Sunday, May 30, 2010

Snapshots in Burgenland and Niederösterreich

Ami a hétvégéből kihozható...alapesetben schneebergi túrának indult, nem az lett belőle... Szombaton reggel a webkamerák elég morcos időt jósoltak Alsó-Ausztriában, ráadásul a Giro d'Italia olasz kerekes körverseny legnehezebb szakasza is a tv előtt marasztalt szombatra - mégiscsak 2600 méterre mennek fel, többméteres hófalak között, a Passo di Gavia-ra...kb. erről van szó...

...na de vasárnap kicsit tisztább idő, irány Puchberg am Schneeberg. Egy rövid találkozás a 'szokásos' kacsákkal:

Ami már kevésbé kellemes, hogy a hegy bizony felhőben, no panoráma, ez sajna nem ér meg 32 EUR-t a fogaskerekű szalamandrás vonatozásért...

Úgyhogy egy kis szakmai nézelődés: a szemléletes panoráma térkép, ami olyan nehezen akar itthon terjedni, pedig...

...készülve a kerékpárosokra is, fedett 'parkolóházzal'...

...továbbá mountain bike-osoknak szintkülönbséget is precízen bemutató tábla - hiába, infó, infó, infó...
...vasárnap lévén az információs iroda nincs nyitva...

...de a lerekesztett előtérben kialakított kiadványtartók miatt a teljes iroda nyitvatartása és személyzet nélkül is 'kapható' bőséges infó...

...aztán időközben néhány optimista turistával elindul a 'szalamandra' is fel a hegyre...

Hazafelé Kismarton mellett egy hívogató borászat táblája, ami szerencsére vasárnap is nyitva tart...


...és igencsak modern, főleg így a világörökségi tájban - ilyet itthon. biztosan nem engednének. Inkább szegényedjünk el a nagy büszkeségben és jogszabálytengerben...közben pedig az osztrákok, köszönik, jól vannak...hm...


Monday, May 24, 2010

EDEN-ből EDEN-be®



A Kiváló Európai Desztináció díj (EDEN) hazai történetének eddig legnagyobb szabású vállalkozása egy kétnapos program az Írottkő Natúrparkban és az Őrségben. A kezdeményezés igazi alulról jövő, amolyan TDM -szerű - amit sajnos sokszor, sokan nem igazán ismernek fel, el pl. egy bp-i irodaházból...na de a lényeg, hogy szombaton a 2009-es EDEN győztes Kőszegi-hegység, vasárnap pedig a 2007-es, azaz első hazai EDEN nyertes, az Őrség van terítéken.
A fenntartható projektnek megfelelően egyébként egy kényelmes vonatúttal kezdődik a hétvége, amit az M1 beszakadása is indokol - mintegy 3 óra alatt Kőszegen van az ember, teljesen stresszmentesen - már persze ha túl van a jegyáron, hiszen több, mint 7000 Ft oda-vissza egy 50%-os jegy MÁV Start Klub kártyával, tehát féláron...no comment.
A mostani szálláshelyválasztás az 'EDEN szabályai szerint' a helyi jelleget erősíti, a Pont Vendégház igazi családias szállás, alig néhány szobával, kitűnő fekvéssel - a vár bejáratától mintegy 20 méterre...

Kőszeget persze nem lehet megunni, bár a közterületeken felújítás miatti ostromállapotok vannak a belvárosban, dehát valamit valamiért, hamarosan még szebb lesz.



A főtér élő színfoltja amúgy egy egyablaknyi utcafronttal gazdálkodó kebabos, aki amúgy örmény és kb. ismeri a fél várost, ha nem az egészet... Jószerivel bárki elsétál előtte, mindenkit nevén szólítva üdvözöl, kérdez valami kedveset - továbbá lényeges szempont, hogy Magyarország egyik legjobb kebabját készíti...van is sorállás, a térről (érkezési sorrendben!) szólítgatja a várakozókat, hogy akkor most kinek mit...
Szombaton reggel azonban irány az EDEN-i program, először a látogatóközpontnál egy protokoll jellegű megnyitó, majd az igazi közönségprogram a Stájer-házaknál, fent a hegyekben. Igazi 'majális' hangulat, megható igyekezet a helyiektől, EDEN feliratok mindenfelé, illetve az Alpannonia projekt is bemutatkozik. Ez utóbbi a Semmeringtől, illetve most már távolabbról Kőszegig vezető, határon átnyúló 'élmény'-túraútvonal - nahát most már ezt is be kellene járni... Aki - és kollégái -nélkül pedig mindez valószínűleg nem jött volna létre, az Bakos György, az Írottkő Natúrparkért Egyesület elnöke:

A rendezvényen egyébként részt vett másik két EDEN is, az Őrség és a frissen díjazott Tisza-tó is...bővül a csapat...a program része egy kis túra az Írottkőre, ahol már a Vasfüggöny túraútvonal is ki van jelölve - ki gondolta volna ezt alig két évtizede...


Az időjárás mindenesetre pont úgy kerül leszervezésre, hogy kisebb bolyongást követően az Írottkőről visszaérve a Stájer-házakhoz a pakolás utolsó pillanataira leszakad az ég. Hiába, a helyiek rutinja szerint max 4-5-ig lehet szabadtéri programot szervezni, mert akkor elkerülhetetlen az eső - most legalábbis tényleg bejött...na de végülis nem lehet panaszkodni, kitűnő programmal, kitűnő ételekkel, kitűnő napot zártunk - vagy öt-hatszázan, mert kb. ennyien vehettek részt összességében a programon, ami első alkalommal, a redukált megközelítést is figyelembe véve kiemelkedő.
Na de nincs sok pihenés, mert annyi itt a Kiváló Európai Desztináció, így vasárnap reggel irány az Őrség, alakul az idő is, továbbá sikerül 'újra' felfedezni a buszozást. nem is tudom mikor ültem távolsági buszon utoljára. A szintén buszozó kőszegi polgármester az indulás után nagyjából 1,5 perccel kínál meg pálinkával, nem akármilyen erősségűvel...és mint később kiderült, ez csak a kezdet volt, de minden nagyon rendben volt, mert az egész napi pálinkák, sörök, kis konyak a végén semmi mellékhatással nem járt - pedig azt épp nem lehet elmondani, hogy annyira ezekhez lennék szokva...
Na de a lényeg, hogy az Őrségben egy kis nemzeti parki bemutatkozás, majd irány egy tökmagolaj készítő, olajütő, ahol valóban eredeti módon lehet tanulmányozni ezt az ősrégi őrségi tevékenységet. Illetve aki nélkül meg az Őrség nem lenne Őrség, az valószínűleg Kevy Albert, mesterségét tekintve 'büszke helyi' (plusz nemzeti parkos), aki a egész nap kalauzol minket: nem okoz gondot a növényekről átváltani az állatokra, a népi építészetre vagy épp a vallástörténeti részletekre - szenzációs sziporkázás mellett...

...ideális időszakban érkeztünk a 'virágzó rétek tanulmányozása' témakörhöz...

...illetve a sok legendát és egyben évszázadot felölelő veleméri templomhoz is.

Szóval az őrségi nap is kitűnően sikerül, pityerszeri ebéddel, vargányaleves és vadpörkölt dödöllével (ahogy önkritikusan elhangzik, kb. ez az a kombináció, ami soha nem szerepelt egy őrségi asztalon...), kecskesajtkóstolás, már-már nyárias a meleg, szakszerű vezetés, szekér és gyalogtúra és fotó, fotó hátán, így sikerül elkészíteni az 'akasztják a hóhért' típusú képet is...

A két nap mindenesetre arra elég volt, hogy a sokszor elcsépelt mondatot felidézze az ember, a két nap alatt ugyanis legalább annyit kapcsolódtam ki, mintha egy hétig üdültem volna...azt pedig szakmailag nagy öröm és egyúttal megnyugtató látni, hogy immár évek távlatából is jó helyre kerültek az EDEN díjak, a helyiek az amúgy hiányzó jelentősebb külső segítség ellenére is nagyon-nagyon tudnak élni a lehetőséggel és talán hamarosan eljutnak egy európai EDEN networking rendezvény megszer(ve)zéséhez is...

Sunday, May 16, 2010

Eső előtt köpönyeg

Így vasárnap estefelé már-már elképzelhetetlen, de szombaton reggel még felhőtlen reggel volt...az időjárás előrejelzések ugyan harsányan hirdették a bekövetkező világvégét, dehát a felhőtlen égből csak nem lehet percek alatt mindent elsöprő vihar. Igaz, óvatosan tervezve is csak egy délelőtt biciklizés férhetett bele, nem is túl messze, de azért mégis egy kis mozgás az Észak-Börzsönyben, itt épp a diósjenői indulás:

...börzsönyi nyugi, lovakkal...

...kígyózó aszfaltcsíkról nem nagyon lehet beszélni - se nem kígyózik, se nem aszfalt... A túra egyébként hosszabb szakaszokon is mountain bike-os jelleget öltött...

...a legmagasabb pont, Pénzásás...a név eredetének még utánanézek...

...azért voltak jobb szakaszok is.

...Nagyoroszi állomásánál egy nem akármilyen 'dizájn-malőr' látható...

...az állomási raktárépület viszont igazán stílusos, ha hunyorog az ember egy kicsit (+erős fantáziálásba kezd...), akár még valamelyik hegyvidéki országban is lehetne, mondjuk Svájcban...

...Nagyoroszi tájbaillő temploma...

...illetve Drégelyvár vasúti megálló, ami amúgy Nagyorosziban van. Innen nézve igencsak hangulatos...

...de a valóság kicsit elkeserítőbb. A Máv-Start honlapja internetes jegyvásárláskor valószínűleg itt is kiírja, hogy ellenőrizze az utas a jegyátvételt, mert ezen az állomáson nem talál jegykiadó automatát...ez biztos. Mondjuk mást sem...

...de már érkezik is a Bzmot...

...amin ha kevés utas van, a kerékpárszállítás egész jól megoldott...

A túra egyúttal lehetetlenné tette, hogy ebben az időpontban kiugorjak a Nyugatiba, ahol a MÁV kerékpárszállító kocsijai kerültek bemutatásra és a kezelésüket is meg lehetett ismerni...nem rossz kezdeményezés, milyen egyszerű és csak egy kis odafigyelést igényel a vasutas - kerékpáros partnerség...

Sunday, May 09, 2010

'Critical Mass Junior' Drégelypalánk környékén

A már-már törzshely Drégelypalánkon május 8-án került sor az ún. Örökségeink útján kerékpártúrára, ami a Sugárkankalin Turisztikai Egyesület ( www.sugarkankalin.hu ) egyik legfontosabb éves eseménye, része a fenntarthatóságra nevelésnek, mivel itt ugye egy zöldútról is szó van és érinti a tíz tagtelepülést - legalábbis a tervek szerint, de erről később. Nyitásnak egy kellemes reggeli pillanat a szikrázó napsütésben:

Ennyi biciklis között egész fura egy autó. Amúgy volt vagy 200 résztvevő, ebből rengeteg gyerek, szóval a fiatal generáció is nagyon szívesen kerékpározik.

Nagyorosziból Borsosberényen át Horpácsra, a Mikszáth-kúriába vezetett az út, ahol házi szederszörppel vártak...

...és egy elgondolkodtató idézettel, amit akár a mai hazai TDM helyzetképre is el lehetne mondani, ahogy a különböző szereplők látják...

Egy-egy emelkedő azért igénybe vette a résztvevőket, hosszan kígyózott a sor.

...íme az egyesület 'molinója' és éles szeműeknek a tíz tagtelepülés felsorolása:

Az érsekvadkerti helytörténeti gyűjteményben pedig a nagy felfedezést abszolválta egy 'félprofi' kolléga, a túra szellemiségéhez tökéletesen illeszkedve egy jónéhány évtizedes háromkerekűhöz kapott kedvet...

...na de a hölgyeknek is akadt szórakoznivaló, amolyan történelmi próbafülke Dejtáron...

...és végül - de nem utolsósorban persze - egy kis drégelypalánki csatajelenet. Sajnos ekkorra a túrát elmosta egy jó nagy eső és így Ipolyvecén meg kellett szakítani - ajándéksorsolás és rengeteg palacsinta közepette...

...na de egyénileg mégsem hagyható az, hogy az időjárás ilyen könnyen elbánik a körtúrával, így vasárnap az immár kellemes napsütésben a közel 50 km mellé még az utolsó két település begyűjtésével, további néhány kilométert sikerült tekerni. Itt épp a tsitári kápolna mellett szabadon legelésző tehenek méregetik az odatévedt biciklist.

...de ugyanitt a láma is figyel...

A nagyon szépen gondozott kis Honton pedig erősen olyan érzésem támad, mintha 'ausztriásodnánk'...

...míg az Ipoly-ártere pedig igencsak mocsaras, igazi vízi madárparadicsom...

...de most komolyan, nem tiszta Burgenland - legalábbis a kerékpáros infrasztrákcsört tekintve?

...illetve ablak a szomszédra, az ott már Szlovákia az Ipoly túlpartján...

Így tulajdonképpen két nap alatt sikerül teljesíteni ezt az idén különösen nem mindennapi túrát. A 'ráadás' pedig a drégelypalánki templomban őrzött Szent Erzsébet ereklye, egy darabka koponyacsont, amit a tárlójával együtt kezembe is ad a helyi kántor...hát, így belegondolva ez nem akármilyen szakasza lehetne - az amúgy itt elvezető - Mária Útnak, hiszen pláne a zarándokoknak igencsak emlékezetes egy ilyen ereklye...és akkor még az egész hétvégéből kimaradt a desztináció ékköve, a drégelyi vár legendáival, fantasztikus kilátásával...