Ideális túraidő mutatkozott, amit már a reggeli főtér is igazolt:
Az idő kissé hűvös, de érdemes időben indulni, 27 km nem kevés azért. A starthelynél kellemes csónakázó tó - avagy a starthely a Csónakázó-tónál volt:
Mondjuk a kacsák nem izgatták magukat agyon a rendezvény miatt...
Mindenesetre az első ellenőrzőpont felé egyből irány Ausztria, Rőtfalva, ahol a templomon lévő évszámot kell az ellenőrző lapra felírni - hát mit mondjak, trükkösre sikerült a feladvány, hiszen templomot többször körbejárva sincs sehol a szám - aztán feltekintve vagy 10-12 m magasan van a homlokzatba vésve - hát ezek az osztrákok. Pontosabban ezek a magyarok, hiszen templomot 1823-ban építették, tehát még tőlünk örökölték...Aztán irány a határon vissza a keresztkúti apartmanházak felé. A határsávot már nem is egyszerű felismerni, 20 év alatt magasra nőttek a fák - bár kicsit más összetételűek a környéktől. Az apartmanházak pedig az egykori határőrlaktanyából lettek kialakítva...20 év itt is nagy idő...bár annak idején biztosan furán nézett volna egy határőrfőnök, ha vki azt mondja, hogy itt 2009-ben turisták járkálnak mindenfelé szabadon és nemhogy lőni nem kell rájuk, hanem még útlevelet sem kell kérni...manapság egy teára és egy kis hagymás zsíroskenyérre tökéletes volt...innen fura módon a térképen jelzett és a szöveges ismertetőben foglalt jelzésnek nyoma sincs, de még így sem sikerül összezavarni, bár a legjobb, hogy az ellenőrzőponton lévő emberke sem tudja, hogy akkor most mi van...végülis korán lenne még eltévedni, meg 27 km-en érdemes beosztani az erőt, úgyhogy megérzés alapon irány a Stájerházak, ami vmi egészen gyönyörűen felújított kis múzeumból és erdei iskolából álló épületcsoport.
Innen tovább a nevéhez hű Vöröskeresztig, ami talán a túra legmagasabb pontja is, tehát itt jár a csúcs-csoki. Velem felé véve az irányt épp itt az ideje a lejtőnek, majd beérve a faluba szinte minden ház előtt zacskóban várja a gesztenye a vevőket, végülis igazán adhatnának ezt is az ellenőrzőponton - de ismét tea, pogácsa, na persze ezzel sincs semmi gond. A túra az eddigi erdei jellegből átvált a művelt területekre, főleg gyümölcsösök között vezet, pincék is vannak, tehát Cák is érkezik. Itt már nem bírom ki, a kirakott gesztenye-szőlő-körte-alma kosár mellett ordibálok egy udvarba, hátha vki arra jön, de sehol senki. Na mondom, szép kis vendéglátás, pedig már ennék egy kis gyümölcsöt. Azonban itt a cáki ellenőrzőpont is, ahol szóvá teszem, hogy milyen fura, kint a kínálat az utcán, de sehol senki -na erre mindannyian felnevetnek, hogy ez egy kőszegi szokás, a becsületkassza intézménye, nyugodtan hozzam el amit akarok és hagyjam ott a pénzt...Magyarország 2009. Szerencsére ilyen is van. Na de útközben egy feszület a kicsit összegyűlt felhők előtt, illetve a híres cáki pincesor:
Utána még egy kis küzdelem a saját lábakkal, amik azért kezdik érezni a huszonegynéhány kilométert, majd a célbaérés (épp ideje...) öröme, oklevélátadás fotóval stb.. 27 km vmivel több, mint 7 óra alatt. 15. indulóként, 9. érkezőként. Ha leveszem az 'etetéseket' az ellenőrzőpontokon, akkor biztosan 7 óra alatti a menetidő - ami kb 4km/óra átlag hegyen-völgyön át - végülis így a szezon végére egész jó.Ami érdekesebb, hogy a Natúrpark igazolja hagyományait, egy nagyon komfortos hegyvidék, szép pihenőkkel, vandalizmus nyomai nélkül, fura módon nagyon rendezett erdei utakkal, amit itt vhogy a munkagépek sem vágnak össze...pedig a hegység elég nagy részét sikerült bejárni. A hegységet, ami immár így üdvözli vendégeit:
