vagy nem is volt olyan komoly, vagy megszűnt, tehát miről beszélünk???
Az az érzésem támad, hogy Sorosnak van egy csomó szabad forrása jelenleg, benyilatkozik minden alapot nélkülözően valamit, jön az esés, aztán olcsón bevásáról részvényekből és alig néhány hét alatt keres rajta egy további nagy halom pénzt...vagy az olajtermelő államok dobnak be 'kacsákat', aztán senki nem megy utána alapon csak emelkedik az olajár, pedig se a termelés nem csökkent, sem a kereslet nem sokszorozódott meg hirtelen...
Minden persze dominószerű, ha 5%-ot esik egy részvény, a kisrészvényes keze is megremeg, nehogy már többet veszítsek alapon elad, ami miatt lesz további 10% esés és így tovább...mindemögött a gazdasági teljesítmény alig változik, mégis minden második napon itt a világvége...bár ha belegondolok, hogy az elmúlt években már Magyarországon is mindenki a floridai ingatlanokat értékesítette, hogy kitermeli az saját magát, olcsó a hitel stb., tehát vhol ez is egy piramisjáték volt, csakhát erre nem mondják - de vmikor be kellett dőlnie. Az pedig már csak hab a tortán, hogyha ezt pl az egyesült államokbeliek tömegével tették, kipukkadt a léggömb, akkor azt már én is megérzem a havi autórészlet számlámon...hogy is van ez???!!!
Friday, January 18, 2008
Szelektív hulladék
...még sincs köze a fenntarthatósághoz. Mi az?
Már megint média, sőt tv műsor elemzés: ugyan mindig feltehető a kérdés, hogyha ennyire nem bírja vki, akkor miért nézi a tv-t? Vagy miért azt a műsort, ami felhúzza? Én meg azt nem értem, hogy miért nem természetes az az igény, hogy épeszű magyar műsorokat, hírműsorokat láthasson az ember???
Tehát: év eleji híradók, csakúgy mint tavaly, meg tavaly előtt, meg az előtt stb tartalma: az éjfélt Moszkvában a Kreml órája mutatta, míg Londonban - hogy, hogy nem - a Big Ben órája, New Yorkban pedig a kristálygömb leereszkedése - de tegyünk rá egy lapáttal a műsor szürkéségére - immár száz éve mutatja az újévet...és a mi adónk majdnem azóta ugyanúgy érdektelenül mutatja, mintha ez hír lenne. Egyszer érdemes lenne egy-egy híradót visszanézni a megelőző év ugyanazon napjáról, ugyanattól a csatornától - kiváncsi lennék az azonosságokra...a másik: hatékony műsorszerkesztés, ugyan fogalmunk sincs, hol, mi történt, de 'jól' mutat pl. egy árvíz, tehát kommentáljuk: az emberek a tetőn rekedtek (kép narráció közben: emberek vannak a tetőn), autókat sodort el a víz (kép narráció közben: elsodort autók látszanak a vízben), némelyeket emberekkel együtt, akiket helikopterrel mentettek ki (kép narráció közben: helikopterről emberek mentenek sodródó kocsiból...)...na jó, inkább nem folytatom, tucatnyi ilyen hír, 'nem tudunk mit mondani, de fél órán keresztül akkoris bemutatjuk a világ szörnyűségeit'. A legújabb kedvencek: két hete ment a hír, most már influenza járvány van, most már influenza járvány van, de az ÁNTSZ szerint még kell hozzá több beteg és végül a diadalittas bejelentés: ma már az ÁNTSZ szerint 'is' járvány van - de kb olyan hangsúllyal, hogy 'na ugye mi megmondtuk', amolyan önigazolós stílusban - de komolyan, normális ez???!!! Továbbá nemzeti tv beszélgetős műsora, ahol a 12 éves késelő legendát tárgyalják: az amúgy alig torzított videókon magyarul beszélő, továbbá a család is magyarul beszélő tagjai ellenére a fiú következetesen 'román állampolgárként' kerül megnevezésre: pedig máskor, más 'előjellel' ő lenne a nagybetűs erdélyi magyar. Hogy, hogy nem a műsorvezető most hirtelen megfeledkezik a kettős állampolgárságról vagy annak az előrevetítésétől, hogy pl a román - magyar határ is schengeni lesz előbb-utóbb, aminek a támogatottsága most vszeg igen alacsony lenne...aztán majd mi is ugyanúgy kipakoljuk a határmenti településeken a román oldal felől behajtani tilos táblákat - ki fog akkor már emlékezni a felháborodásra a mostani burgenlandi gyakorlat miatt...
Na de mi van a való világgal? A széles nagy alföldön tegnap megláttam pl. egy kicsinek épp nem mondható kastélyt, bevallom, szégyenszemre soha nem is hallottam róla, erre tessék:
Érdekes lenne a sok sajtós elé odatenni ezt a képet, hogy akkor ez hol is van - persze vszeg elég ciki lenne és pánikgomb, vmint hol a súgógép reakció követné. Na persze, ahol egy fél ország ünnepli azt, aki az 1-es doboz helyett a 2-est választja és abban van egy halom pénz - hát, nagy kihívás és ügyesség kell hozzá, pláne ha vannak további 3-as és 4-es dobozok is, hatványozottan izgalmasabb az egész...
Na de most akkor hol is van ez a kastély és miért is nem lehet róla semmit tudni???
Már megint média, sőt tv műsor elemzés: ugyan mindig feltehető a kérdés, hogyha ennyire nem bírja vki, akkor miért nézi a tv-t? Vagy miért azt a műsort, ami felhúzza? Én meg azt nem értem, hogy miért nem természetes az az igény, hogy épeszű magyar műsorokat, hírműsorokat láthasson az ember???
Tehát: év eleji híradók, csakúgy mint tavaly, meg tavaly előtt, meg az előtt stb tartalma: az éjfélt Moszkvában a Kreml órája mutatta, míg Londonban - hogy, hogy nem - a Big Ben órája, New Yorkban pedig a kristálygömb leereszkedése - de tegyünk rá egy lapáttal a műsor szürkéségére - immár száz éve mutatja az újévet...és a mi adónk majdnem azóta ugyanúgy érdektelenül mutatja, mintha ez hír lenne. Egyszer érdemes lenne egy-egy híradót visszanézni a megelőző év ugyanazon napjáról, ugyanattól a csatornától - kiváncsi lennék az azonosságokra...a másik: hatékony műsorszerkesztés, ugyan fogalmunk sincs, hol, mi történt, de 'jól' mutat pl. egy árvíz, tehát kommentáljuk: az emberek a tetőn rekedtek (kép narráció közben: emberek vannak a tetőn), autókat sodort el a víz (kép narráció közben: elsodort autók látszanak a vízben), némelyeket emberekkel együtt, akiket helikopterrel mentettek ki (kép narráció közben: helikopterről emberek mentenek sodródó kocsiból...)...na jó, inkább nem folytatom, tucatnyi ilyen hír, 'nem tudunk mit mondani, de fél órán keresztül akkoris bemutatjuk a világ szörnyűségeit'. A legújabb kedvencek: két hete ment a hír, most már influenza járvány van, most már influenza járvány van, de az ÁNTSZ szerint még kell hozzá több beteg és végül a diadalittas bejelentés: ma már az ÁNTSZ szerint 'is' járvány van - de kb olyan hangsúllyal, hogy 'na ugye mi megmondtuk', amolyan önigazolós stílusban - de komolyan, normális ez???!!! Továbbá nemzeti tv beszélgetős műsora, ahol a 12 éves késelő legendát tárgyalják: az amúgy alig torzított videókon magyarul beszélő, továbbá a család is magyarul beszélő tagjai ellenére a fiú következetesen 'román állampolgárként' kerül megnevezésre: pedig máskor, más 'előjellel' ő lenne a nagybetűs erdélyi magyar. Hogy, hogy nem a műsorvezető most hirtelen megfeledkezik a kettős állampolgárságról vagy annak az előrevetítésétől, hogy pl a román - magyar határ is schengeni lesz előbb-utóbb, aminek a támogatottsága most vszeg igen alacsony lenne...aztán majd mi is ugyanúgy kipakoljuk a határmenti településeken a román oldal felől behajtani tilos táblákat - ki fog akkor már emlékezni a felháborodásra a mostani burgenlandi gyakorlat miatt...
Na de mi van a való világgal? A széles nagy alföldön tegnap megláttam pl. egy kicsinek épp nem mondható kastélyt, bevallom, szégyenszemre soha nem is hallottam róla, erre tessék:
Érdekes lenne a sok sajtós elé odatenni ezt a képet, hogy akkor ez hol is van - persze vszeg elég ciki lenne és pánikgomb, vmint hol a súgógép reakció követné. Na persze, ahol egy fél ország ünnepli azt, aki az 1-es doboz helyett a 2-est választja és abban van egy halom pénz - hát, nagy kihívás és ügyesség kell hozzá, pláne ha vannak további 3-as és 4-es dobozok is, hatványozottan izgalmasabb az egész...
Na de most akkor hol is van ez a kastély és miért is nem lehet róla semmit tudni???
Sunday, January 13, 2008
Wellness-teszt 2.5 - Hotel Caramell updated
Újra Fertő-táj világörökségi projekt, újra messze Bp-től, tucatnyi polgármesteri, jegyzői tárgyalás két napra elosztva - az élet jacuzzi habos oldalán pedig ismét szállás Bükfürdőn a Hotel Caramellben. Ez bizony tanmese lesz a javából: alig egy hónapja 'tesztelésre' került és az épület mit sem változott. DE: a turizmus emberekről, szolgáltatásokról szól ugyebár és micsoda különbség. No welcome drink, hmmmrrr, pedig már hozzászoktam... Az egyik este még kibírtam vacsi nélkül, de másnap ugyanaz a szitu, mint korábban, büféasztalos félpanzió vacsora, én meg csak reggelis vendég vagyok, most hogyan egyek? Múltkor ugye segítőkész személyzet, á la carte is lehetséges, most pedig? Vacsora? 4000 Ft-ot befizetek és OK. Én csak egy kis levest meg bort szeretnék, annyiért kicsit sok. OK, egyek vmit, majd meglátjuk, elintézzük. Kicsit sefteléses hangulat vette körül a beszélgetést. Végülis leves, bor megvolt, érdeklődően néztem a pincérre, aki - vszeg a kollégája közelben léte miatt - igen hivatalosan közölte, hogy az étlapi árak szerint 840 Ft a két tétel, szobához írattam, nem is kaptam elismerő pillantásokat. Szobában napközben rendet raktak, de a fürdőben a zuhanyzó előtti 'kádelőt' csak elvitték, nem adtak újat, így hát kéztörlő került a földre - ejnyebejnye, dehát...Reggelinél az éttermi személyzet hangosan tanakodik azon, hogy tulajdonképpen mi a sz***** dolgoznak itt, néhány km-re sokkal jobban keresnének. Nyilván nem számítanak rá, hogy a sok osztrák, német vendég mellett hülye, zavaros, vmi finnugor nyelvet beszélő vendégek is vannak - pechjük van. De nekem is, minek ilyen hangos közjátékkal indítani a reggelt... Pedig a napi jóga, meditációs program megint az asztalon, tehát ez OK - talán a kollégákat is be kellene íratni egyre...check-out, recepció, fizetek...fizetnék, kártyát visszadobja a gép. 1x, 2x, 3x majd a céges helyett odaadom inkább a sajátot - könyvelő gutát kap, de vszeg a CIB/IEB egyesülés kis fennakadásokkal jár. Menetközben nyugtat a recepciós, óóóh, van úgy, hogy háromszor sem fogadja el - na persze, nekem kényelmetlen...de aranyos, mert mondja, hogy óvatosan vezessek, ő ugyan gyalog jött, de csúszkált a reggeli érkezésekor. Mondom, OK, kösz. Utána pedig megtörténik az, amit máskor más esetében elítélek - csúszkálva jutok el az autóig is, mégis elindulok vele...na mindegy, várnak a polgármesterek. Ja, és egy FIAT szalon, mert a változatosság kedvéért még Bp-n lelopták mind a négy dísztárcsámat...műanyag dísztárcsákat...na de ilyet, kinek, minek egy olcsó műanyag dísztárcsa???!!! Aztán megvilágosodom: Sopron, FIAT szalon, darabja 7000 Ft, azaz 28.000 Ft...ja, ettől kevesebbért durvább dolgokat is csinálnak. Szerencsére nincs raktáron, különben is téli gumi az autón, így legalább távolról látszik - bár kicsit csúnyácska, dehát majd az osztalékból pótolva lesz - vagy az autót viszem a cégbe és akkor cégköltségen...viszont az említett csúszkálás mellett a PIRELLI téligumi vmi csoda az ónos esőben, igaz én is max a körforgalomban próbálgatom kis sebességnél, hogy meddig megy csúszás nélkül...na és akkor a szállodára visszatérve a jellemzés fényképekben:
Orchidea az ajtóknál:
A csillag születik/megasztár a zuhanyzóban:
...és eredeti funkciójában:
Orchidea az ajtóknál:
A csillag születik/megasztár a zuhanyzóban:
...és eredeti funkciójában:
Thursday, December 27, 2007
Monday, December 17, 2007
Vas-utazó
A vonatok lépten-nyomon előjönnek ebben a blogban, bár inkább a keskenynyomközűek: most viszont a nagyokról lesz szó.
Az aktualitás, hogy a MÁV (sorry, MÁVSTART) egy sajtótájékoztató keretében megpendítette, hogy hamarosan kijönnek egy éves érvényességű kártyával, amit bárki megvehet és korlátlan 50%-os utazást tesz lehetővé. Ez elsőre jelentéktelen dolognak tűnik, de nekem semmilyen kedvezmény nem járt eddig (a köztisztviselőség óta...), anélkül meg az autóval megegyező - ha nem drágább - a vonatozás.
Tehát kb 20-35e Ft-ért lehet állítólag majd ez az éves kártyát megvenni. Mondjuk kicsit sokáig tartott lemásolni az osztrák, svájci példát, dehát vélgülis úgy tűnik sikerül.
A vonat előtérbe állítása Európa-szerte folyik, a másolt osztrák-svájci példa pedig érdekes összevetésre ad módot a vasúti bérletek tekintetében...tehát:
Magyarország Ausztria Svájc
Éves bérlet 1.600.000 HUF 1690 EUR 3100 CHF
Éves 50%-os bérlet 20-35000 HUF 100 EUR 150 CHF
Átváltás nélkül is látszik, hogy az osztrák, svájci árak (különösen az éves bérlet esetében) arányban állnak az ottani szolgáltatás színvonalával...csak sajnos fordított arányban... Az osztrák vásárlóerő persze valószínűleg elég gyengécske ahhoz, hogy a magyar ár negyedéért kínált éves bérletet megvegye, de ez legyen az ő bajuk...illetve a svájciaké, akiknél hasonló az árszínvonal. Az osztrák vasút honlapján azért odaírják, hogy 1 millió 50%-os bérlettulajdonosuk van, amiből a vasút kb 100 millió EUR bevételhez jut anélkül, hogy még bárki is felszállt volna a vonatra - ügyes, ügyes, ez azért ott sem elhanyagolható tétel...
Na de lássunk egy 3 országot érintő tételt: egy Budapest - Zermatt utazás, ugyebár a Matterhorn lábához:
Budapest - Zurich 78 EUR oda-vissza, Sparschiene ajánlattal, csak ülőhely, Zurich - Zermatt további 226 CHF oda-vissza, 2. osztály végig - azaz kb 55 ezer HUF...hmhmhm...azaz a vonatozás nem egy olcsó történet teljesárú jegyekkel - összevetésként viamichelin.com 130-150 EUR közé teszi az autózás benzin+pályadíj költségét...a kevésbé környezetszennyező vonatot tehát igencsak meg kell fizetni...már itthon is.
Az aktualitás, hogy a MÁV (sorry, MÁVSTART) egy sajtótájékoztató keretében megpendítette, hogy hamarosan kijönnek egy éves érvényességű kártyával, amit bárki megvehet és korlátlan 50%-os utazást tesz lehetővé. Ez elsőre jelentéktelen dolognak tűnik, de nekem semmilyen kedvezmény nem járt eddig (a köztisztviselőség óta...), anélkül meg az autóval megegyező - ha nem drágább - a vonatozás.
Tehát kb 20-35e Ft-ért lehet állítólag majd ez az éves kártyát megvenni. Mondjuk kicsit sokáig tartott lemásolni az osztrák, svájci példát, dehát vélgülis úgy tűnik sikerül.
A vonat előtérbe állítása Európa-szerte folyik, a másolt osztrák-svájci példa pedig érdekes összevetésre ad módot a vasúti bérletek tekintetében...tehát:
Magyarország Ausztria Svájc
Éves bérlet 1.600.000 HUF 1690 EUR 3100 CHF
Éves 50%-os bérlet 20-35000 HUF 100 EUR 150 CHF
Átváltás nélkül is látszik, hogy az osztrák, svájci árak (különösen az éves bérlet esetében) arányban állnak az ottani szolgáltatás színvonalával...csak sajnos fordított arányban... Az osztrák vásárlóerő persze valószínűleg elég gyengécske ahhoz, hogy a magyar ár negyedéért kínált éves bérletet megvegye, de ez legyen az ő bajuk...illetve a svájciaké, akiknél hasonló az árszínvonal. Az osztrák vasút honlapján azért odaírják, hogy 1 millió 50%-os bérlettulajdonosuk van, amiből a vasút kb 100 millió EUR bevételhez jut anélkül, hogy még bárki is felszállt volna a vonatra - ügyes, ügyes, ez azért ott sem elhanyagolható tétel...
Na de lássunk egy 3 országot érintő tételt: egy Budapest - Zermatt utazás, ugyebár a Matterhorn lábához:
Budapest - Zurich 78 EUR oda-vissza, Sparschiene ajánlattal, csak ülőhely, Zurich - Zermatt további 226 CHF oda-vissza, 2. osztály végig - azaz kb 55 ezer HUF...hmhmhm...azaz a vonatozás nem egy olcsó történet teljesárú jegyekkel - összevetésként viamichelin.com 130-150 EUR közé teszi az autózás benzin+pályadíj költségét...a kevésbé környezetszennyező vonatot tehát igencsak meg kell fizetni...már itthon is.
Subscribe to:
Posts (Atom)