Saturday, November 24, 2007

Horizont

CNN Talk Asia műsor: indiai üzletember nyilatkozik, amolyan új maharadzsa. A 60-70-es években valami sörmárka megszerzésével alapozott, aztán befektette ide-oda a pénzét, merthogy 'a bankban 2% kamatért nem tartom'. Megalapította a Kingfisher (www.flykingfisher.com) nevű légitársaságot, 'mert szimpatikus volt a név', meg Indiában évente 40%-kal (!!!) növekszik a légiforgalom...most a kínai számba bele sem merek gondolni...persze érdekes volt látni az on-the-spot interjút, a családi birtok egy valóban rendkívül ízléses épülethalmazt foglal magába, persze úszómedencék, egy az aquafitnessnek, egy water basketballt (?) játszani, továbbiak csak a partik háttere miatt, golfpálya, régi autók stb. 'Napközben néha úszom, néha ütök egyet vagy dobolok' szól a stresszmentes maharadzsa nyilatkozata. CNN riporter elképedve nézi az egészet és érdeklődik: na de az emberek a kerítésen kívül nyomorognak...válasz: 'igen, a Parlament tagjaként ismerem a problémáikat...' Kész...hát igen, egy távolinak tűnő világ, kb. mint ez a kép - ami azonban csak a Pomáz feletti Kő-hegyről készült...


Magyarországon menetközben sokkoló(nak tűnő) 1%-os GDP növekedési adat, sztrájkok stb. azaz 'lefagyva' minden, mint ezen a képen - ami meg a Nagyhideghegyen készült néhány napja.



Azonban ez csak a látszat: a nagyhideghegyi turistaház dugig tömve, isteni babgulyás gőzölög sokak előtt (előttem is:))), volt valami hegyfutás is aznap 1000 résztvevővel...félméteres hóban...jó lehetett...gyalog is elég volt...
1%-os GDP, ami kétségkívül nem szép, mindenki magyarázza is érdekei szerint. Ugyanakkor nem sokan veszik figyelembe, hogy miből is áll a GDP, illetve aki esetleg igen, az is próbálja elfelejteni. Egy-két gazdasági kutatócég adott csak közre szűkkörű infót, hogy a GDP novekedése 2007-ben olyan 3-3.5% körül lehet egyszeri hatások nélkül. Mondjuk az egyszeri hatás is hatás. Viszont ha pl az egészségügyi szolgáltatások volumene, értéke zuhan, az már jelentősen húzza lefelé az adatot, a mezőgazdaság is szerencsétlenül járt ugye idén. A többiek azonban egész jól elvannak. Továbbá az állami ballasztoktól való folyamatos megszabadulás - ha a bázishatás érvényesül 2008-ban ugyebár...- a várttól gyorsabb növekedést is ki fog mutatni jövőre, ami meg a másik oldalról lesz csalóka, mert akkora meg nem lesz a 'valós' növekedés. Ráadásul sokan pl az állami autópályaépítések csökkenésére, az EU-s források csak jövőre várható megjelenésére stb-re mutogatnak - hm, érdekes egy vállalkozói szektor az, amely az államit támadja, hogy ugyan miért nem ad annyi megbízást neki??? Mondjuk részben nekem is vannak ilyenek, mert az is egy partner, de mondjuk nem mutogatok ujjal rájuk...másrészt a 'felszín alatt' már érezhető, hogy itt valami nagyon érdekes dolog van készülődőben és az EU-s támogatások valóban felpörget(het)ik a gazdaságot: mindenki készülődik, projekteket szül (vagy legalábbis próbál), pályázatot ír (vagy legalábbis próbál), még az is, aki a megjelenő pályázatok idején kap észbe (?!) stb. Rövid távon így valóban szépen alakulhatnak a gazdasági adatok, meg az életminőség stb. Kérdés, mi jön utána, mert azért vannak már most is olyan, korábban erősen támogatott országok, akik már nem használhatják fel fejlettségük miatt ezeket a forrásokat...az EU-s átlag pedig jön lefelé, mert a balkáni tagok (akármilyen dinamikusan is fejlődnek manapság) azért rendesen elmaradnak még - és akkor ott vannak még a potenciális tagországok ezen a környéken, akik szintén nem igazán jóléti államok, viszont a következő 2014-től induló EU-s költségvetési időszakban már tagok lehetnek és akkor mi 'hirtelen' nagyon fejlettek leszünk (OK, valami phasing-out periódus azért lesz)...na akkor mi lesz? Mert a horizonton megint csak az sejlik fel, hogy az állami/EU-s szektor a hőn áhított megbízó, a magáncégek ezzel elkényelmesednek és nem is gondolnak saját kockázatvállalásra...már megint nem...mondjuk végülis ebből is lesz egy-egy úszómedence, ezt nem nehéz megjósolni...

Sunday, November 04, 2007

Az első év

Hát igen, ez is eljött. Pedig a magyarországi vállalkozásoknak vagy 70%-a (legalábbis vmi ilyesmit hallottam) az első évben tönkremegy. Máris sikerült maradékká válni :)
De komolyabbra fordítva a szót, ez egy - nem pénzügyi értelemben vett - mérlegbeszámoló lesz.


Az elmúlt egy év kivonatos mérlege tehát, a pozitív és negatív dolgok, amivel szembesülni kellett, illetve amit ez az új helyzet hozott magával:

+ Új szakmai kihívások, változatosság, környezetváltozás, gyakorlatilag az egész ország a munkahelyem
+ Egy EU-s projektmenedzser és pályázatíró oklevél
+ A lehetőség, hogy elég sokat keressek (azért ez részben már realizálódik:)
+ Kötetlen időbeosztás, sok idő megspórolása a hierarchia hiánya miatt, továbbá a napközbeni, gyorsabb bevásárlások, ügyintézések miatt
+ A megbízások eddig hozták magukat, alig fordítottam energiát a piacépítésre, azt is csak a kezdeti hetekben
+ Kedvező személyi cash-flow, az utolsó minisztériumi kifizetéseket két-három hónappal követték a nagyobb céges bevételek, amik a korábbival megegyező bér kifizetését biztosították
+ A tudat, hogy az ember a saját lábán is megáll
+ Az ex-kollégákkal megmaradt jó kapcsolat

- Zéró biztonságérzet, hogy minden hó 5-én ott a fizetés a számlán
- Hullámzó fizetési hajlandóság (na jó, ez inkább amolyan -+, mert sokan nagyon pontosan teljesítettek)
- Kötetlen időbeosztás, ami néha elvonja a figyelmet a munkától
- Az internetes bankolásnál az APEH felé történő adó és járulékutalásoknál (az összeg ismeretében) az ENTER gomb megnyomása belső konfliktusokat okoz

Szakmailag amibe belenyúltam: desztinációmenedzsment szakmai anyag fordítás, desztinációmenedzsment szervezetfejlesztés, világörökségi tanulmány, kiváló desztinációs díj EU-s projekt, kisvasúti fejlesztések, wellnessfürdő és szálláshelyfejlesztés, kiemelt turisztikai projektek értékelése, tematikus út fejlesztés, rendezvények, konferenciák pályázati támogatása. Mindezek esetében szakmai tanácsadás és pályázatírás vegyesen.

Persze sokan mondják, hogy jó pillanatban kerültem ki a magánszektorba, de a lehetőség végülis mindenkinek adott...

Az is igaz azonban, hogy a kezdeti nehézségeken, egyáltalán a 'nagy' döntésben sokat segített a 2006. szeptemberében elkezdett siklóernyőzés - talán az egyik első bejegyzésben is írtam: ha az ember egyszer belefut a mélységbe, akkor utána egy tárgyalás vagy egy megbízás teljesítése már igazán apróságnak tűnik...