A nagy tapicskolás

A természet kicsit gyorsan jutott el a hatalmas hótól a tavaszig, így végülis nem csoda, ha alig egy-két hetes enyhülést követően sár fogad a Bakonyban: aktuálisan a Cuha-völgyi vasútért lehetett túrázni. Szerencsére az időjárás honlapokon elég jól lehetett követni, hogy reggelre arrafelé elállt az eső és szikrázó napsütés várható...az már más kérdés, hogy egy dolog, mi van az égen...a vinyei startban mindenesetre a 21 km-es, aznapi leghosszabb távra sikerült nevezni, ami elvezet a cseszneki várhoz, a Cuha-völgyébe, de többezer éves földvár sáncaihoz is.
A vízzel való találkozás nem váratott sokáig, kb 100 méterre a starttól már el volt terelve az útvonal, mert a hömpölygő Cuha-patak nemcsak a rendezők számításait írta felül, hanem az alapesetben a patakparton vezető túraútvonalat is.

Na de bármerre is lépett az ember, bokáig a sárban - így csekély másfél óra alatt mintegy 6-7 kilométert letudva sikerült beérni Csesznekre. Ahol az egyébként nagyon szép falu újabb kellemes meglepetést szolgáltatott: az aszfaltútjaira rátérve valami eszméletlen könnyűvé vált a gyaloglás - az amúgy hétköznapi dolgok itt kész szenzációvá váltak...az erős szél is kezdett csillapodni, sütött a nap, a várban az ellenőrzőpecsét mellé adott csoki pedig pillanatok alatt hasznosul. A túrához adott itiner szerint itt következik a legnagyobb emelkedő, mintha a Himalája lenne, úgy emelkedik ki a magassági profilból. Szerencsére a számokat tekintve csak kb 250 m az emelkedő, illetve a túra a 21 km mellett azért összesen 730 m szintemelkedést is tartalmaz, ami már - már olyan, mintha a Kékesre a tövéből mennénk fel...végülis...az emelkedő jutalma persze a szép kilátás, itt pl. visszatekintés a várra...

...továbbá egy ellenőrző szám felírása a személyzet nélküli ellenőrző pontnál, majd újabb sárban való tipródás az egész idilli helyen fekvő porvai vasútállomásig, ahol a túra kétharmadánál az első nagyobb, kb 10 perces pihenő. Itt a verőfényes napsütés és a túra következő, egyben utolsó emelkedője sokakat marasztal... Az állomás ugyan nyilván megközelíthető erdei utakon autóval is, de azért eléggé a vasút tűnik az igazi köldökzsinórnak - aminek egyébként szimbolikus az építési időpontja: 1896.

Szóval az utolsó emelkedő után ereszkedés egy, a Cuha - völgyével párhuzamos, szinte érintetlen völgybe.

Ugyanis az előbbiben kicsit sok a víz, így nem lehetne visszatérni Vinyére...a túra itt a napi kiadós sárdagasztást követően tér vissza a civilizációba, járt ösvény, földút, kavicsos út majd egy kis aszfalt is a legvégén. Illetve hóvirág minden mennyiségben...

Így végülis alig több, mint 5 óra alatt sikerül körbeérni, ami figyelembe véve a körülményeket és a 2-3 alkalommal tartott tízperces pihenőket sem szenzációs idő. De tavaly pl. 15 km-rel sikerült áprilisban kezdeni... -innen nézve meg biztató...

Hazafelé pedig Pannonhalmánál a lemenő nap fényében ragyog az apátság és - úgy látszik itt valaki szándékosan megtervezte a látványt - az út mellett szürkemarhák legelésznek - és mintegy vezényszóra méregetik a villanypásztor mellett ólálkodó fotóst...

München, Velencei-tó, Győr

A három helyszín tulajdonképpen felfűzhető lenne egy útra is, de 'természetesen' mindegyik egynapos történet lett...igen, München is, ráadásul autóval. 1430 km egy nap...érdekes menet volt...
Történt, hogy soha nem sikerült nagyszabású európai turisztikai kiállításon részt vennem - itt a tengerentúliakkal volt inkább (sőt, nagyon) szerencsém, Kunming, Chicago és Caracas -, így a Budapesthez egyik legközelebb eső Münchenben a f.re.e freizeit, reise, erlebnis keltette fel az érdeklődésem, végülis megjárható, mint kiderült kb hat óra autóút Bp-ről...
A vásár legmélyebb benyomását mindenesetre az tette rám, hogy micsoda eszméletlen reneszánsza van a kerékpározásnak, amit persze kiszolgálnak mind a gyártók, mind az utazásszervezők. Nem volt az a biciklifajta, amit ne mutattak volna be és nincs olyan sarka a világnak, ahova ne lehetne elbiciklizni szervezett úton. Az egyik legnagyobb sikere a német kerékpáros klub által felállított próbapályának volt, ahol mindenki kedvére keringett a furábbnál-furább biciklikkel, fekvő, háromkerekű (elöl vagy hátul duplakerékkel), elektromos stb. verziókkal.


Az, hogy ennek a piaci szegmensnek mit tudunk mi kínálni, egyáltalán akarunk-e bármit kínálni, hát ez nagy kérdés...erről csak annyit, hogy az egyetlen kerékpáros térképünket a csehek régiónként is felülmúlják, a kijelölt kerékpárutak már ott is vmi hihetetlen sűrűségben vannak. Persze a csehek korábban is többet bicikliztek, nekünk meg ugye itt a wellness, ha beledöglünk is - mert ez azért sok esetben a meleg vízben való üldögélésről és nagy zabálásokról szól - nehogy már meg kelljen mozdulni...
Sajnos ezt nem erősítik azok az utazási irodai prosik sem, amikben az amúgy népszerű Bécs - Budapest kerékpártúra egyes szakaszait a rossz és nagyforgalmú utak mo-i utak (így leírva a várható megpróbáltatásokat!) miatt Szlovákiában javasolják megtenni...
A másik nagy trendnek nekem a kemping tűnt, ezt itthon nem is vesszük komolyan, effektíve lenézzük...(a cseheknek érdekes módon itt is volt olyan kempingkatalógusuk, hogy...).
Összességében nem kis kihívás megszólítani a német piacot, van kb a 60 plusz, nosztalgiázó korosztály, ők Hévízt, Hajdúszoboszlót még elbetűzgetik és...és kb ennyi...a fiatalabbakat ezzel meg egyébbel sem lehet megszólítani (Siófok+ olcsó szállás+sör esetleg, de ezt meg nem akarjuk ugye...). Nehéz ügy lesz ez, mert a célcsoportunk realistán nézve hamarosan kihal. Vagy pl. inkább hazafiasan otthon marad áztatni magát...mert a 'belföldi' németek hazai pályán igencsak nagy nyomulást mutattak fel...aminek az 'elméletét' jól jellemzi egy autópályán látott kamion felirata is: Unsere Produkt. Unsere Arbeitsplatz. Turizmusra is alkalmazható. Ennyi. Itthon kell üdülni -néha fogcsikorgatva is.
Aztán egy kis napsütés a Velencei-tónál, csak nem a tavasz közeledik? - bár még látszik a jég, vagy az egy héttel ezelőtti ítéletidő maradványai, azért olvadozik rendesen és egyre többen téblábolnak a parton is...miközben pl. Pákozd környékén gombamód szaporodnak a lovardák...


A hétfői szabadnap pedig (fotó nélkül...) a győri élményfürdőé. Ahol a hétfői gyér forgalom mellett valóban élmény a tartózkodás - több emberrel azért zsúfolt lehet. De most szinte privát szaunavilága van az embernek és úgy látszik évekkel a nyitás után sem fáradtak bele a kérdezésbe, hogy akkor most 'először jár itt?' és máris előzékenyen mutatnak be mindent. Szegény szaunaparkőrt nem hagyom kibontakozni, röviden közlöm vele, hogy a gőzkabin érdekel - de azért alaposan elszavalja annak is a használatát - így is lehet, úgy látszik. Egy - háromórás - jegy pedig kb 7 EUR, amihez különböző fokozatú szaunavilágok jönnek kb további ugyanennyiért. Amit végülis egy étteremben is pillanatok alatt el lehet párologtatni...de hol van akkor a wellness...?

Drága szegénység

A MÁV, illetve a Máv-Start nemrég tette közzé honlapján, hogy felújítanak öt db, korábban selejtezésre ítélt kerékpárszállító kocsit, tekintettel a növekvő igények kiszolgálására. Az öt kocsi felújításáról állítólag folyamatosan beszámolnak majd. A kocsikon nehéz megítélni, hogy mennyi munka van, de jelenleg így néznek ki:


Alapesetben olyan, mintha egy kis takarítással, festéssel rendbehozható lenne. Pláne, ha azt a szintrehozatalt értjük ezalatt, ami a személykocsik többségét is jellemzi... Na de ne keseregjünk, végülis egy jó cél valósul meg.

Az már elgondolkodtatóbb, hogy ehhez a jó célhoz a közelmúltban igen nagy baklövés kellett, amikor a kocsik leállításáról döntöttek...

Mindenesetre ez az egész valószínűleg nem játszódhatna le egy olyan gazdag országban, mint pl. Svájc, ahol azért elég 'szegények' ahhoz, hogy nem hagyják tönkremenni az ilyen kocsikat, inkább közlekedtetik folyamatosan, végülis abban a nagy szegénységben számítanak arra a kis bevételre is, amit a kerékpárszállítás hoz. Ráadásul, ha szállítható a bicikli, az akár visszahatással lehet az utasforgalomra is, hiszen akkor vonattal indulnak a kerékpárosok kirándulni. Így pedig akár a kocsi felújítására, ne adj' isten újabbak beszerzésére is van lehetőség.
Elismerem, kicsit nyakatekert gondolatok - dehát végülis éljenezzünk, hogy egy halom pluszráfordítás, évek ellehetlenített kerékpárszállítását követően talán valami mégis megmozdul...

Tisza-tó jégtúra reloaded + Nagy Hideg-hegy

A múlt szombati jégtúrát követően most a tó másik partjáról, sőt egészen pontosan a Tisza másik partjáról indult egy újabb túra - amíg kitart a hideg, ez már úgy néz ki, hogy így is lesz. A mostanit egyébként egy magáncég szervezte, a Szabics kikötő, úgy látszik működik a dolog privát alapon is. A múltkoritól is több túrázót három komppal sikerült átvinni a Tiszán, az ártéri tanösvény elejére.

A hosszan kígyózó sorról talán úgy lehet a leggyorsabban fogalmat alkotni, hogy mindenkinek kell azért 1-2 méter a sorban, sőt néhány veszélyesebb részen a háromméteres 'követési távolság' ugyebár vagy 600 méterre növeli a libasor hosszát...

A túra több kilátót is érint, némelyiknél a 'szokásos' szánkós catering, teát, forraltbort osztanak.


A nap néha próbálkozik, de aztán feladja.


Viszont egy kiemelkedésen, szigetnek is lehet nevezni, korábbi gazdasági épületek romjai is láthatóak, ami meglehetősen szürreális a tó közepén...
Visszatérve a komphoz és a kikötőbe különböző kemencében sült lepények várnak, nem is olyan egyszerű a választás a sajtos, snidlinges és szalonnás-hagymás verziók között...

A nagy hóban azonban nem elég a hétvégi egy túra, van még idő egy kis Nagy Hideg hegyre is, a szokásos útvonalon, de mégiscsak félméteres hóban, ami azért ritkább. Kezdésnek máris látható, hogy mit hagytak ki a szélcsatornában az autótervezők...

Egy már nem mai fa...

A nagy hónak köszönhetően igazi síelős hangulat volt a hegyen, rengetegen csúszkáltak - hát igen, mégiscsak egyszerűbb (lenne) egy olyan országban turizmussal foglalkozni, ahol télen - nyáron főszezon van...

Visszaúton pedig még egy útmenti hófalba csúszott autóson is sikerül segíteni. Bár a nyitó kérdésemre (miszerint 'te most így akartál leparkolni vagy csak véletlenül csúsztál bele?') nem röhögi szét magát, azért öt perc alatt kiszabadítjuk - csak utána veszem észre, hogy a királyréti parkolási díjszedő kis sárga Corsa az...hát ezért már járna vmi bónuszparkolás...