Délkelet-Ázsia 2.

...és máris érkezés Észak-Thaiföldre, Chiang Maiba. 8 év után ismét...mi változott? A város 8 éve 160 ezres volt. Most 1.6 millió a lakossága...no comment. Szerencsére a belső rész, ami egy gáttal/csatornával van körbevéve szinte érintetlen, az autó sem sok - nem úgy azon kívül és lámpa csak mutatóban van, igaz azt betartják.
Na de a fő látnivaló a Doi Suthep-en van, ami a város 'házi' hegye és egy díszes templom található rajta. Állítólag néhány évszázada egy amúgy nagy tiszteletben tartott elefánt itt rogyott össze, azonnal el is kezdték építeni a wat-ot. Mondjuk ma már egy kanyargós 20 perces út vezet fel, de persze ez sem való mindenkinek. Na de ami fent vár...

Mondjuk itt is hatalmas a tömeg, a kínai turimus is fellendült és hát a holdújév időszakában vagyunk, úgyhogy...

A templomtól nem messze van a király egyik rezidenciája, ami további négy kilométer hegynek felfelé és mivel délben zárva van vagy két órára, autóval meg gyorsan odaérnék, így gondolok egyet és sikerült egy jót gyalogolni. Délben. A trópusokon. Hegynek felfelé. Szandálban.
Végülis sikerült odaérni a délutáni nyitásra és közben még a királyi helikopterleszállót is testközelből megnézhettem az erdőben a palota környékén.
A királyi palota egyébként viszonylag fapados, bár szép a kertje, meg zenél a szökőkút és belülről sem biztos rossz, de ez csak sejtés. Viszont a 80-as évek vége óta itt először ettem megint igazi, 'magyar', lakókocsis gofrit, amilyen a hazai kezdetek kezdetén volt :)))
Ugyan nem tudom, hogy ide gyalog jár-e a király, mindenesetre a látogatói wc ilyen (kívülről)

A városban is vannak persze még templomok, sőt majdnem annyi templom van, mint a 10 milliós Bangkokban. Amik ráadásul innovatívak és interkatívak is egyben. Hogy hogyan? Hát pl. kitaláltak egy Monk Chat nevű dolgot, azaz szerzetesek üldögélnek a turistákra várva, ugyanis a lényeg, hogy bárki leülhet velük egy kis beszélgetésre a thai kultúráról, a buddhizmusról, mindennapjaikról stb. Nyugis egy élet bár ezerszer elmondani, hogy mit csinálnak egy nap...

...a kép ellenére barátságos volt...
A további néhány nap pedig kis strandolás, shoppingolás, néha már egy kis e-mailes munka is beszivárgott, illetve az állatkert, ahol először életemben sikerült néhány pandával összefutni - hát, jó nagy mamlasz állatok és bizony kiakasztható lenne rájuk a tábla, hogy 'életből felmentve' ...elnézést a sarkos fogalmazásért, de 'ezek' egész nap bambuszt rágcsálnak, amit ráadásul kis hatékonysággal dolgoz fel a szervezetük, úgyhogy sokat kell belőle kajálni, na meg ha nem esznek, alszanak (télen, nyáron), továbbá 19 fokon kell őket tartani, merthát ugye a szecsuáni hegyek klímája is az. Most arról nem ejtenék szót, hogy a fényképezőnek háttal ülnek le bambuszt csócsálni...persze azért valahol jópofák és állatvédelmi jelképek:


További látnivalók a már korábbi postban megismert és érdekes hangon sikítozó majmok, a 'trópusokon' aszalódó pingvinek (vajon nekik miért nincs légkondi???), illetve hát a pandáktól igencsak eltérő vérmérsékletű struccok, ahol a kifutóban két példány épp egymásra talált - a helyszínen lévő szerzetesek ezt nem kis kacagással fogadták. Hiába, ez Thaiföld - Land of Smiles...sőt LAND OF SMILES.