Monday, April 05, 2010

A második Őrség

A húsvéti felfordulás elől irány a Felső-Tisza vidéke, Szatmár, Bereg, amit eddig kevésbé sikerült bejárni. Átutazóban persze többször, így tudható, hogy Nyíregyházától keletre még a hegyvidékhez szokott szemnek sem unalmas - persze pláne átszelve először az Alföldet. Kárpátalja felől érkezve nyilván itt terül szét a síkság...
A program tömören: idén még egy méter tekerés nélkül két nap biciklizés, bemelegítő jelleggel, főleg a Tisza mentén, illetve kis bolyongás a falvakban - ebből végülis első nap úgy 80 km lett, másnap már inkább csak 50 km...
A környék szabályos meglepetés: a Tiszánál kitűnő kerékpárút szakaszok, minden faluban vmi látnivaló, hatalmas vadállomány - illetve az ukrán határnál már érezhetően más játékszabályok, mint egyébként M-on, néhol érdekes szolgáltatási minőség, turizmusra részben felkészületlenség...ez utóbbit gyorsan letudva: az egész környékre ki lehet szinte tenni a 'Zárva' táblát, mert alig két-három templom a tucatnyiból volt nyitva, de pl. a Szatmárikum nevű helyi termék bolthálózat véletlenül sem - pedig felkészültem én mindenféle aszalt gyümölcsös történetre, Milotán valami diós sütit is nagyon ettem volna, dehát...üdítő kivétel volt még a túristvándi vízimalom, amit be is indítottak a látogatóknak. Na de sorjában.

Amúgy ilyen egy Szatmárikum ház:

A szatmárcsekei csónakfejfás temető:

Kölcsey síremlékével:

Túristvándi vízimalom:


A malom működés közben:



Hm, most el fogok gondolkodni, hogy is lehet egy videót elforgatni...

Továbbá egy házikó a 'semmiből'...

Egy hasonló házikó, ami jelen esetben 1db Móricz-szülőház.

A kerékpáros infrastruktúra jellemzői Tiszabecs környékén:

Tiszabecsen a határnál egy büfé előtt sikerült egy negyedórás pihenőt tartani, ahol igen jól szemrevételezhető volt a helyi szabályrendszer, miszerint:
1. Nézd meg, ki az a bolond, aki biciklivel jár, amikor itt mindenki autózik (ettől jobban talán csak Thaiföldön bámultak meg...)
2. A lehető legbüdösebb gázolajból tankoljál
3. Autóval elindulni kizárólag egy kis kerékpörgetéssel lehet, mindegy, ha csak öt méterre mész is (mert ha lehet autóval menni, minek öt métert is gyalogolni...)
4. Máséhoz ne nyúlj, vszeg neki is van fegyvere (gondolom én, mert mintha vmi betyárbecsület - vagy visszatartó erő - mégiscsak létezett volna...)
5. Autó és sofőrje tisztasági állapota kb. párhuzamban legyen...

A nap innentől fogva eseménytelenül telt, visszatekeréssel egy másik úton a kiindulópont Tivadarba - vagy legalábbis nem ütöttek el, pedig főleg az ukrán autók visszapillantó tükre néha súrolta a kezemet...

A szállás egy nyíregyházi szálloda volt, keletről érkezve Nyíregyháza egyébként lenyűgözően nagy, modern, komfortos: mintha nyugatra érkezett volna az ember...a szállodában azért maradt meglepetés...bár 3*-os, magát ráadásul 4*-os szolgáltatásokkal rendelkezőnek hirdeti, de a zuhanyrózsát tartó gyűrű sajnos már semmit nem tartott...de a leginkább illúzióromboló - mégiscsak a vacsora volt. Mit eszik ilyenkor az ember: naná, helyi vmit, pl. egy nyírségi gombóclevest. Á la carte rendelésemet a pincér felvette, majd azzal a lendülettel a félpanziósok svédasztalához ment, ahol kimerte a levesemet és hipp-hopp, máris előttem volt az amúgy finom leves...értem én, hogy válság van, meg így gyorsabb volt, meg á la carte pont sikerült beletrafálnom az esti menübe....de mégis...kicsit lehangoló volt az egész...

Másnap már újra nyeregben, a napot egy kis kompolással kezdve Olcsvánál a Szamoson:

Ahol az árlistát is érdemes böngészni...47 db lábasjószág. Jól ki van számolva...Mégis birka vagy tehén?

Aztán gátra fel, majd le, majd ismét fel és a Túr-kis duzzasztója után már megint extra kerékpárút a gáton, közel 20 km hosszan...

...ami mondhatni követi a gát és így a Tisza vonalát...

A szakasz érdekessége az volt, hogy egyszer csak a töltés egyik oldalában egy erdős részen vagy három őz megriadva menekült és - általam nem várt módon - az egyik felfutott vagy tíz méterrel előttem (!) a töltésre, hogy aztán a másik oldalon elhúzza a csíkot...szerintem a haverjai sem értették, mit művel, mert a másik kettő távolodva menekült az erdőben...
Na de a lényeg, hogy van állat bőven, volt mókus is, madár meg minden mennyiségben...viszont a kutyák igen unottan néztek, semmi üldözés - ez megnyugtató volt ;)

Tivadaron keresztül irány Tarpa, szárazmalom (amibe lovakat fognak), hatalmas református templom, majd egy újabb nem várt meglepetés: közúti ellenőrzés...egy hosszú egyenes végén láttam, ahogy nekikészülnek, megálltak, kiszállás, egyenruha megigazít, közegesen kiálltak az út közepére, én meg egykedvűen tekertem és ütemesen közeledtem...na itt már kezdett határozottan integetni, mert ő is úgy látta, hogy elmegyek mellettük, de persze nem...a beszélgetés kb. rekonstruálva a jogosítvány átadása után:
- Tamás, aztán miért nem visel láthatósági mellényt lakott területen kívül?
- Gondolom ez is látható, maguk is már hol megálltak..(egy rikító piros felső volt rajtam). Egyébként az csak neonzöld lehet?
- Azon vannak fényvisszaverők is....
(körbemutogatom magamon ezt is, továbbá): Azért próbálok magamra vigyázni, nem vagyok hülye (bár nem járok az adott műszaki üzletláncba...)
- Jó-jó, csak tudja a főnökünk most ment itt el és meg kellett állítaniuk...(!!!, innentől kezdve szó nem volt a láthatósági mellényről...). Erre másik is: ilyen szeles időben úgyis az ember nyakába viszi a szél, ha hátulról fúj...
Na mondom, ez alakul, akkor most ki mit bizonygat???...mindenesetre, biztos, ami biztos szóbeli figyelmeztetésben részesültem, illetve lekérdezték, nem vagyok-e esetleg (mint utolsó esély...) körözött bűnöző. Mint nagy meglepetésre kiderült, nem...
Ezt követően újabb meglepetések, de már szelídebb fajták, Márokpapi, Tákos és Csaroda temploma mind, mind önmagában is kisebb csoda...

Márokpapi:

Csaroda:



Tákos:

Majd következett az út legnagyobb meglepetése Vaján, a Vay-kastély...formájában ugyan nem túl különleges, bár itt a síkvidéken mégiscsak monumentális, viszont a berendezése és a kiállítási anyag - és nem utolsósorban a mosdó a pincében... - igazán egyedivé teszi. Mindenesetre Rákóczi állítólag elég sokat tárgyalt itt a szabadságharc alatt és nagyon jól át lehet érezni az immár 300 éves történelmi levegőt.

Egy mennyezeti festmény részlete eredetiben:

...majd tükröződve egy tálca- vagy hamutartószerűségben...

A nap két jópofa (jópofa?) zárómomentuma volt, hogy a vásárosnaményi áruház parkolójában hagyott autóhoz visszaérve két Audi is leparkolt mellém. Az egyikből épp egy könnyen visszaidézhető ordítás hangzott át a másikba: 'Fél órán belül összeszedsz ötezer forintot, nem érdekel honnan'...aztán ahogy elkezdtem matatni, felrakni a biciklit az autóra, elmentek...de most komolyan ekkora válság van még ezen a területen is...5000 Ft-ot kell összeszedni???...
A másik egy benzinkutas élmény, az aktuális akciójuk szerint a fitness szendvics mellé egy doboz Coca-Cola jár ajándékba...gratulálok, jó kis marketingese van a cégnek...

Összességében nem akármilyen vidék ez, bár a turisztikai szolgáltatások még fejlődhetnének, de azért már ma is - hogy is mondjam - igen változatos élményeket lehet szerezni arrafelé...



No comments: