ŐrségMuránia

A helyzet úgy hozta, hogy a múlt hétvégén az ország délnyugati sarkában sikerült több megbeszélést is összeszervezni, amiből a tervezett desztinációmenedzsment szakértésen túl hirtelen kinövőben vannak további ökoturisztikai és wellness szakértések is. Mindemellé csatlakozott, hogy a szakmai részt - tekintettel a távolságra is - összekötöttem egy kis outdoor és gasztronómiai programmal. Méghozzá egy (két?) túrával Kercaszomor, szlovén határ, illetve Szécsisziget mellett.


Így jan 17-én verőfényes napsütésben és hóban sikerült jókat téblábolni a legbátrabb magyar község környékén, ahol pl. elvezet a Szt. Márton zarándokút is, ami érdekes tapasztalatot hozott. Szlovákiában vagy Ausztriában túrázva valahogy úgy érzi az ember, hogy 'korszerű' turistaösvényen járkál, de hogy mitől, csak most fogalmazódott meg bennem. Először tapasztaltam itthon, hogy az útjelzést a külföldön is használt fémtáblára, ízléses arculat felhasználásával oldották meg, mint a képen is látható:


Továbbá az erdei 'bútorok' sem a szinte teljeskörűen használt, zsíros, koszos, szálkás fabútorok voltak, hanem az is fémből készült - bár ezzel nyilván lehet vitatkozni az erdei környezetben. Mindenesetre vandálállóbbnak tűnik - mondjuk ez meg vszeg egyben tűnik el és MÉH telepen végzi...


Amúgy pedig a tanulság a szécsiszigeti Mároki-kápolnához felvezető út alapján, hogy kis dombból is lehet nagy hegy: lent a völgyben köd, míg 'fent', alig száz méterrel fentebb verőfényes napsütés ismét - a helyiek is alig hitték el...

Ahonnan visszatérve a faluba (és a ködbe) a barátságos és téli bundájukban elég mókásan kinéző bivalyok fogadják az embert...


Ja igen, és a gasztronómiai fesztivál egy jó kis kemencés sültek svédasztal programja volt Lentiben :)