Érdekes hely ez a Velencei-tó. Tulajdonképpen itt van Budapest kapujában, sokan már oda költöznek ki, talán még egyszerűbb is bejárni, mint a Pilis irányából. Fura azért is, mert hiába a tó, a bor, a környezet, a közelség (bár ez hátrány is: kinek jut eszébe ilyen közelre menni pihenni?...mondjuk ezen a válság egy kicsit segít...), az új fejlesztések (lsd előző bejegyzés), azért a nagy területekre kiterjedő retro épületállományt mindez még nem tudta felülírni, de az biztos, hogy valami nagyon készülődőben van - ami előbb-utóbb a turisták tömeges visszatérésével járhat. Ezen dolgozik egyébként két EU pályázaton nyertes helyi TDM szervezet is - amire ilyen kis területen, ilyen közel egymáshoz nincs is talán másik példa az országban...
A lényeg, hogy az érkezőt rendezett területek fogadják sokfelé, ami persze így tavasszal még jobban megmutatkozik...
Az egyik programpont a szinte nem is ismert ökoértékei a térségnek, a Dinnyési Fertő természetvédelmi terület, ahol a természetvédelem címermadara, a kócsag többször is feltűnik...bárcsak az objektív is támogatná a madármegfigyelést...a múltheti Tisza-tavi túra után az itteni szakvezetés is ugyanarra hívja fel a figyelmet, hogy miről lehet a madarakat felismerni: pl. hogy behúzott vagy nyújtott nyakkal repülnek...na ezt sem gondoltam volna korábban. A kócsag amúgy a behúzott fun-clubot gyarapítja...
A természet a földön is kivirult, nemcsak a levegőben - egy átlagos rét a fertőn:
Hattyú pedig van bőven - amiről látványossága mellett kiderül, hogy nem a természetvédők álma, mert eléggé elüldözi a többi madarat - úgyhogy pl. úgy tartják kordában a szaporodást, hogy a fészekben valamivel bekenik a tojásokat. A cél, hogy az tulajdonképpen ne tudjon lélegezni, összerohadjon és ne legyen fióka. A dolgot azért kell így elvégezni, mert ha 'szimplán' összetörik a tojásokat, a fránya hattyú újakat rak...így viszont jól elvan a fészkében, amikorra pedig feleszmél, akkorra meg kifut a költési időszakból - kicsit kegyetlen és alattomos a megközelítés, de marad azért hattyú bőven így is...
Az ökodolgok után egy kis kultúra: itt található Gárdonyi Géza szülőháza is, egriként ugye pláne magától értetődő a látogatás a felújított házban:
...ahol a fotók között egy régi utcakép a Dobó István Gimnáziumom homlokzatával...
...az Egri csillagok egyik első kiadásával...
...na de a kultúra után még ott a gasztronómia, hiszen gasztro fesztivál is ez a hétvége...az igencsak színvonalas és híres Agárdi Pálinkafőzde kertje (már ha van ilyen egy pálinkafőzdének, de úgy tűnik, hogy igen) sváb délutáni rendezvénnyel hívogat.
...azonban a sváb falatok helyett inkább egy balzsamecetes mangalicatálnál maradok, othello szőlőlével (!). Ez utóbbi azért igencsak ritka, lévén othello szőlő sincs már rengeteg...de itt a verőfényes napsütésben összeáll a kép - pálinka nélkül is...manapság ugye a kerékpárosokat is szeretik szondáztatni...
...merthogy mindez alig néhány percre van egymástól, biciklivel a legcélszerűbb - és fenntarthatóbb ugyebár - a megközelítésük. Egyébként a tó környékén is eszméletlenül felfedezték a bringázást, hatalmas a kerékpáros forgalom...hazafelé viszont a kellemes Stadler/Siemens/Bombardier vonatok helyett a retro érzést erősítő emelgetős, megsülős koszoska hoz Budapestre, szerencsére kevesebb, mint egy óra alatt - ami idő alatt még hangulatos is a múltidézés.
Mindenesetre a Velencei-tóról az elmúlt hetekben színvonalas kiadvány jelent meg, ami többek között itt is végiglapozható: http://3ddigitalispublikacio.hu/media/viapannonia/velence/2010_1/velence.phpAz immár második hétvégi nap a Velencei-tónál pedig ismételten anélkül telt el, hogy az ember akár csak a lábujját is vízbe mártotta volna...
No comments:
Post a Comment