Délkelet-Ázsia 3...izé...Közel-Kelet 1.

A zavaros cím indoka pedig, hogy Délkelet-Ázsiából hazafelé ismét Emirates és ha már Emirates, akkor Dubai, és ha már DXB, akkor egy egynapos stopover beiktatva...
Első benyomás: a reptéri busz 150 Ft-ért visz be a belvárosba - na ez jól kezdődik, hiába a helyi kormányzat, pontosabban a sejk kitalálta, hogy mégiscsak fejleszteni kellene a tömegközlekedést, mert az elég nagy arányban BMW - Mercedes - Hummer terepjárókból álló autópark ott is a dugóban áll. Ráadásul metrót is építenek, talán tavaly kezdték és idén (!) készen is lesz (igaz, a mi első földalattink is gyorsna elkészült...csakhát utána ment/megy 'nehézkesebben'...), igaz egy része inkább magasvasút, aminek awareness kampányát már elkezdte a helyi BKV és ilyeneket mondanak róla, hogy pl. 'a metró síneken fog futni' vagy hogy 'gyors lesz'. Tulajdonképpen lényegre törő és ha további részletek nem is ismertek, azért ha idén készen lesz, akkor eladja magát úgyis a potenciális utasoknak - vagy nem. Mert az utcakép elég érdekes, vannak persze helyiek is az utcán, de gyakorlatilag inkább csak a fülöp-szigeteki (avagy filippínó), illetve sri lankai vendégmunkásokkal osztozom a járdán, a helyi lepedősök, lefüggönyözöttek az autókban tengetik életüket. A belváros azért szerencsére nem world class destination, hanem echte arabos, jó kis utcai kajákkal, igaz, kihipózott módon felújított műemlékekkel, amik vakítóan homokszínűek - tudom, ehhez fehér illene, de akkor is vakítóan homokszínűek.

Egy kis téblábolás a Dubai múzeumban, majd - mivel egy napom van - irány tovább, shopping mall-ok, közte az egyik legnagyobb a Mall of the Emirates, a híres sípályával...

A tömegközlekedés projekt azért még akadozik, így sikerül egy órát várni egy elvileg tízpercenként közlekedő buszra. Ugyanis a 'látványosságok' gyalog egymástól kicsit távol vannak, azaz pl. belváros, sípálya, Burj-al-Arab, Burj Dubai és a Jumeirah strand/mecset (igen, igen). Tehát inkább leintek egy taxit, batár nagy Toyoták (amúgy gyakorlatilag minden autó homokszínű, nemcsak a taxik..) és pillanatok alatt a következő helyen vagyok, a *******-os vitorla hotelnél, ezután inkább csak taxizom, ami amúgy megdöbbentően olcsó - mondjuk nem ismerem a benzinárakat, dehát sejtem...

Ez csak egy 'kötelező' elem, annyira nem érdekelt, annál inkább a Burj Dubai, ami egy épülő, szintén idén elkészülő 800 m magas (!!!) épület lesz. Mondom a taxisnak, hova szeretnék menni, rázza a fejét, hogy az még építési terület, nem lehet megnézni (bár pont látjuk onnan is, ahol beszélgetünk...), mondom neki, hogy persze, nem bemenni akarok, csak minél közelebb. Tisztára hülyének néz, dehát engem vonzanak ezek a tornyok, Chicago - Sears Tower tetején voltam ugyebár 2003-ban, Kuala Lumpur, Petronas tornyok összekötő hídján még 2002-ben, igaz, azok csak 400-450 méter magas épületek. Ugyan Taipeiben, Tajvanon már van egy kb 500 méteres is, a dubaiak nem szerettek volna vitatkozni, kicsinyeskedni magasságokon, legyen inkább 800 m-es és akkor tuti világelső...kkhhmm - jó indok ;)

Amúgy valóban építési terület közepéből sikerül megnézni, dehát egy egész felhőkarcolónegyedet egyszerre építenek, kb 30-40 készül párhuzamosan és köztük csak az átmenő utakat hagyták meg a 'nagyközönségnek'. Az épület meg...no comment. Taxisom meg türelmesen vár és valószínűleg nem érti, hogyan lehet egy félkész épületért lelkesedni. Mondom neki, hogy ember, 800 m lesz - mondja, OK, persze, de akkor is...pedig indiai, dehát úgy látszik akklimatizálódott a helyi viszonyokoz, itt nem nagy kaland egy újabb World No1 teljesítmény. Amit a helyi tőke hoz létre, de a tervezői jellemzően 'nyugatiak', a kivitelezőik meg 'keletiek', a helyiek se egyikhez, se másikhoz nem nagyon értenek. De a saját ATM státuszukkal úgy látszik elégedettek...és akkor még nem beszéltünk a pálma félszigetekről vagy pl. a World szigetcsoportról, aminek mesterséges szigetei a világtérképet rajzolják ki és akár át is lehet úszni mondjuk Európából Amerikába...
Mindenesetre a Dubai skyline ilyen a strandról nézve...


De a végén egy apró útmenti tábla fejezi ki legjobban a helyi viszonyokat, ahol egy akcióban egy magánrepülőt sorsolnak ki...

Aminek az utóhatása csak annyi, hogy hazaérve a térdemet csapkodva nevetek fel, ha egy lakóparki lakáshoz mondjuk adnak egy ingyen autóbeállót vagy nyerni lehet egy konyhát...nem beszélve a sokat emlegettt kereskedelmi tv-k sms-es sorsolásairól, ahol mély hangú 'sztárkonferálók' 5000 Ft-os utalványokkal, meg mobilokkal csábítgatnak - és komolyan gondolják - jaaaj, ezek az icipici sztármorzsáknak is alig nevezhető emberkék itt hazánkban...a világ (egy jó nagy része) meg elment mellettünk, ezt jó lenne már észrevenni és talán nem magunkba fordulni, hanem mondjuk kinyílni...nem mondom, hogy ugyanezt kell csinálni, nem is ez kell, hogy legyen a cél, de azért lehetne már egyszer előre is tekinteni...

Délkelet-Ázsia 2.

...és máris érkezés Észak-Thaiföldre, Chiang Maiba. 8 év után ismét...mi változott? A város 8 éve 160 ezres volt. Most 1.6 millió a lakossága...no comment. Szerencsére a belső rész, ami egy gáttal/csatornával van körbevéve szinte érintetlen, az autó sem sok - nem úgy azon kívül és lámpa csak mutatóban van, igaz azt betartják.
Na de a fő látnivaló a Doi Suthep-en van, ami a város 'házi' hegye és egy díszes templom található rajta. Állítólag néhány évszázada egy amúgy nagy tiszteletben tartott elefánt itt rogyott össze, azonnal el is kezdték építeni a wat-ot. Mondjuk ma már egy kanyargós 20 perces út vezet fel, de persze ez sem való mindenkinek. Na de ami fent vár...

Mondjuk itt is hatalmas a tömeg, a kínai turimus is fellendült és hát a holdújév időszakában vagyunk, úgyhogy...

A templomtól nem messze van a király egyik rezidenciája, ami további négy kilométer hegynek felfelé és mivel délben zárva van vagy két órára, autóval meg gyorsan odaérnék, így gondolok egyet és sikerült egy jót gyalogolni. Délben. A trópusokon. Hegynek felfelé. Szandálban.
Végülis sikerült odaérni a délutáni nyitásra és közben még a királyi helikopterleszállót is testközelből megnézhettem az erdőben a palota környékén.
A királyi palota egyébként viszonylag fapados, bár szép a kertje, meg zenél a szökőkút és belülről sem biztos rossz, de ez csak sejtés. Viszont a 80-as évek vége óta itt először ettem megint igazi, 'magyar', lakókocsis gofrit, amilyen a hazai kezdetek kezdetén volt :)))
Ugyan nem tudom, hogy ide gyalog jár-e a király, mindenesetre a látogatói wc ilyen (kívülről)

A városban is vannak persze még templomok, sőt majdnem annyi templom van, mint a 10 milliós Bangkokban. Amik ráadásul innovatívak és interkatívak is egyben. Hogy hogyan? Hát pl. kitaláltak egy Monk Chat nevű dolgot, azaz szerzetesek üldögélnek a turistákra várva, ugyanis a lényeg, hogy bárki leülhet velük egy kis beszélgetésre a thai kultúráról, a buddhizmusról, mindennapjaikról stb. Nyugis egy élet bár ezerszer elmondani, hogy mit csinálnak egy nap...

...a kép ellenére barátságos volt...
A további néhány nap pedig kis strandolás, shoppingolás, néha már egy kis e-mailes munka is beszivárgott, illetve az állatkert, ahol először életemben sikerült néhány pandával összefutni - hát, jó nagy mamlasz állatok és bizony kiakasztható lenne rájuk a tábla, hogy 'életből felmentve' ...elnézést a sarkos fogalmazásért, de 'ezek' egész nap bambuszt rágcsálnak, amit ráadásul kis hatékonysággal dolgoz fel a szervezetük, úgyhogy sokat kell belőle kajálni, na meg ha nem esznek, alszanak (télen, nyáron), továbbá 19 fokon kell őket tartani, merthát ugye a szecsuáni hegyek klímája is az. Most arról nem ejtenék szót, hogy a fényképezőnek háttal ülnek le bambuszt csócsálni...persze azért valahol jópofák és állatvédelmi jelképek:


További látnivalók a már korábbi postban megismert és érdekes hangon sikítozó majmok, a 'trópusokon' aszalódó pingvinek (vajon nekik miért nincs légkondi???), illetve hát a pandáktól igencsak eltérő vérmérsékletű struccok, ahol a kifutóban két példány épp egymásra talált - a helyszínen lévő szerzetesek ezt nem kis kacagással fogadták. Hiába, ez Thaiföld - Land of Smiles...sőt LAND OF SMILES.

Délkelet-Ázsia 1.

...és akkor kezdjünk bele: ugyan az egész út szerintem kb. három bejegyzésből fog állni, írónak, olvasónak is emészthetőbb hosszban.
Az utazás kezdetéhez hozzátartozik, hogy a megelőző napon még Szombathelyen információs előadást tartva, továbbá Sopronba beugorva, majd Budapesten a Fertőtáj ékkövei pályázat éjszakai véglegesítése miatt hajnali négy órakor lett volna lehetőségem ágyba kerülni, de ezt már inkább kihagytam - még össze is kellett pakolni a hétkor induló bécsi vonathoz...
Magam is csodálkoztam, hogy egy többhetes tengerentúli út kb fél órát igényel már csak, mondjuk volt vagy 7 kiló a cuccom...majdnem cabin luggage.
Na de irány a vonat Bécs, merthogy Emirates a légitársaság és ők oda repülnek legközelebbre, szóval érkezés Westbahnhof, Bécs az eszetlenekre van persze kitalálva, pillanatok alatt metro, majd a németesen hangzó City Airport Train (CAT) már repít a reptérre, ami amúgy kellemes és jól el van darabolva, mondhatni emberi léptékű.
Az Emirates-en a Cathay Pacific-hez hasonlóan érintőképernyő monitor turistán is mindenkinek, meg sem tudtam számolni hány programmal, de kit is érdekel, mert a gépen van két külső kamera, amit közvetít, az egyik előre, a másik lefelé néz - nahát ez tiszta videójáték. Az utasoknak pedig milyen kevés is elég, naná, hogy mindenki ezeken nézelődik, főleg le- és felszálláskor, pl a Dubai érkezés éjszaka, a tengerparti rész megközelítése, a nagy sötét folt a kivilágított városban a reptér, közepén a kifutóval...nem rossze, nem rossz. Dubaiban újabb meglepetések, a gép először gurul fél órát, iszonyú nagy a reptér, majd ezt fél óra buszozás követi, de mi az első: információ, információs a buszon másodpercek alatt indul az infó, hogy sorry, de csinálják az új Emirates terminált, ezért a sok buszozás. Pedig a jelenlegi terminál sem kicsi, mondjuk ingyenes internet lehetne több: mindig tucatnyi afrikaival osztom meg az e-mailjeim olvasását, akik a fülembe lihegnek - igaz, mindenki másnál ott a laptop...na mindegy, még az éjjel irány tovább Bangkok, ahol viszont már az új reptér, na ez még nagyobb, modernebb, nem is tudom Kuala Lumpurra vagy Szingapúrra hasonlít-e jobban? Bangkokban visa on arrival percek alatt (miért kell még mindig vízum???), majd a helyi Ryanair-rel, az Air Asia-val irány Udon Thani a laoszi határ mellett. Tényleg tiszta Ryanair, új gép, bőrülés, minden. Udon Thaniba érkezés este (mióta is nem aludtam, úgy 48 órája?...), vmi szálláskeresés, majd irány a fodrász, ahol felnevetnek a helyiek, ahogy én is bemegyek, mert itthon elmaradt a végén (ez most akkor azt jelenti, hogy kozmopolita lennék?) és a nyírást is vigyorogva követik, élükön a fodrásszal persze...hiába, megérkeztem Thaiföldre :)))
De reggel irány is tovább, laoszi határ, majd Vientiane és Luang Prabang Észak-Laoszban, ahol végre egy kis pihi jön.

A világörökség város nem okoz csalódást, bár van turista, a hely mégis igen autentikus, alig néhány éve jöhetnek ide turisták, a templomok, mármint wat-ok mind mind eredetibbnek tűnnek a thaiföldieknél. Mindegyikben szerzetesek cikáznak (na jó, téblábolnak) és nagyon kedvesek, a fiatalokkal váltok is néhány szót, kitűnően és érthetően beszélnek angolul, ami errefelé nagy szó. Illetve mutatja a francia gyarmati örökség levetését is, igaz, a feliratokban még sokszor megtalálható - de ritkul :)
Nem úgy a turisták, ráadásul olyan a vendégkör, mint kb Angkorban, azaz az angolszászok visszaszorulóban, viszont sok a francia, olasz, spanyol, esetleg kanadai, főleg értelmiségieknek tűnő figurák. Na mindegy, ez nem zavar, de senki nem zavarja a másikat sem, mert a hangulat mindenhol kifejezetten csendes, visszafogott, a város jó nagy részén nincsenek autók, ami szintén segíti a koloniális hangulat élvezését, persze a sok kávéház, gyönyörű faépületek ehhez mind hozzájárulnak.

Az időjárás számomra szokatlan, hiszen eddig mindig június-július környékén jártam erre, amikor közel 40 fok és iszonyú páratartalom van, most meglepetéssel tapasztalom, hogy éjszakánként még a takaró is értelmet nyer...na de ilyet...
Az árakra vonatkozóan gyorsan sikerül megállapítani, hogy kb 1.5 USD egy éttermi főfogás, de úgy 3-ból kijön üdítővel, sörrel stb. egy ebéd vagy vacsi. Mindezt 180 HUF-os USD mellett...alakul ez...
Na és persze mindez a Mekong partján, amit már láttam Thaiföldön, Kambodzsában és itt Laoszban Vientiane-nál is, de az igazi mégiscsak itt. Hegyekkel körülvéve, kanyarogva, a nagy szintingadozásokat jelző hosszú lépcsősorokon megközelíthetően, a jellegzetes, hosszú slow-boatokkal...


A városnézés közben egy gyors csekkolás: hogyan is lehetne a Mekongon eljutni Észak-Thaiföldre: a két opció slow-boat vagy fast-boat. Előbbi két nap utazás, utóbbi kb 7 óra. Ez utóbbiról az amúgy sokszor idétlenségeket író Lonely Planet többször megjegyzi, hogy veszélyessége magasan az elfogadható felett van, ezt megerősíti a hajóállomás infója: persze, igen, mindenki kap bukósisakot, mentőmellényt...bátor emberek állítólag azért élnek sokáig, mert nem válnak vakmerővé és tudják mikor kell nemet mondani vagy egy hegyről visszafordulni. Hááát, ez most nekem is egy kicsit soknak tűnt. Viszont a kétnapos hajózásnak is kb az első 1-2 óráját élvezi az ember, tehát a döntés a repülő felé ment el, ráadásul a légitársaság irodájában kártyával is lehetett fizetni. Ez nem nagy kunszt, de ha belegondolunk, hogy ATM csak 10 órányi buszozásra Vientianeban van, felértékelődik a szolgáltatás...
Jegy OK, még egy nap itt, mi is legyen: végül fél nap elefánttúra és fél nap vízeséstúra a döntés. Az elefántos persze erősen turistás, de jópofák a vezetők és szép helyeken megy, egy kínai családapával összezárva üldögélhetek egyen, aki a feleség és a 'természetesen' egy szál gyerekért izgul az előttünk lévő elefánton...közben meg alig győzi váltogatni, a fényképezőt, kamerát, meg ilyesmiket...

Majd a délutáni vízeséstúra következik, és igen, a valódi paradicsom: az erdőben bővízű patak, kitűnő lépcsőket alkotva a fürdőzéshez, frissítő ebben a 'téli', fülledt 30 fokban, úgyhogy csobbanás...


A fürdőzés egyben búcsú a nagyon kellemes Luang Prabangtól és Laosztól, másnap reggel irány a reptér és Chiang Mai, Észak-Thaiföld, de ez majd a következő részben...

Jön...jön...jön

...az elmúlt két hét délkelet-ázsiai útibeszámolója, szakmai megjegyzésekkel. De addig is:
Mi a legeslegelső teendője bárkinek, aki hazaér Délkelet-Ázsiából? Megnézi, hogy mennyiért lehetne visszamenni...És mi (lenne) a legveszélyesebb Délkelet-Ázsiával kapcsolatban? Visszafelé open-repjegyet foglalni...
És a hatás nem marad el... :)))