Sunday, March 29, 2009

Az Ipoly-völgy

Alig egy hete sikerült részt venni egy ún. zöldutas országos találkozón (amely zöldutas térségekben a nem motorizált alapú, erős helyi közösségi hátterű turizmus/térségfejlesztés folyik) és a résztvevők között kettő, az Ipoly mellett, kisebb térségben tevékenykedő szervezet képviselői is ott voltak. Nem túl hosszúra nyújtva a bevezetést, mivel stratégiát is írok az ilyen típusú fejlesztésekhez számukra, bedobtam, hogy milyen érdekes lenne egy, az Ipolyt teljes hosszában felölelő turisztikai termékfejlesztés, részben vagy egészben zöldutas alapokon - aminek így hirtelen nem volt vmi nagy a támogatottsága, de majd meglátjuk. Pedig Európa szerte a folyóvölgyekben, akár forrástól torkolatig tartó kerékpártúrák, turisztikai ajánlatok egymást érik. Na mindegy, egy kútba esett ausztriai túrázás helyett végülis úgy döntöttem, hogy megkeresem az Ipoly forrását és - ugyan most csak autós túra keretében - de végigcsorgok mellette. Hááát, rendesen tartogatott az út meglepetéseket és a korábbi fantáziálás a helyszínen is megerősítést nyert, az Ipolyt turisztikailag igenis lehetne egyben kezelni. Igen változatos természeti adottságok, kulturális hagyományok, emészthető táv (bár autóval nem sikerült egy nap alatt végigérni...), vasút megy szinte végig mellette, ami néha jól jöhet egy kerékpárosnak stb...na de a sok szöveg helyett a tanulságosabb és talán élvezetesebb képi beszámoló néhány helyről:

Az Ipoly-forrásvidékére vezető út március utolsó napjaiban még ilyen...


Amúgy igen informatív táblákon tájékoztatják az arra tévedőt, hogy mit is lehet találni, cisnálni a környéken.


A folyó pontos forrását a havas körülmények között és részletes térkép hiányában végülis nem kerestem az erdőben, így az első kép az Ipolyról, kis hegyi patakként...

A folyón, illetve hát még mindig patakon, egy-két kastély mellett egy víztározó is van, nem akármilyen környezetben...

Aztán amikor kicsit alábbhagynak a hegyek, jönnek az egyéb látnivalók is, pl. egy török híd:


A bejegyzés népszerűsége érdekében egy kutya is kísérte az utamat...

...és ha már vasút is volt, voltak persze egészen rendben tartott állomások is...

...mígnem aztán átérve a határon az ipolytarnóci állomás sarkában egy bunker húzódott meg...


...méretes 'ajtóval'...

...amit a változatosság kedvéért egy kis természeti látnivaló követett...

...ez a patakvölgy amúgy a palóc Grand Kanyon nevet is viseli, nem kis büszkeségről tanúskodva - ide még vissza kell jönni, most nem volt idő bejárni. De amúgy van palóc Mount Everest is ám, nem is olyan messze...aztán pedig egy tábla, ami az Ipoly mentén bizony - és sajnos - gyakran előfordul:

...merthogy elég sok korábbi híd ilyen...

...és ilyen állapotban van. Még az ideiglenes gyalogos hidat is elmosta a víz...


...na de azért a helyi zöldutasok tevékenységének is vannak már eredményei, egy, a folyóvölgy felett húzódó madármegfigyelő pihenőhely Drégelypalánk mellett:


A túrát itt, Drégelypalánkon 'kellett' berekeszteni, de a Börzsönyt megkerülő folyóvölgy még számos és a fentiektől ismertebb érdekességet is rejteget. Mindenesetre csak e rövid folyó mentén sikerült a hóból a 20 fok közeli 'lentebbi' részekre eljutni, a forrásvidék pedig UNESCO bioszféra rezervátum, EU-s fejlesztésekkel átszőtt térség http://www.vulkanpolana.sk/ , néhány kastély, lentebb ugye Duna-Ipoly Nemzeti Park, Ipolytarnóc, Szondi vára, három kisvasút és még sorolhatná az ember. Továbbá ennyi őzet egy nap még sosem lttam, hatosával járkáltak legalább és több helyen is láttam őket. Nem ekkor, de a napokban amúgy majdnem elütöttem életem első tapsifülesét is, de a mezei nyúlnak marhajó reflexei voltak, csak a fejét láttam a jobb első kerék előtt, utána egy pillanattal pedig a két hátsó lábát távolodóban - szóval megúszta a kis ügyes...De visszatérve ide, persze az előszezoni képek nem adják át annyira a táj szépségét, a felvidéki települések 'faluba is kell, hogy legyen panel' hangulatát, továbbá a jelenlegi állapotok, elérhető információk sem erősítik a turizmust, meg elég speciális érdeklődés kell hozzá, de az valószínű, hogy egy hetet könnyen el lehetne tölteni az Ipoly szomszédságában, megállva túrázni, programokon részt venni, kicsit odébb is tekinteni - és akkor még nem volt szó pl. vízitúrázásról...ja, és az egész alig egy-két órára Bp-től...a válság állítólag a közeli helyszínekre irányítja a turisták figyelmét...majd kiderül, ettől közelebbre mindenesetre nehéz menni...

Friday, March 27, 2009

Blogajánló

Ilyen sem volt eddig, három érdekes outdoor és utazási blog:

Osztrák család túrázós, ismeretlen helyeken barangolós családi blogja:

http://wandertipp.at/andreasbaumgartner/

Egy thai blog :)

http://thai.blog.hu


Ez tulajdonképpen egy lejárt blog, dehát szintén A KELET:

http://kk.blog.hu/


Azon belül is egy kis országösszefoglaló:

http://kk.blog.hu/2008/09/08/szerintetek_mi_hova_menjunk

...merthogy a blogírók itt jártak (jónéhány országban azért már én is, nem is értek egyet velük mindenben...)

Sunday, March 01, 2009

EDEN-i Írország

Mondhatni egyre szaporodnak a hivatalos külföldi utak, fél éven belül immár itt a második - ami ugyan a minisztériumi időket még messze nem éri el, azért visz egy kis változatosságot a hétköznapokba. Az apropó a Kiváló Európai Desztinációk (EDEN) díj eddigi európai nyerteseinek és a nemzeti projektkoordinátorok összehívása volt az első évi ír győztes Clonakilty-be, Cork mellett. Az első benyomás a reptéri kiszálláskor, hogy itt bizony bőven van állat a környéken...tulajdonképpen a nagy mezőgazdasággal rendelkező Magyarországon ezt alig-alig lehet érezni...


De zöld minden, itt-ott napsütés is van, amit úgysem hisz el senki, fogadóbizottság felsorakozott, a gépről is összegyűltünk néhányan, irány a hotel. Az első néhány körforgalomba való behajtásnál még a másik irányba fordulnánk, de aztán az egyre keskenyebb és amúgy egész rázós kis utakon már tökmindegy hol megyünk...egy röpke megálló az óceánparton, egy sziklán, ahonnan 1915-ben a helyiek látták a Lusitania hajó elsüllyedését, amit elvileg német torpedók támadtak meg és a közel kétezer utasból 800 élte túl a 18 perc alatt végbement süllyedést. Másnap pedig a dagály holttestek nagyrészét kivitte az ír partra...nem véletlenül vitáztak annyit a helyiek egy golfpálya ezen a helyszínen történő létesítésén, ami azért végül megépült...aztán további egy-két megálló, ír sofőrünk próbálkozik, de azért nem egyszerű az angolját megérteni. A hotel már a honlapon is vonzó helyen volt, élőben sincs csalódás, kiderül van fűtött tengervizes medence, gőzkabin is, úgyhogy az esti vacsi előtt irány a wellness...a mintegy négy-ötórás napközbeni párizsi átszállás során az Őrség és a Hortobágy képviselőjének az agyára mentem, hogy folyamatosan valami jó kis steak-et vizionáltam estére és lőn, az egyik választható tétel az és well-done meg minden, szóval finom is volt. A bor esetében felmerültek helyi termék kérdéseim, de inkább hagyjuk, a helyiek azt ragozták, hogy ők annyi napfényt kapnak, mint a mediterrán...ízléstelen lett volna visszakérdezni, hogy mégis jártak-e már arrafelé valamikor??? Mondjuk van néhány csenevész pálmafa, mivel nem fagy ki, megél a hotelkertben, de azért nem egy természetes élettere...
Reggelire egy full Irish Breakfast a sokak által utált pudinggal (ami szerintem speciel nem vészes, mégha nem is repetáztam...), utána egy kis öltönyös séta az óceánparton, olyan kemény a homok, hogy a cipő (szerencsére) alig süpped...a helyiek kocognak, kutyát sétáltatnak...



A konferencia maga rengeteg indikátorról és persze az írek gyakorlatáról szólt, fenntarthatóság, marketing, termékfejlesztés stb., a legtöbb tapasztalatuk elég profinak tűnik. Viszont egy dolog folyamatosan jelen van, sőt következtetésként is kijött: nem akadémiai stílusban kutatgattak, elemeztek, hanem nagyon egyszerűen, lényegretörően mielőtt léptek volana bármilyen fejlesztésben. Ez annak tükrében, hogy valóban a semmit (na jó, attól valamivel többet) visznek a turisztikai piacra sikeresen, elég hatásosnak tűnt. A fenntarthatóság és indikátorai esetében sem a hosszú táblázatok hívei, hanem az egyszerűen megfogalmazható üzeneteké - pl. leave no trace, ne hagyj nyomot - és ebben benne van, hogy a szemetet hazaviszem, hogy az ösvényről nem térek le, hogy autóval, quaddal nem megyek a természetbe, hogy nem szedek védett növényeket stb-stb, máris mennyi mindent magába foglalt a három szó...mert így hatásosabban átmegy a message - nem tudom, lehet, hogy igazuk van - de ehhez kell felfogóképes turista is. A dolog olyan szempontból biztosan működik, hogy - habár nem tervezem, de ha mégis - egy ír utazás leginkább valami walking vagy cycling holiday lenne, hogy véletlenül se károsítsa az ember a környezetet (miután már iderepült...legalább ennyi...). A Kiváló Európai Desztinációk díj, mint brand erősítése is hangsúlyosan felmerült, meg általában érdemes lesz a kapott honlaphivatkozások végigböngészése, hogy pl. energia szempontjából önfenntartó lesz a város 2020-ra, ami célnak saját internetes megjelenése is van ( www.sustainableclon.com).
A hosszú nap után ismét vacsi, most karaoke-val színesítve, amit - mindannyiunk megkönnyebbülésére - szinte lenyúl a finn delegált, aki ezzel is lobbizik a következő évi rendezésük mellett - végülis a karaoke versenyt megnyeri, az olasz sértődötten üldögél, hogy a Volare csak angolul (!!!) van meg, a görögök zorbája meg technikailag nem akar elindulni - de aztán megy az cd nélkül is...kis EU anziksz...az étel menetközben 'sufficient fingerfood', de azért utána még beugrunk egy ír kocsmába, ahol a sokat ragozott hangulat valóban megvan, gitározás, énekelgetés, ír kávé, amiben a hideg hab és a whiskey mellé jutott egy kis kávé is...Az egész épületnek, hangulatnak persze köze nincs a Magyarországon írnek mondott dolgokhoz, sokkal inkább valami pincei borozgatás, éneklés kategóriába tartozik. A másnap pedig eleve a kirándulásé, kisvasút és modellvasút múzeum, Michael Collins ír függetlenségi hős szülőhelye (+ahol életében megfordult), lazacfüstölő üzem, ebéd kilós lazacdarabokkal, helyi Bed and Breakfast szolgáltatókkal jót beszélgetve (pl. nincs náluk idegenforgalmi adó), road bowling néven bocciázunk avagy petanq-ozunk a szemerkélő esőben (na jó, kicsit más, ez csak egy igen súlyos kis golyó gurítása az úton, nem kell semmihez odadobni, kilökni a másikat stb. )


Aztán a tipikus semmiből valamit: helyi farmerek találtak egy-két szerszámszerűséget a földjükön, összeálltak és önkéntes munkával kialakították egy kb ezeréves tanya mását, ahol pl. napfordulókor ma már persze ezernyi ember gyűlik össze...aztán még várak, hajókirándulás ladies first alapon stb.

A vacsi immár szabadtéri piknik (igen, Írország, februárban...), malac a tűzön forgolódik még egy kicsit, addig is sült szalonnabőrt osztogatnak chips helyett (nincs új a nap alatt...), végül jól átfüstölődünk, eszünk is egy kicsit, aztán éjfél körül a szállodába visszaérve még meghallgatunk egy-két kortesbeszédet a jövő évi hosthelyszín kiválasztására (amúgy görög - finn - török verseny folyik), ha már a hivatalos ülésen az EU delegáltak nem tudtak mihez kezdeni a szituációval: na, mondjuk ezt érdemes felidézni, typisch Brüsszel volt: napirendi pontként tervezett volt a kandidáló helyszínek meghallgatása a konferencia végén, változóan felkészülve, de ez mindegy is. A három prezit követően döbbent csönd, hogy akkor most hogyan is kellene dönteni (mert a tervezett bemutatkozások után ez már meglepetésként érte az EU-sokat:))), majd kínos negyedóra után kiperdült a nagyfőnök, hogy hát igazából a tagországok kezében van a döntés és majd a honlapon keresztül vmi szavazásféle lesz, úgyhogy nem is kell most dönteni. Személyes varázsával kb közröhejjé tette a brüsszeli adminisztrációt, megjegyezte, hogy ez Brüsszel, minden döntést halogatnak, jó az úgy... Utána pedig még külön büszke volt rá, hogy olasz...hát az egész tényleg olyan szép volt, hogy végülis utoljára ilyet Egerben a sátras vándorcirkuszban láttam...viszont itt is, ott is annak idején, hatalmas mosolygás kísérte a 'műsort'...
Utolsó nap kelés hajnali háromkor, fél négykor már kész egy svédasztal reggeli, személyzettel - ők viszont minden dicséretet megérdemelnek, pl. az előző napi reggelik alkalmával is, az általában mindenhol önkiszolgáló szedegetés helyett egymást tiporva (!) ugrottak oda szedni, ajánlani, segíteni etc. - hát ez már-már ázsiai szemlélet volt...utána irány a cork-i reptér, Aer Lingus, Amszterdam - ahol a pilóta a gépre csatlakozó cső elmaradására megjegyezte, hogy úgy látszik itt nem várnak minket, sehol senki, de majd mindjárt próbál alkudozni a helyiekkel...laza hollandok...majd kényelmesen átérve a budapesti gép kapujához még látjuk a korábbi MALÉV gépbe való beszállást, majd felszállást, de nincs remény, a csomagjaink Cork - Bp úton az eredeti menetrend szerint utaznak, nem nagyon jelentkezhetnénk át. Úgyhogy további három óra AMS, majd végre MALÉV (de tényleg), de jó kis kaja helyett még csak dobozos ebéd sem, hanem egy szál szendvics...végül Ferihegyen ismét visszatérve a 'civilizációba' a typisch Ungarisch minibuszos kikiáltozással az ír kiszolgálás már egy másik világnak tűnik - de legalább hazafelé a minibuszos srác és egy minibuszos pultos leányzó (aki ugyan Dél-Budára megy, de Észak-Pest közös megegyezésükre útba esik...) házaséletébe is igen részletezett betekintést 'nyerünk' egy másik utassal...Welcome to Hungary. És tényleg igaz a szlogen, itthon láss csodát, hiába voltam sok helyen, sokszor én is csak nézek kishazánkban...

Saturday, February 21, 2009

Winterzauber Dobogókőn

Az elmúlt napi nagy havazások, az idokep.hu 60 cm-es hóinfói és a jó ideje nagy munkálkodások után szusszanásnyi idő, úgyhogy irány a havas Pilis, Dobogókő környéke...

...ahol a verőfényes napsütés...

...az igazi hegyi turistahangulat...

...a hatalmas hó rendben is volt...

...de amit azért a nagy érdeklődés, az autóforgalom kicsit árnyal. Talán érdemes lenne elgondolkodni a legfelsőbb részekre történő behajtás tiltásán, egyúttal a kékesihez hasonló síbusz üzemeltetésén, mert így egy kicsit sok volt...

...holott mennyivel jobb lenne így...

...vagy pláne így...
...és még a helyi Nazca-vonalakat is meg lehet nézni...

De innen nézve legalább semmilyen válságnak nem volt nyoma, hatalmas pezsgés és vidámság volt, csak érdemes lenne már egy kicsit a fenntarthatóságon elgondolkodni, mert Dobogókő kb. egy Cora parkolójára hasonlított...

Friday, February 06, 2009

Ironikus protekcionizmus

Akkor most egy kicsit elmélkedő bejegyzés a sok túrapost után.
A divatszóvá lett válság mellett egyre többször bukkan fel a hírekben a protekcionizmus, mint az egyik lehetséges kiút - többek között immár a nagy elvárásokkal terhelt új USA elnök részéről, aki a máris támadott 'Buy American' jelszóval hozakodott elő. Mi is a protekcionizmus? Röviden a belföldi gazdaság megvédése a külgazdasági hatásoktól. A világ szabadkereskedelmén dolgozók utálják, de időszakosan még ők is elfogadták létét, főleg a távol-keleti, gyors gazdasági növekedést felmutató országok kezdeti iparosodási, fejlődési szakaszában.
A protekcionizmus amúgy kedvelt eszköz volt az 1929-es nagy gazdasági világválság idején is, és ezzel meg is érkeztünk 2008/2009-be...
Érdekes, bár nem biztos, hogy érdemes elgondolkodni egy mostani ilyen magyar modellen - azért kezdjünk bele. Konkrét számokat inkább csak turisztikai vonalon emlegetnék, a többi inkább csak gondolatébresztő. Tehát egy idealista megközelítésben pl. teljesen lezárjuk határokat az import előtt és turisztikai szempontból az ugyanezen hatás érdekében nem engedjük külföldre a magyar turistákat...Vajon mi történne?
Sokan vmi hasonlót ragoznak, de vajon egy ilyen lehetőséggel tudnánk-e élni, van-e aki éljen vele? Már a napi élelmiszerek, mint legegyszerűbb árúk esetében is felmerülnek kérdések, hiszen növény még csak-csak, de állat alig van, leginkább lengyel sertéshúst, meg ki tudja mi egyebet eszünk. Tegyük fel, néhány héten belül vegetáriánus lesz az ország, mert a kevés megmaradt állatállomány, az abból készülő hús ára hirtelen hatalmasat ugrana a nemzetközi nyomott árak után - ez persze többletbevételt jelentene a gazdáknak, legalábbis akinek van eladható állata - a másik oldalon pedig egy erősen vega Magyarország képződne és egy jó kis élelmiszer infláció is bejönne a képbe. Ehhez csatlakozik, hogy alapanyag híján a feldolgozott termékekre is ez a hatás érvényesülne...Hogy mibe öltöznénk nagy kérdés, mert a textilipar keletre már továbbállt, tehát amíg vki el nem kezd hétköznapi, nem haute-couture magyar ruhát gyártani, addig bizony a régi ruhára kellene vigyázni...mondjuk know-how lenne, gépsorok is porosodnak vhol, tegyük fel egy, éven belül - szintén vszeg a korábbinál magasabb áron - de beindulhatna egy erősebb magyar termelés. Mindazonáltal a szűk választék miatt sokszor jönne szembe a saját ruhánk...a ruhakereskedelmi vonalon nyilván boltok, butikok széles köre zárna be - és pl túraruházat vonalon különösen kegyetlen lenne velem a sors...dehát csak kibírná vhogy az ember. Energia? Nehéz kérdés. Nyilván tavasszal lenne érdemes meglépni a határzárást, mert akkor legalább őszig nem fagynánk meg és a biomassza alapú energiaforrások használatára legalább egy kicsit fel lehetne készülni - cserépkályhát a panelekbe címszóval! Annak talán van hazai alapanyaga és know-howja...Műszaki cikkek, autók? Ha a kizárólag multik által hazánkban gyártott műszaki cikkek tulajdonosai a protekcionizmus miatt nem vonulnának ki sértődötten hazánkból (amit nyilván nem tennének meg, mert rájönnének, hogy hirtelen kvázi monopóliumot szerezhetnének), akkor itt nagy gond vszeg nem lenne, hűtő, tv, mobil stb országon belül is beszerezhető lenne, igaz, a lakosság 99% Suzukival rohangálna, aki másra vágyik vagy van pénze pedig Audi TT-vel - vagy maradna az eddigi autó...ez annyira amúgy nem elvetemült példa, mert pl. Malajziában is szinte kizárólag Mitsubishi alapokon nyugvó Protonnal találkoztam annak idején...persze minden terméket nem lehet egy post keretében végignézni, de érdemes átgondolni, forgatni mindennek a csomagolását, hogy tudnánk-e Sportszeletet enni vagy fogat mosni ebben a helyzetben - mert meglepetések érhetik az embert...
Na de akkor turizmus. A magyar turisták évente mintegy 600 Mrd Ft-ot költenek külföldön, tehát ez maradna belföldön - hogy ez mekkora nagyságrend? 2007-2013 között kb 324 Mrd Ft EU-s pénz áll rendelkezésre a turisztikai támogatásokra. Ez ugyan nem kevés és még több beruházást generál, de látszik, hogy EGY ÉVEN BELÜL ennek közel duplája lenne a turisztikai szolgáltatók többletbevétele, forrása, ha 'itthon' maradnánk - ráadásul mindenféle pályázati kötelezettség nélkül...ha ez bent maradna a 'rendszerben' hirtelen a turisztikai szektor dinamikusan fejleszthetne - a nagyságrendet szintén jól érzékelteti, hogy a felkapott Aquaworld és kapcsolódó Ramada szálloda 17 Mrd Ft-ba került...elgondolkodtató...
De ami leginkább elgondolkodtató, hogy a fentiek esetében nemcsak ezekre a 'szélsőséges' megoldásokra kellene hagyatkozni, felülről várni a 'kényszert', hanem a mindennapokban megvalósítani...habár a példa nyilván egy ideális protekcionizmust vizsgál, azért a külföldön elköltött turisztikai összegek legalább egy részének az itthon tartása már érdekes tapasztalatokat hozhatna. Innentől kezdve pedig ez az egész felvetés talán nemcsak érdekes, hanem talán érdemes is...

Sunday, January 25, 2009

ŐrségMuránia

A helyzet úgy hozta, hogy a múlt hétvégén az ország délnyugati sarkában sikerült több megbeszélést is összeszervezni, amiből a tervezett desztinációmenedzsment szakértésen túl hirtelen kinövőben vannak további ökoturisztikai és wellness szakértések is. Mindemellé csatlakozott, hogy a szakmai részt - tekintettel a távolságra is - összekötöttem egy kis outdoor és gasztronómiai programmal. Méghozzá egy (két?) túrával Kercaszomor, szlovén határ, illetve Szécsisziget mellett.


Így jan 17-én verőfényes napsütésben és hóban sikerült jókat téblábolni a legbátrabb magyar község környékén, ahol pl. elvezet a Szt. Márton zarándokút is, ami érdekes tapasztalatot hozott. Szlovákiában vagy Ausztriában túrázva valahogy úgy érzi az ember, hogy 'korszerű' turistaösvényen járkál, de hogy mitől, csak most fogalmazódott meg bennem. Először tapasztaltam itthon, hogy az útjelzést a külföldön is használt fémtáblára, ízléses arculat felhasználásával oldották meg, mint a képen is látható:


Továbbá az erdei 'bútorok' sem a szinte teljeskörűen használt, zsíros, koszos, szálkás fabútorok voltak, hanem az is fémből készült - bár ezzel nyilván lehet vitatkozni az erdei környezetben. Mindenesetre vandálállóbbnak tűnik - mondjuk ez meg vszeg egyben tűnik el és MÉH telepen végzi...


Amúgy pedig a tanulság a szécsiszigeti Mároki-kápolnához felvezető út alapján, hogy kis dombból is lehet nagy hegy: lent a völgyben köd, míg 'fent', alig száz méterrel fentebb verőfényes napsütés ismét - a helyiek is alig hitték el...

Ahonnan visszatérve a faluba (és a ködbe) a barátságos és téli bundájukban elég mókásan kinéző bivalyok fogadják az embert...


Ja igen, és a gasztronómiai fesztivál egy jó kis kemencés sültek svédasztal programja volt Lentiben :)

Thursday, January 15, 2009

Síkvidéki extrémtúra

Ide is eljutott a blog, nemcsak follow-upként adok infót erről-arról, hanem már programjavaslat is van. A hétvégétől indulóan néhány hétig - persze az időjárás függvényében - újra tisza-tavi jégtúrák lesznek!!! Néhány évvel ezelőtti személyes tapasztalat alapján - pláne ha kisüt a nap - hatalmas élmény, sokan akkor is pólóban teljesítették a 'sétát', ami March of the Penguins jelleget ölt néha...:))) További infó: www.tiszatoinfo.hu


March of the penguins :)

Vízisétány télen:

Saturday, January 03, 2009

Hát igen 2.

...na és akkor az itthoni évindító, 'alapozó' hírek, egyetlen kertévé esti híradóból egy kis csokor:

Hír 1: a válság miatti IMF hitelünk kamata nem magasabb, mint más országoké. Néhány perces riport, egy szám nélkül, csak hangulatkeltés, gyanúsítás, hogy magasabb, cáfolat, hogy nem stb-stb. Nem lenne egyszerűbb egyetlen egy icipici összehasonlító táblázatot gyártani néhány országnévvel, mellette a kamatokkal az amúgy pl. baleseteket, tragédiákat oly tehetségesen ábrázoló kertévés grafikusoknak?

Hír 2: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jogszabályváltoztatást készít elő, hogy a raboknak lehessen mobiltelefonjuk...most komolyan ez ilyen fontos? Ezen tényleg most kell dolgozni???

Hír 3: a tavak jegén még nem lehet korcsolyázni. Riport a Balatonról, tudósító emlegeti, hogy habár még tilos, sokan voltak a Balaton jegén ma is...

Hát, nem tudom. Ez a néhány hír olyan jól jellemzi kishazánkat, mert

1. Amit egzakt, pontos módon is meg lehetne határozni, azt ködösítjük, inkább találgassunk, vádolgassunk, ki tudja mikor jön az jól...

2. Ha nincs munka, majd csinálunk magunknak, mégha eléggé szerencsétlenül, de 'legalább' felelősség nélkül is fogunk neki...

3. Kb tökmindegy mi tilos, úgyis megszegjük, gyakorlatilag következmények nélkül. Amúgyis: milyen klassz kis hír lesz abból, ha valaki alatt beszakad a jég és belefagy a jeges vízbe vagy pl. piros jelzés ellenére a vonat elé hajt az meg 'benéz' az autóba...újra lehet róla tudósítani. Hurrá. Egyénileg és saját hülyeségből ugyan tragédia történik, de az már kit érdekel, csak történjen naponta...

A fentieket pedig egy országos, nagy nézettségű híradó adja le, a nézők közül pedig vszeg mindenki szemrebbenés nélkül hallgatja, nézi ezeket a dolgokat és önkéntelenül is átveszi viselkedésében, magyarázni meg egyszerű: mindenki ezt csinálja.

Persze én is itt éltem eddig is, csakhát egy új év elvileg vmi új reményt hoz. Dehát (megint) úgy néz ki, hogy nem a fentiekben...

Viszont ami rajtam múlhat megteszem:

1. A mai naptól szerintem végleg lemondok az amúgy is alkalmanként nézett kertévé híradókról, gyakorlatilag a legutolsó műsorról, amit még néztem rajtuk. A híreket már így is interneten követtem, mostantól kizárólagos lesz a 'hírek-on-demand' rendszer...

2. Korábban soha nem gondolt tv csatornák törnek előre. A Travel Channel, National Geographic, spanyol és olasz csatornákat néztem, de azok mellett pl a 3sat adót soha nem értettem ki nézi...most meg? Egy kukkot sem beszélek ugyan németül, de ha már tv-zek, néha az megy...döbbenet...

3. A blog viszont amúgy sem a kertévék kritikájára jött létre, mégha többször is előfordult. Mostantól a fenti okok miatt (ha nem látom, nem szidom...) ezt próbálom elkerülni, hacsak bele nem futok megint vmibe...egyben pozitívabb lesz a blog a kis év eleji mérgelődés után :) úgyis itt vannak a fejlesztések, megvalósítandó pályázati projektek, szóval tekintsünk inkább előre...

Thursday, January 01, 2009

Hát igen


Tulajdonképpen nincs rajta mit magyarázni - na meg nem is nagyon lehet...

Monday, December 22, 2008

Adventúra

Szerencsére a legújabb tdm szakértői megbízások is egybeesnek a kikapcsolódással, így az adventi, aranyvasárnapi bevásárlóközponti rohamokat sikerült egy kis túrázásra cserélni a napfényes, tavaszias - igaz, szeles időben. Márcsak azért is, mert a trendeknek megfelelően senki nem kap megfogható dolgot, kizárólag élményajándékozás folyik részemről...
Tehát a nyüzsgő, ajándékok után rohangáló várost a legnagyobb nyugiban hagytam ott egy kis balaton-felvidéki kirándulásért, pontosabban egy túráért a Balaton Riviérán.
Az emberben alapesetben ritkán merül fel, hogy a Balatonnál túrázni is lehet, pedig a sok hegyvidéki túra után mondhatom, hogy egészen különleges élmény, hiszen a panorámában mindig ott a tó - és naná, hogy egy kilátóhely volt a célpont. Méghozzá az alsóörsi, csere-hegyi, amit vmikor a 30-as években építettek az itt annyira jellemző (és lassan arculatépítésben is felhasznált) vörös homokkőből.



Bár a fák olyan tempóban nőttek, hogy meg kellett magasítani egy faépítménnyel, hogy továbbra is hű maradjon kilátó mivoltához...ez kicsit nevetségesnek tűnik, de egy halom helyen a korábbi kilátókból már semmit nem látni, mert körbenőtték a fák - szerintem azt a néhány darabot a környezetvédelem kibírná...
Amúgy tipikus magyaros eset - gyönyörű épületállomány, de még a funkciója sem kitalálható, részben be is van zárva. Egy kutya és egy szűkszavú gondnok (köszönésre sem reagál...) azért némi életet visz a helyszínbe.

A környéken amúgy vannak még további szép épületek, bár az nem vitás, hogy az elmúlt évtizedek ízléstelenségének leküzdése még eltart egy ideig - de azért alakul...


És rendezett buszmegállók is vannak e vidéken - na persze autóból fényképezve :)

Balatonhoz illően a hattyúkkal is jól el lehet lenni: hogy ezek a dögök mennyit tudnak enni...


Mindenesetre az amúgy annyira nem kalandos adventúra két dologra biztosan sarkall: tavasszal a mandulavirágzáshoz kapcsolódan szervezett túrák vannak errefelé, amit most már bevések a naptárba, másrészt pedig gyorsan kiszemelésre került a Tihany-félsziget következő célpontnak, ahol tizenakárhány kilométeres geológia tanösvény vezeti körbe a turistát...

Monday, November 17, 2008

Innováció

A turizmus és különösen a légiközlekedés mindig is híres volt az innovatív ötletek megvalósításáról, terjesztéséről és íme a legújabb.
Talán a gazdasági világválság ihlette, hogy az Aldi áruházlánc beszáll a szállodaiparba, annak is a csóró szegmensébe. Na de nem is akárhogy, hanem a saját áruházait felhasználva, azoknál - sőt, azok tetején...- konténerekből összeállított 'szállodaszobákat' kínálva...az elsőre meredek ötlet másodikra is annak hangzik, de végülis a kőkemény racionalitás meglátszik: vmennyi terület adott rengeteg helyen Németországban és más európai országokban is az áruházaknál, autóval könnyen megközelíthető, parkolóhely van, bevásárolni nem kell messzire menni és csak a konténerekre van szükség...
Az üzemeltető a dubai tulajdonban lévő brit (most hogy is van ez?) Travelodge lesz, így áll össze a kép, az Aldi területet ad és bérleti díjat kap, a Travelodge üzemeltet és a befektetésnek alig van tőkeigénye...kitalálták na és már épül is az első 'Aldi hotel' Angliában...
Persze a Travelodge önmagában sem szorul innovációs segítségre: ők találták ki a párhoz szokott, de egyedül útonlévőknek a megölelhető párnát :)

Aztán meg jönnek majd az Aldi billigfelhőkarcolók egymásra rakott konténerekből...

Friday, November 07, 2008

A gazdasági válság viccei

A német wiwo.de honlapról...














Monday, October 13, 2008

Válság? Esély?

A napokban már mindenki a globális pénzügyi válságról beszél - aztán ki tudja, lehet, hogy mára meg is oldódott? Mindenesetre érdemes egy kicsit visszatekinteni a most is felemlegetett korábbi válságokra.
Lehet örülni neki vagy nem, de Magyarország talán most először része annyira a világgazdaságnak, hogy maga is közvetlenül megérzi a világszerte kibontakozó folyamatokat. Még a 10 évvel ezelőtti, Thaiföldről indult pénzügyi és ingatlanválság, vagy a 2000-2001 dotcom buborék durranását is viszonylag távolról nézhettük, most meg pillanatok alatt itthon is zuhan a tőzsde, gyengül a ft, megszűnik a devizahitelezés, zárnak a gyárak és várhatóan nő a munkanélküliség. Talán most először úgy igazán megértette mindenki, hogy hoppá, elveszhet a pénzem. Amikorra pedig mindez napokon belül kibontakozik, ki lép a folyamatok élére? Az állam, amit olyan sokszor szapulnak, hogy vonja ki magát a gazdaságból, csökkentse szerepét, méretét stb. Pedig a válság okait keresgetve az államnak igencsak áttételes szerep jutott: max. annyi, hogy engedte a piaci, sőt inkább a banki gondolkodásmód érvényesülését. Mert az egész indoka vszeg, hogy a világ - fejlettebb része - messze lehetőségein fogyasztott, amihez a bankok tökéletesen partnerek voltak. Persze mondhatják, hogy ők csak a fogyasztók igényeit elégítették ki, de könyörgöm: ha bemegyek a sarki boltba, hogy én akkor most ingyen elvinnék vmit, mert úgy gondolom, hát nem tehetném meg. A bankok viszont nem igazán nézve a fizetőképességet, öntötték a hiteleket az ember zsebébe, aminek egyszer ki kellett buknia, hogy fenntarthatatlan. Felelős gazdálkodás zéró. És kíváncsi leszek, hogy a legjobban fizetett pénzügyi szektorban mi fog történni...mert a sor végén álló, pl. feldolgozóipari cégek vszeg jobban megszenvedik az egészet, holott a bankok által generált mesterséges fogyasztáspumpálásból azért olyan nagyon meg nem részesültek...és a folyamat végén az állam áll jót, a bankárok felelőtlenségét követően. Egy tisztességes japán ilyenkor már a teljes késkollekciójával egyszerre harakirizik. Vagy pl. eltűnik egy autógyár és kész. Vagy egy utazási iroda. Kérdés, hogy a bankok esetében az embereket nem-e lehetne közvetlenül kártalanítani. Talán még olcsóbb is lenne. Persze, ez rengeteg készpénz, meg további bankok is érintettek, meg egyáltalán, de akkor is következmények nélkül élik túl az egészet - azért ez csak fura....
Másrészt a háttérben már készülödik vmi más is: zuhanó olaj és energiaárakárak, a bőséges mezőgazdasági termés az elmúlt évek inflációs kilengéseit igencsak helyreteszi és az infláció akár meg is állhat. Ami persze a riadt fogyasztók befékezésével, a kereslet stagnálásával jó kis stagnálást hozhat, de az alacsony infláció miatt legalább stagfláció nem lesz. Így viszont elkezd megint mozogni a világgazdaság, keresik a befektetési lehetőségeket, öntik majd a pénzt a piacokra - azaz a hazánkban (igaz, nem feltétlenül ebben a viszonylatban) sokat szidott stop-and-go világszerte megismétlődik.
A nagy eredmény Magyarországon persze egy politikai, gazdaságpolitikai kiegyezés lenne, a sokat emlegetett nemzeti minimumok elfogadása. Sok országnak bejött, nem is akárhogy. Mindegyiknek, ahol meglépték...

Thursday, September 18, 2008

Sustainability, Nachhaltigkeit, Sostenibilitá, Durabilité, Sostenibilidad, Fenntarthatóság

Fenntartható turizmus - elcsépelt egy szó mondjuk kishazánkban. Aztán az ember elmegy a határtól - igaz, nyugati irányban - vagy 100 kilométert egy jó kis konf-ra és rádöbben, hogy vmiben már megint okosnak hisszük magunkat, pedig...a helyszín a korábbi bejegyzésekből jól ismert Pielachtal és végre egy kis fejtágítás - igen, valóban várom már az ilyen eseményeket, ráadásul ez egy nagyon gyakorlatias történetre sikeredett.
Érdekes látni, hogy az itthoni hasonló rendezvényekkel szemben - ahol végre ha vki szóhoz jut, szid mindenkit, vagy szerencsésebb esetben promóciós prezit tart saját desztinációjáról - itt előremutató, kulturált és SZAKMAI vita folyik - mégha németül is :( - ez hol magasröptű, de élvezetes prezi, előadó, hol nagyon gyakorlatias, naná, hogy a kedvenc bőrgatyás, de erről később.
Szóval vhol 2012-13-ban jár a konferencia témaköre, milyen trendek várhatók, mit kellene imázzsá, trendivé tenni az európai, sőt leginkább az osztrák desztinációkban. Hát pl. legyen ismét divat a lakhely közelében üdülni, merthogy az egyik legnagyobb szennyező a turizmus esetében az igénybevett közlekedés - főleg ugye a repülő (by the way, a kérődző tehenek hasonló mértékű CO2 és metánkibocsátók, szóval hogy is van ez?...). Na de mindegy, sanfte mobilität, távolságilag leginkább vasút, helyben gyalog, kerékpár vagy fura elektromos megoldású dolgok á la Werfenweng, ami nagyon elöljár a témakörben, de összességében legalábbis tömegközlekedést kellene igénybevenni mindenkinek. Erre vki szemrehányóan felteszi a kérdést, hogy a szállodai parkoló meg teli autóval...az egyik előadó erre replikázik, hogy ő Hamburgból nem is talált olyan bahnfahrplansuchmaschine-t, amivel egyben ki tudta volna számolni az útját a konfhelyszínre...azaz hiába eltökélt vki, ha nincs meg a szolgáltatás - és ha meg is van, az idő ugyebár...Bp-ről pl vagy 7 óra alatt vonattal is lehetett volna jönni a max 4 óra autó helyett - na és persze drágábban - de a vasúti árak már volt téma a blogban...A repülés viszont igen erős ökoadóterhelést kap éveken belül, úgyhogy a fapadosok - is- leszálló ágba kerülnek az előadó szerint...fura lenne ezt itthon ma előadni, bár a stagnálás, kivonulás itt is jelen van - épp csak nem ebből az okból...na de a core téma továbbmegy: legyen imázsa a lakhelyhez közeli üdülésnek, mert sokan leginkább hiúságból mennek távolra, hogy a szomszédnak vmit mondjanak - hogyan is hangzana pl. a fővárosból a Dunakanyarban nyaraltam...dehát a dohányzás már átment a cikivétesszükakkoris folyamaton és lám, valóban azzá vált - na jó, megint csak kicsit nyugatabbra. A prosi mindezt konkrétan úgy ajánlja, hogy Karintia Nepál helyett - khmmm, azért ez fura... Viszont a fenntarthatóság Verkaufsargumentté lépett elő, bár a mögöttes tartalom sokszor meg?ezhető. Azt ugyanakkor a teljes magyar delegáció is megállapította, hogy pl. itt a konfhelyszínen is jól el lehetne tölteni vagy egy hetet, pedig igazából nincs sok mindenük, tulajdonképpen semmijük, azzal viszont hülyítik a jónépet: hát naná, hogy a korábban is emlegetett som, azaz Dirndl az alany. Amiból királynő is van:)))
Azért ránézve a kiválasztás szempontjai, hát hogyismondjam, legalábbis megkérdőjelezhetők, de akkor is van Dirndlkönigin, aki - mint életrajzából kiderül - bizony helyi parasztgazdaságban nőtt fel és két évre választják. Mondjuk a 400-450 fős fogadáson vmi eszméletlen kötelességtudóan odament szinte mindenkihez, kezet nyújtott, hogy akkor Hallihallo, én vagyok a Dirndlkönigin...persze a magyar delegáció szája fülig ért, mondjuk egész este és nemcsak ettől...de addig is a szakmai infók: az egész fenntarthatóság ugye a Klimawandel miatt olyan marha fontos, ami így jól hangzik, a gyakorlati vetülete pedig, hogy kb 1500 m alatt nem lesz hó a jövőben...turisztikailag itthon ez talán kisebb megrázkódtatás, de a szomszédban hatalmas a pánik, merthát akkor hóágyú kell, de ha hideg sem lesz, akkor mi lesz - márpedig nem lesz, úgyhogy új termék kell(ene) na de mi a franc??? (a vita hevének illusztrálása végett) A wintertourismus döglődik, a magasabb helyek ugyanakkor jól járnak és emelhetik az áraikat, de ezzel csak fokozódik a turistakoncentráció, ráadásul drágul a síelős üdülés - a végén az osztrákok a mi sorsunkra jutnak - egyszezonos évük lesz, a nyári-őszi túrázás - lehet, hogy hosszabb távon a termálvizeinkkel bejövünk nevető alternatívaként?...Na mindegy, sorjáznak a fenntarthatósági védjegyek, az oktatási dolgok, a helyi termék irányelvek, döbbenetes a komplexen átgondolt, és nagyon gyakorlatias megközelítés - közben elmerengtem, hogy milyen jó lenne ezt a konf-ot hazahozni - aztán rájöttem, hogy vszeg fel sem fognánk, hogy most miről is van szó...szabályos kétnapos brainstorming volt a számomra amúgy igen idegen német nyelven, amit persze most sem sikerült megkedvelni, de legalább jókat nevettem a helyiek hitetlenkedésén, amikor angolul kérdeztem, de felfogták, hogy az osztrák/német válaszukat azért értem ám...
Aztán este party, egy fura egyveleg: Mostviertel Tourismus Gmbh identitásépítő rendezvénye, ahol pisszenés nélkül, kiéheztetve ülnek a népek vagy 2 órát, prezit hallgatnak, egy lelkes, kb 50es fitness ladyt a slowfood dolgairól (sőt, slowcity-ről, már ilyen is van...), majd az MT Gmbh összes (!) alkalmazottját konferálja fel az amúgy rádiós műsorvezető, akiről igazából csak ábrán szemléltethető családfa levezetésen keresztül kiderül, hogy maga is Mostviertlerin...és hogy ez milyen marhajó, merthogy Mostviertlerinnek lenni mégiscsak vmi unkopierbares feeling - és már-már majdnem olyan, mint egrinek lenni - de ezt már csak én tettem hozzá gondolatban - hát még az egrinenneknek milyen jó (lehet) - ezt az idétlen nyelvet...na de amikor már mindenkinek kopog a szeme, akkor még nem a kaja jön, hanem minden egyes MT Gmbh alkalmazottat - egyenként!!! - meginterjúvol: na és mivel foglalkozol az MT Gmbh-nál? Válasz: Ezzel. Hú, ez milyen érdekes!!!-lelkendezik. Na és Sie, maga mivel? Azzal. Nahááát, ez biztosan nagyon izgalmas! Na de lássuk őt is...és mindezt 13 vagy 14x. Echte Talent...izé: Talentin...sőt Talentin für Unterhaltung - csak üres gyomorra nem akar ez átjönni, az a baj. Na de speechek vége, végre tényleg party. Unter der strahlende Himmel Mostviertels továbbá in bester Stimmung mindenki zabál ezerrel, kevésbé elmélkedve azon, hogy akkor most mi helyi, mi nem - a sok szerencsétlen antialkoholista, sőt antilokalproduktkonsument és antilokalproduktkonsumentin issza a 'helyi' narancslevet - mi meg a Most-ot, a Dirndlschnapsot, a bort, a sört - (jó sorrendben amúgy...) stb. A kis magyar csapatot és a helyieket is sikerül felvidítani egy határozott 'Dirndlbier bitte' kéréssel, amire a kiscsaj először értetlenül néz rám, aztán vigyorog - istenem, és ezek járnak ennyivel előttünk...aztán kiderül, hogy mégsem mondtam nagy hülyeséget, mert igenis készült már Dirndlbier, de csak házi mennyiségben - végülis ha lehet meggyes sör a belgáknál (ami tuti finom, sőt lehet benne ugyebár nyulat is párolni:)))... Aztán in bester Stimmung 10.45 és 11 között úgy lépnek le a népek, mint itthon fél ötkor a minisztériumokból...a néhány konferencia delegált meg ott ténfereg, hogy most mi van, még csak 11 óra...
De másnap ismét szakmai nap, további tuti előadásokkal és hát a közös képpel, Ungarische delegacija + a bőrgatyás vendéglátó, a Kiváló Európai Desztináció Díj lelke, ha lehet így mondani:

Na de ez a Zusammenfassung is hosszúra nyúlt immár és inkább kikapcsolom a gépet, nehogy már ilyenre még több áramot használjak - merthogy szemléletformáló egy esemény volt, az biztos...és erős lelkifurdalással ült be az ember hazafelé az autóba - de CO2 set-off-ként vettünk azért helyi terméket bőven, és hazahoztuk az EDEN ízét...:) Naná, hogy Dirndlakármik formájában...:)