A térség érdekessége, hogy turisztikailag tulajdonképpen egy rendkívül depressziós tájegység: a 60-as években még 5x annyi vendégéjszaka volt, mint pl. a 90-es években. Akkoriban ugyanis - a szálloda vezére szerint- a bécsiek kedvelt és vonattal is könnyen elérhető pihenőterülete volt. Aztán az autó terjedésével egyre távolabbra mentek az emberek, az évtizedeken keresztül minden erőfeszítés nélkül tömött szálláshelyek pedig hoppon maradtak, mert nem volt közben fejlesztés, új turisztikai termék, ami megfelelt a trendeknek. Ismerős a hasonló magyar történet?Aztán a 90-es években elkezdtek összefogni, közösen 'kitalálni' újra magukat, a divatos turisztikai vonzerőfejlesztés felé lépegetve. Nekifogtak a brand-építésnek a húsos som-on keresztül (!) - szerintem mindenkinek kialakul a kényszere, hogy a 'Pielachtal - Das Dirndltal' szóösszetételt együtt használja, szóval ez sikeres lett - , továbbá pl. a Mariazellerbahn vasútvonalát használták fel, mint turisztikai alaptermék, amire felfűzték a gyalogos, kerékpáros útvonalakat.
A két koncepcióból gyorsan összeállt a harmadik, a fenntartható turizmusfejlesztés, mint fő cél. Így aztán helyi termék, környezetbarát közlekedés, turisztikai termékek, szolgáltatások kerültek előtérbe. Így pl. sok ismert környezetbarát intézkedés mellett nem aszfaltozták le a szálloda parkolóját, hanem csak kavicsos, merthogy így a víz helyben marad és a föld a parkoló területén is 'élő' marad...hm. Mindenne az eredmény pedig? Marhajó. Íme:
...és hogy meddig jutottak? Van választék:
No comments:
Post a Comment