EDEN Pielachtal 1.

Miután megválasztásra került az újabb magyar kiváló desztináció, most a legjobb élő hagyományokat őrző témakörben a Hortobágy (www.hortobagyikht.hu ), irány a tavalyi osztrák győztes, a Pielachtal, Das Dirndltal ( www.pielachtal.info ), EDEN ismerkedés, tdm tapasztalatok helyi, térségi szinten, osztrák tdm ernyőszervezet megismerése stb. céllal.


Nyugati irányban autóval úgyis ritkán járok, a határon eszembe is jutott egy új szállóige: a schengeni határ óta miről lehet tudni, hogy az ember átért Ausztriába? Hogy rosszabb az út. Nem vicc, a magyar autópálya teljesen jó, osztrák oldalon sokkal elhasználtabb - pedig az sem túl régi talán.
Na mindegy, Piealchtal, első benyomás: az osztrákok EDEN választása a felzárkóztatás céljával történt...Ausztria, Ausztria, de azért vannak romos, régi házak, ami itt fura, meg valahogy a jólét is mérsékelt - na persze örülnénk mi ennek. Aztán jönnek az érdekességek: egy tábla, ami két lyuk van 'Blick ins Land' felirattal, amin keresztül valóban betekintést nyerhetünk a tájba. Csakúgy, mint a tábla 1 nm-nek kivételével bármikor...de jópofa. Turisztikai információs pontok: nincs túllihegve, a polgármesteri hivatalok, faluházak előterében van egy-két állvány, személyzet nélkül, az I betű azért mindig utat mutat, de amolyan self-service, semmi Tourinform jelleg. Következő falu: 10 év körüli gyerekeknek oktatnak közlekedésbiztonságot, de nem ám pályán, hanem kint a forgalomban. A normál közutat ellepik a zöldmellényes gyerekek és tanárok vagy szülők és 'keringtetik' a kerékpáros gyerekeket a falun belül, a kereszteződéseknél inkább csak felügyelnek és rájuk bízzák, mikor fordulnak ki, hogyan állnak meg az út szélén - max. ha nagyon veszélyeset csinálnak szólnak nekik, de impozáns az 'élesben' tanítás. A számításba csak egy hiba csúszik, hogy egy magyar autós is arra ténfereg (én) és bizony sikerül sávon belül előzni az egyik csemetét - na jó, széles volt azért ám az a sáv. Ettől függetlenül teljes a lefagyás a felnőttek között, de a gyerek megingás nélkül tekerészik, szerencséjére ügyes...
Irány a szállás, egy reggeli beköszönés, hogy akkor jövök. A Steinschalerhof a völgy egyik legnagyobb szállodája, kismillió díjjal kitüntetve: legjobb helyi konyha, legjobb fenntartható hotel, természetes termékek használata stb. Recepciónál a szokásos népviseletes
leányzók.

Kicsit giccses, mint minden errefelé, dehát ez van. Apropó DIRNDL, azaz húsos som. Ez a völgy védőgyümölcse, millió dolgot csinálnak belőle: gyümölcslé, lekvár, torta, parfait, amolyan olíva verziót is csinálnak, és mindezt reggel - délb'n - este. Csak osztrákos'n...
Amúgy a völgy teli mindenféle túraútvonalakkal: zarándokutak, kerékpártúrautak, túraútvonalak, 'vasút' túraútvonal, merthogy itt megy a Mariazellerbahn is, ami egy 760 mm-es nyomközű vasúti pályán halad St. Pölten és Mariazell között, a helyiek és turisták kedvenc vonata, teljesen normális kocsikkal is közlekedik általában, de van néha gőzmozdonyos különjárat is. A pálya állapota pedig hát bizony tökéletes. Csak halkan jegyzem meg, hogy a magyar kisvasutak többsége is 760 mm-es, kihasználtságuk pedig...ott mindenesetre ez a szakasz is része az országos vasúti hálózatnak.


A napi élményt tetőzi, hogy a szálloda tulaja áthív egy németekkel teli asztalhoz - ujjongok, mit ne mondjak és ami még jön - beszélgetés órákon keresztül...viszont érdekes, hogy az asztaluk 'foglalt' táblája nem ám egy normál 'reserviert' tábla, hanem egy fényképes, kisebb állványra akasztott 'reserviert für die Oggenheimer familie' vagy ilyesmi. Merthogy szegénykémek törzsvendégek és minden évben két hétig itt téblábolnak. Csak tudnám, hol pontosan...de folyt.köv.