Kínai kihívások

Kína nem titkoltan az egyik legérdekesebb ország számomra, bár nem annyira utazás szempontjából, hanem inkább a világban véghezvitt ténykedése, az elmúlt évtizedek iszonyatos térhódítása az érdekes.
Az elmúlt napokban egy viszonylag kisebb esemény, a tibeti tüntetések és elfojtásukról szóló hírek folyamatosan képernyőn vannak, azonban az olimpia évében ennek az egésznek egy most még futurisztikusnak tűnő kimenetele is lehet - ami egyelőre nem bukott még ki, de szerintem van rá esély.
A 70-es évek vége óta Kína hatalmas változáson ment keresztül, a nyitással kapitalistább lett bármelyik 'kapitalista' országnál, mégha a nyugaton sokat emlegetett demokrácia alakulása ezt nem is követte ilyen ütemben. Mindenesetre a térhódítás minden irányban (világpolitika, gazdaság, fegyverkezés) látványos, a 'demokratikus' nyugatnak meg naná, hogy az üzleti lehetőség ér többet, de ez már elcsépelt szlogen. Kína csatlakozása néhány éve a Kereskedelmi Világszervezethez csak újabb lökést adott a világ lerohanásához kínai szempontból, ami azért fokozódó feszültséget kelt mindenhol. A cégek folyamatosan odatelepítik a termelést, a kikerülő termékek a javuló minőség ellenére is sokszor csapnivalóak, különösen a nyugati fogyasztóvédelem szempontjából. Na de mire fel ez a hosszú bevezetés?
A kínaiak most érzésem szerint valamit nagyon elszúrnak: egy szimbolikus ügyön hatalmasat fognak bukni...a tibeti tünetések elfojtása miatt világszerte egyre több kínai nagykövetséget támadnak meg, egyre fokozódik az ellenszenv, amihez vszeg senki sincs hozzászokva: eddig egy-két aktivista képviselte azt, amit immár jóval többen és ráadásul az eszközök is durvulnak, nagykövetségeket azért inkább terroristák támadnak meg, esetleg forradalom keretében vagy pl. ha egy ország elveszít egy Koszovót. A mostani 'hőbörgés' azonban szerintem spontán módon elég könnyen átcsaphat egy általános Kína-ellenes világmozgalomba, mert a gazdasági dolgok kapcsán is kezd mindenhol túlcsordulni a pohár...ráadásul a közvélemény nagyon sok országban jóval erősebb nyomást gyakorolhat a vállalatokra, hogy otthon tartsák a termelést, különben bojkott - vagy ilyesmi. Ez persze még nem ijesztené meg a cégeket, azonban a hatalmas piac csábítását az 'otthoni' viszonyok romlása elkezdheti amúgy fordított módon 'kiegyensúlyozni', hiszen a hátországban egy halom munkanélküli nem olyan biztos felvevőpiac - és a kínaiak ugyan gazdagodnak, de azért a vásárlóerejük még messze nem a nyugati vásárlóerőt képviseli.
Persze nem kell Kínát temetni, csak elképzelhető, hogy 30 év nyitás, terjeszkedés után egy kicsit elakad a 'szekér', ráadásul ha kicsit engedtek volna a szelepen Tibetben, akkor nem a világ szelepével játszadoznának...és akkor a tibeti történésekről még nem is beszéltem, amik jelenleg nem belátható irányt is vehetnek...