Az Európai Bizottság másodjára a finnországi Kuhmo-ban rendezte meg az EDEN nemzeti koordinátorok és a desztinációk képviselőinek hálózatépítő rendezvényét. A helyszín egyik oka, hogy EDEN győztes helyszínről van szó, másik, hogy a helyszínválasztó szavazás során Finnország bizonyult a - kimondani is fura- legegzotikusabbnak, hiszen itt még nagyon kevesen jártak, harmadrészt pedig a finn delegált a megelőző írországi meetingen megnyerte a karaoke-t...
Az időpont ráadásul egybeesett az igencsak hosszú napokkal, úgyhogy érdekes út ígérkezett - bár még ez sem befolyásolta a kb. negyedórás pakolási időszükségletet - mégiscsak Európa, mégiscsak jó infrastruktúra van arrafelé, szóval...
Finnországot - vagy legalábbis amerre jártunk - viszonylag gyorsan be lehet mutatni: először is el kell képzelni egy végtelen fenyő/nyír erdőt...és ennyi...itt-ott ugyan tavak meg települések sőt mezők is vannak, de alapesetben a fák sorfala mindenhol. Ami érdekesebb, hogy az aljában pedig víz is sokszor csillog, azaz igencsak mocsaras egy rész és bizony szúnyog is van, nem magyar léptékben, hanem hatványozottan...na de ne szaladjunk ennyire előre, itt pl. egy átlagos finn lakóhelye látható...
...majd a nagy nemzeti eposz, a Kalevala történetét bemutató kiállítás épülete kívülről...
...közelebbről...
...és belülről. Azaz fát fával. Tulajdonképpen otthonos meg környezetbarát meg minden...talán télen is, ők tudják.
Ha már tél: a legtöbb parkolóhelyen konnektorok vannak, amire indulás előtt vagy két órával rá lehet kötni az autót, ami így meleg motorral indul, fűthető az utastér stb. - ha jól értettem a hűtőrendszer vizét melegítik fel.
A sok erdő és az ághajlat miatt a mezőgazdaság gyakorlatilag erdőgazdálkodást jelent, viszont az erdőkben található mindenféle bogyóknak hatalmas kultuszuk van, 3-4 féle bogyóval istenien elvannak...a helyi termékek is ezt erősítik, itt pl. egy kis shoppingolás eredménye: a csoki már elfogyott a kép elkészülte előtt, de pl. a tejesdoboz valójában málnalevest rejt, ami mintha egy kicsit sűrűbb gyümölcslé lenne...kimérve és csomagoltan kaphatók csokival bevont berry-k és persze dzsem is készül belőlük. A helyi életstílus szimbolikus eleme, hogy a magas kultúra mellett akinek még hiányérzete támad, az is megkapja a magáét: a képen is látható szállodai szobakulcs tulajdonképpen egy sörnyitó...
...na de vissza a jellegzetes finn tájhoz, itt épp a belvárosból fényképezve...a tóparti úton a munkát követően sokan töltik az estét, kis nordic walking, biciklizés, kocogás, kutyafuttatás stb. rengeteg mozognak és összességében is elég egészségesnek tűnnek.
Egy átlag - átlag városi utca, hely van, az út mellett a külön gyalog és kerékpárút - eszméletlenül jó az infrastruktúra...
A kirakatok többsége rendkívül szürke, a 70-es évek magyarországi kirakata is lehetne. De ez a számítógép még erre is rátett egy lapáttal...
Egy kicsit a szakmai programról: sok egyéb mellett a jövő évi EDEN networking rendezvényre pályázó 7 desztináció is bemutatkozott, itt épp nagy vetélytársunk, a csehek - akik azért nagyon szép helyre invitálják a csapatot...
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Magyarország az Őrség és az Írottkő Natúrpark lévén próbálja meg elhódítani a rendezés jogát. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy a karaoke-t idén a szintén pályázó Ciprus nyerte...
Az egyik esti programra egy témaparknak is nevezhető privát erődítményben került sor, a neve a nagyon 'szellemes' Kalevala Spirit volt, teli kiöregedett finn rockerekkel...
A vacsi igazán autentikus módon készült...
A finn vendéglátóról is megemlékezve, a kép közepén található és kb úgy sikerült fehér ingbe és kék pulóverbe felöltöznie, hogy az szinte a felette lévő zászlót idézi...a színek amúgy sokak szerint a havat és a vizet jelképezik...ebből a logikából csak a zöld hiányzik, de nagyon, hiszen minden zöld az egész országban...na mindegy. A pólót viselő személyzet pedig időnként eszméltetlen 'I know' ordibálásba kezdett...
A vacsorát háncson kaptuk, fa evőeszközökkel persze. A menü megoldása nem nagy kaland: vmelyik berry leve az ital, aztán vmi vmivel megöltve, majd egy kis lazac, továbbá egy kis gombás krém, illetve az általam csak rénszarvas pizzának elnevezett, azaz sült kenyértészta rénszarvas hússal...
A csapat két szálláson volt elhelyezve, ez az esti program pedig a másik szálláshelynél volt kb. 3 km-re. A transzferbuszt sikerült lekésni, így a csehekkel - erősítendő a közép-európai kapcsolatokat - nekivágtunk az éjféli sétának az erdőn - mi máson? - át. Az alábbi képek tehát éjfél és egy óra között készültek...ennyire nem sötétedik be ilyenkor...
Egyúttal ez meglepően kényelmetlen volt, sajnos a szoba nem volt teljesen besötétíthető, így az első éjszaka egyszerűen nem volt este hangulata az embernek, alig sikerült vmit aludni...utána kicsit jobb lett, de azért fura...
Itt viszont már a török delegáció másnap, akiknek sikerült kerékpárt szerezniük a szállásukon - naná, hogy én nem ott laktam...
Az idő mindenesetre kitűnő volt, a helyiek szerint egy nyáron kb. 4-5 ilyen nap van. Hát mi helyből kipipáltunk hármat...
Visszatérve a nehéz kulturális örökségre, az alábbi bolt vita nélkül a város profittermelő központja. Azaz az alkoholshop, ugyanis töményebb italok nincsenek a boltok polcain, az bizony csak itt kapható. A névtől eltekintve persze semmiről sem ismerhető fel a bolt, kirakata nincs...ez persze nem gátol senkit, amikorra kinyitom az ajtót, már hárman ki-be osonnak és megköszönik, hogy tartom nekik...!!!...
...mondjuk bejutva tényleg olyan, mintha megérkezett volna az ember a paradicsomba, izé EDEN-be, hiszen a választék vmi elképesztő és még Zwack Unicum is van...kicsit egysíkú is, mert a teljes bolt csak pia. Ezt - érdekes módon - a cseh lány Markéta nagyon élvezi, bár ahogy elmondja előző cégénél alkoholista volt a főnöke, akitől sokat tanult...ez mindjárt alkalmat ad egy kis következtetésre, de nem kell sokat találgatni, nagy rutinnal ismeri fel a világ valóban minden tájáról származó italokat...(jellemzően a töményeket...).
A boltról végülis el lehet képzelni, hogy micsoda érzés lehet télen a sötétben, mínusz negyven fokban ide betévedni...
Mindenesetre a finn lét másik nagy összetevőjét, a szaunát nem sikerül kipróbálni, pedig beleférhetett volna a szervezők fejébe legalább opcionálisan...de annyit sikerül megtudni, hogy a finnek hetente 2x szaunáznak - érdekes módon mindenki ezt mondta...-és persze van vagy 3 millió szauna az országban - 5 millió finnre...
Ugyanakkor a szervezők a reptéri transzfer során egy kedves elszólással kiborítják a társaságot, a francia származású leányzó ecseteli a különböző finn hagyományokat, mikor is a festett lepedőkről, anyagokról beszél, de a painted sheet í-je egy kicsit rövidre sikerül, ami nagy derültséget okoz percekig - folyik a könnye mindenkinek a nevetéstől, pedig lehet, hogy csak egy új művészeti irányt sikerült kitalálni - ha már az innováció hazája Finnország...
Na de visszatérve Magyarországra, mind a finn utat megelőző hétvégét, mind az azt követőt sikerül itt-ott eltölteni, így pl. Szarvason és környékén, ahol szintén áradtak a folyók, de még bőven gátak között.
A Szarvast és Békésszentandrást összekötő kerékpárút egy szakasza dél körül ilyen sötét - mi lehet itt éjszaka...
Aztán pedig a követő hétvége, Tokaj-Hegyalján és a Zemplénben. A nagyon kellemes meglepetést okozó Magita Hotel Erdőbényén...
Kilátás az erdőbényei templomtoronyból...
...egy kis tekerészés a 35 fokban és íme Boldogkővár...
...egy középkori étteremmel...a menü fél kacsa puliszkával, helyi szörpök, kézmosódézsa...
A Béres szőlőbirtok...tiszta Toscana...
...és a 'híres' bodrogkeresztúri 40 milliós 40 centis kilátó - a megáradt Bodroggal, ami azonban az égvilágon semmit nem akadályoz...sajnos alig volt valaki az árvíz híre miatt, pedig itt minden érintetlen, víz csak az ártéren volt/van...
Jópofa illusztráció a borok házában, a különböző korú tokajik színét jelzi...
Szóval ezt a térséget nyugodtan fel lehet keresni, a turisztikailag szerintem legértékesebb módon adományozva, azaz vendégéjszakával erősítve a helyi gazdaságot...
Jópofa, hogy a 'bükki kövek' amolyan magashegységhez hasonlóan felhőben...de lent már süt a nap...
A bánya-hegyi elágazás, vmivel 800 m alatt...itt lehetne felmenni a fennsíkra - legalábbis gyalog vagy kerékpáron...
...letekintve a répáshutai sípályán...
...aztán a 20 km emelkedő után persze garantált a 20 km lejtő, illetve visszaérve Felsőtárkányba a néhány éve szépen rendbetett tó...
...a szép környezetben álló Szikla Fogadó...
...és a Bükk valódi kapuja, egy sziklaszoros bejárata a falu végénél...
...és akkor egy kis extra, a néhány hónappal ezelőtt közzétett hír szerint felújítanak néhány kerékpárszállító kocsit, nos íme az indohaz.hu portál képei, hogy megvalósult...csak legyen minél több ilyen kocsi...
