Egy (majdnem) tökéletes nap a Szigetközben (avagy Eurovelo 6/1)

Az esős hetet napos hétvége követte, közepes nyugati szél volt prognosztizálva na meg vulkáni hamu...ez utóbbi ellenére is irány a Szigetköz - a fenntarthatóság okán vonattal. Így hajnali fél hat körül, a vulkáni hamu miatt extra vörös napfelkeltekor sikerült is elcsípni az egyik első vonatot Győrbe, ami a menetrend szerint kényelmes kerékpáros szállítást ígér...a részben már megújuló Kelenföldi állomásról...

...egy modern vonat valóban kerékpárbarát kocsijába huppanok...

...az igazság azonban az, hogy a Bp - Győr személyvonat akármilyen szép is, az ülések bizony nem ilyen távolságra lettek tervezve, így öt perc után nem tudja az ember, hogyan üljön, mert bizony kényelmetlen.
Aztán Győrben átszállás a bécsi Eurorégió vonatra, ami nemkevésbé kényelmes a biciklinek...

...és ugyanolyan kényelmetlen az utasnak. Hiába, ezek inkább elővárosi vonatok. Viszont a mosdótól sem fordul ki az ember gyomra, ezért mintha az utasok is ide időzítenék dolgaikat, mert szinte folyamatosan használatban van - és mégis állja a rohamot...

A vonat, mint a nyíl száguld Bécs felé, de nemsokára Mosonmagyaróváron azért már jólesik átmozgatni az elzsibbadt tagokat.
Mosonmagyaróváron biciklizve egyébként feltűnő az intenzív kerékpáros forgalom, a jónéhány kerékpárút, ráadásul a város sok pontja meglepően hangulatos. Ilyenkor persze jól jön, ha valami emlékeztet arra, hogy még mindig Magyarországon vagyunk...pl. ez a táblaelhelyezés...nehogy már teljes legyen a harmónia...talán ezt hívják vizuális környezetszennyezésnek...?

A városból az első cél Dunakiliti, a vízlépcső és a fenékküszöb. A falvak nagyon szépen rendezettek és rengeteg ház előtt áll szlovák rendszámú autó...hacsak nem magyar adókerülők, akkor bizony Pozsony elővárosává avanzsált ez a rész. Aztán sikerül egymásra csodálkoznunk egy szürkemarhával, szép példány...

Az egyik falu pékségében a helyiek viccesen már csak 'na, jön a vulkán?' barátságos kérdéssel köszönnek egymásnak - de a valóság szerencsére a verőfényes napsütés, akármi is legyen többezer méter magasan...aztán érkezés a dunakiliti duzzasztóműhöz, ami valami egészen monumentális létesítmény.

Sokkal, de sokkal természetesebb a fenékküszöb, ami annyira duzzasztja vissza a Duna megmaradt ágát, hogy a Szigetközbe is jusson víz - továbbá hegyi vízesésekre jellemző robajjal zúg át rajta a víz. Ideális reggelizőhely.

Úgyhogy az egyik kő átlényegül svédasztallá...menetközben egyébként jönnek szemetet szedni, valami akció lehet, mert többen is járják a partot, szúrósan figyelve engem is...egy morzsát sem merek leejteni...van osztrák rendszámú autó is közöttük...hogy is van ez?

Aztán irány a szigetközi kerékpárút, amit Halásziban sikerül a kis dunakiliti kitérő után elérni, ahol egyből egy székelykapu alatt megy át az út...ez így hirtelen fura volt, de később kiderül, hogy tulajdonképpen a kerékpárút minden szakaszán van valami hasonló 'vonzerőelem', nagyon tudatosan van megtervezve az egész - illetve talán már természetesen is így alakul tovább.

Tehát, egy átlagos útszakasz...

...számos pihenő, itt pl. az egyik, mondjuk most árnyékban még igencsak hűvös volt, de nyáron, esőben jól jön.

Aztán elérkezik a hédervári kastély is, az előtte lévő hatalmas fákon jól látszik az uralkodó szélirány is (északnyugati).

A kastély nem is 'jöhetett volna jobbkor szembe', ebédidő...amiből a gazdag és kései reggelit követően - na meg az étterem árszínvonalát elnézve... - inkább csak egy stílusos desszert lesz, hivatalos nevén 'sült vaníliafagylalt erdei gyümölcsraguval'...továbbá a hitelkártyákkal is megfizethetetlen érzés, ahogy az ember a verőfényes napsütésben üldögél a kastélyparkban, a teraszon...hiszen menetközben azért gyűlnek a kilométerek is, így jól jön a kis pihi...

Majd irány tovább igazi tavaszi hangulatban, informatív és szerencsére nem tönkretett, lefújt táblákkal...lehet ennél 'tavaszibb' képet csinálni?

...illetve az út mellett egy újabb attrakció, valójában csak néhány kecske bekerítve, a kerítés pedig kiér a kerékpárútig...így indulhat is a véget nem érő fűtépkedés-etetés-ujjkapkodás...szóval nem kell sok az élményhez - csak néhány éhenkórász kecske - és máris működik...
...aztán meglepetés meglepetés hátán, egy kisvasúti mozdony + kocsi, megint csak a kerékpárút oldalában...mint az ismertető táblákról kiderül, volt itt több kisvasúti vonal is, ráadásul keresztben a Szigetközre, amivel a nagyvasútra hordták a dolgokat jónéhány évtizede.

...tulajdonképpen megannyi látnivaló közepette szinte 'észrevétlenül' sikerül Győrbe érkezni, ami a fantasztikus időben valami fantasztikusan pezsgő, jóléti életet éldegél, sehol semmi válság, a belvárosban rengeteg a nézelődő, helyi és turista egyaránt, teli kávéházak, ragyogóan felújított épületek - a verőfényes napsütésben valódi gyöngyszem, a fényképező fénymérője (vagy mi...) alig tudja befogni...

A végén még egy, a tervezetthez képest sokkal korábbi vonatot is sikerül elérni. A mérleg pedig közel 85 letekert km, illetve az új kerékpáros sebességmérő szerkentyűnek köszönhetően kimutatott közel 1000 kcal energiafogyasztás...bár ez utóbbi nekem kevésnek tűnik, dehát végülis kellemes hátszélben volt részem az egész úton - kivéve az első 10-15 kilométert Dunakiliti felé. Na de az csak azért volt, hogy alig várjam a győri irányba fordulást...hazafelé ugyanazon a vonaton elmélkedve sikerült megfogalmazni, hogy a legtávolabbi szakasz teljesítésével immár nem kellene hozzá sok, kb. két további - és közelebbi - szakasz, hogy 'visszaérjek' Budapestre a Duna-mentén...a projektmenedzsment elmélet szerint állítólag az a jó projekt, ami lezárásával egy újabbat generál. Hát íme. Így egészült ki a bejegyzés címe és lett az Eurovelo 6-os út magyarországi 'szakaszbejárásának' első etapjának beszámolója...