Igazi paradicsomi hétvége, immár két nyertes és egy döntős desztinációban...kell ettől több? Ja igen, az év eddigi legkellemesebb hétvégéje, verőfényes napsütés, kellemesen lengedező szél, egy kis elszíneződés a két nap végére...na de vissza az elejére. Tehát étlapon a szombaton még csak EDEN esélyes - azóta győztes - Tisza-tó, a korábbi győztes Hortobágy, illetve az idén döntőbe jutott Velencei-tó...
Szombat reggel indulás az immár Kiváló Európai Desztináció díjas Tisza-tó megbízható színvonalat hozó Szabics kikötőjébe, ( www.szabicskikoto.hu ), most nem jégtúra, hanem csónaktúra alkalmával. Hát, a kétórás vízi bolyongás igencsak kikapcsolja az embert és a szakavatott vezetésnek köszönhetően kb. 5 perc alatt ornitológusnak érezheti magát bárki, tulajdonképpen olyan, mintha a madárhatározó oldalai hirtelen életre kelnének. Néhány madárnevet persze ismer az ember, de a cserregő nádiposzáta, a búbos vöcsök, a szárcsa, a szürkegém, az extra ijedős fekete gólya, a kárókatona vagy az amúgy inkább szántóföldi barázdabillegető is 'jó képet' vág a fotózáshoz...lehet, hogy tudták mi lesz két nap múlva a tét? A hód bemutatót tartott fogerősítéséből - legalábbis a maradványaiból -, de pl. szinte karnyújtásnyira megközelítve sem repült el a fészkéről egy szárcsa...
A téli jégtúra tanösvénye most épp a másik irányból és nem fehéren, hanem zölden...
Elgondolkodtató egyébként - személy szerint a turisztikai desztinációmenedzsmentben is -, hogy miért nem lehet a turisztikai promóciós döntéshozatalba sokkal, de sokkal jobban és gyorsabban bevonni azokat a turisztikai szolgáltatókat, akik effektíve találkoznak a turistával és belőlük élnek? Hiszen ki az, aki jobban ismeri az igényeiket és ki az, aki jobban rá van kényszerülve a minél jobb szolgáltatásokra? Hiszen VERSENY van. Árban, szolgáltatásban. Külföldre megyek vagy itthon maradok? A Fertő-tóhoz megyek vagy a Tisza-tóhoz? A Szabics kikötőbe megyek vagy a Kormoránba? Vannak persze, akik állami vagy EU-s támogatásra ácsingóznak és várják a turistát. Illetve vannak, akiknek mindez nagyon jól jönne, de addig is önerőből nagyon komoly dolgokat hoznak létre, amit a piac, a kereslet is visszaigazol - pedig azt már azért igencsak ki kell találni, hogyan tehető pl. egy tanösvény profittermelővé...aki ilyet tud, talán a turisztikai promócióra is eredeti és szakmai javaslatokat tenne...remélhetőleg előbb-utóbb eljön egy jó erős Tisza-tavi TDM szervezet ideje, mert az egyes szereplők már pezsegnek rendesen és nem sok van a robbanásig - ki tudja, talán az EDEN díj még inkább kihozza ezt a térségből, ahol rengeteg munka van már ebben akárhogy is nézzük.
Na de irány tovább a Hortobágy, Magyarország legjobb, élő hagyományokat őrző desztinációja...vajon lehet-e ettől pusztaibb képet készíteni?...
A kihajtás ünnepe persze nemcsak a szürkemarhákat, hanem sokféle négylábút mozgat meg...
...na meg persze kétlábúakat, akik láthatóan nem csak az ünnep miatt hordják hagyományos gúnyájukat...
...az állatsimogató plüsscsacsija - de komolyan, ilyen szőrt...
...és egy érdeklődő kecske...
...azért a kólafüggőség ide is beszivárgott...
...a nap végén pedig egy echte romantische naplemente.
A hortobágyi szolgáltatásokba amúgy becsúszik egy-két gikszer, lassú étterem, korán bezáró látogatóközpont (négykor. a tömegek meg még hatkor is a kerítésnél álldogálnak meg az üvegen keresztül nézelődnek befelé..ki érti ezt egy ilyen nagyrendezvény alkalmával...???)
...viszont a biovásár hozza magát, nyitja a pénztárcát és vszeg ilyen finom szederszörpöt sem ittam még, meg mangalica + lókolbászt sem ettem, meg szőlőmagvas főzött szappant sem használtam még, meg tejfölös (!) - szilvalekváros vmit sem ettem még, stb - stb: maradandó élmény körvonalazódik...mindenesetre a helyieknél minden adott a partnerséghez, mert a Tisza-tó és a Hortobágy kitűnően kombinálható - és akkor még ott van a kisvasút, a kerékpáros vagy gyalogos túraútvonalak, a pusztai kocsikázás, amire mind nem volt most idő - ide már megint vissza kellene menni...
De másnap már irány nyugat, a Velencei-tó. Ami erősen kezdi leporolni magát és újabb és újabb minőségi turizmust szolgáló fejlesztésekkel jön elő. Illetve a nekem sokat számító kerékpárút - megkockáztatom - Magyarországon egyedülálló tempóban készül és öleli körül hamarosan a tavat.
Tehát a leltár új vagy épülő kerékpárút, új szálláshelyek, megújuló vasútvonalak, az itthon nem is túl gyakori katonai emlékhelyek...
...egy igazán jópofa kerékpáros aluljáró az M7 alatt...magasságkorlátozással :))) lentebb is vettem gyorsan a nyerget...
...jó idő volt, kutyameleg...
...az egyik új fejlesztés, ami a tapasztalatokból ítélve erősen arculatformáló fotómegálló lesz a turisták körében...
...na és a kicsit hagyományosabb 'paskolás' a hattyúkkal...
...szóval a Velencei-tó is érdekes úton , a megújulás kapujában: ugyan nem egyszerű a hatalmas retro épületállományt átvarázsolni, de néhány ponton olyan szolgáltatások, vonzerőelemek jönnek létre, amik előbb-utóbb elérik a kritikus tömeget és már meghatározók lesznek a desztinációban. Addig is pl. egy emészthető hosszúságú kerékpáros körút, a szinte néhány száz méterenként található büfékkel, éttermekkel igencsak komfortos túraútvonalat jelent: ahol magától értetődően csak lángost és mondjuk Traubisoda-t lehet inni...ehhez már tényleg csak az kellene, hogy mindenki Tisza-cipőben járjon, Túró Rudit egyen és a helyi rádiók is a 80-as évekbeli dalokat nyomják...egy ilyen desztináció is egyedi lenne...
Monday, April 26, 2010
Sunday, April 18, 2010
Egy (majdnem) tökéletes nap a Szigetközben (avagy Eurovelo 6/1)
Az esős hetet napos hétvége követte, közepes nyugati szél volt prognosztizálva na meg vulkáni hamu...ez utóbbi ellenére is irány a Szigetköz - a fenntarthatóság okán vonattal. Így hajnali fél hat körül, a vulkáni hamu miatt extra vörös napfelkeltekor sikerült is elcsípni az egyik első vonatot Győrbe, ami a menetrend szerint kényelmes kerékpáros szállítást ígér...a részben már megújuló Kelenföldi állomásról...
...egy modern vonat valóban kerékpárbarát kocsijába huppanok...
...az igazság azonban az, hogy a Bp - Győr személyvonat akármilyen szép is, az ülések bizony nem ilyen távolságra lettek tervezve, így öt perc után nem tudja az ember, hogyan üljön, mert bizony kényelmetlen.
Aztán Győrben átszállás a bécsi Eurorégió vonatra, ami nemkevésbé kényelmes a biciklinek...
...és ugyanolyan kényelmetlen az utasnak. Hiába, ezek inkább elővárosi vonatok. Viszont a mosdótól sem fordul ki az ember gyomra, ezért mintha az utasok is ide időzítenék dolgaikat, mert szinte folyamatosan használatban van - és mégis állja a rohamot...
A vonat, mint a nyíl száguld Bécs felé, de nemsokára Mosonmagyaróváron azért már jólesik átmozgatni az elzsibbadt tagokat.
Mosonmagyaróváron biciklizve egyébként feltűnő az intenzív kerékpáros forgalom, a jónéhány kerékpárút, ráadásul a város sok pontja meglepően hangulatos. Ilyenkor persze jól jön, ha valami emlékeztet arra, hogy még mindig Magyarországon vagyunk...pl. ez a táblaelhelyezés...nehogy már teljes legyen a harmónia...talán ezt hívják vizuális környezetszennyezésnek...?
A városból az első cél Dunakiliti, a vízlépcső és a fenékküszöb. A falvak nagyon szépen rendezettek és rengeteg ház előtt áll szlovák rendszámú autó...hacsak nem magyar adókerülők, akkor bizony Pozsony elővárosává avanzsált ez a rész. Aztán sikerül egymásra csodálkoznunk egy szürkemarhával, szép példány...
Az egyik falu pékségében a helyiek viccesen már csak 'na, jön a vulkán?' barátságos kérdéssel köszönnek egymásnak - de a valóság szerencsére a verőfényes napsütés, akármi is legyen többezer méter magasan...aztán érkezés a dunakiliti duzzasztóműhöz, ami valami egészen monumentális létesítmény.
Sokkal, de sokkal természetesebb a fenékküszöb, ami annyira duzzasztja vissza a Duna megmaradt ágát, hogy a Szigetközbe is jusson víz - továbbá hegyi vízesésekre jellemző robajjal zúg át rajta a víz. Ideális reggelizőhely.
Úgyhogy az egyik kő átlényegül svédasztallá...menetközben egyébként jönnek szemetet szedni, valami akció lehet, mert többen is járják a partot, szúrósan figyelve engem is...egy morzsát sem merek leejteni...van osztrák rendszámú autó is közöttük...hogy is van ez?
Aztán irány a szigetközi kerékpárút, amit Halásziban sikerül a kis dunakiliti kitérő után elérni, ahol egyből egy székelykapu alatt megy át az út...ez így hirtelen fura volt, de később kiderül, hogy tulajdonképpen a kerékpárút minden szakaszán van valami hasonló 'vonzerőelem', nagyon tudatosan van megtervezve az egész - illetve talán már természetesen is így alakul tovább.
Tehát, egy átlagos útszakasz...
...számos pihenő, itt pl. az egyik, mondjuk most árnyékban még igencsak hűvös volt, de nyáron, esőben jól jön.
Aztán elérkezik a hédervári kastély is, az előtte lévő hatalmas fákon jól látszik az uralkodó szélirány is (északnyugati).
A kastély nem is 'jöhetett volna jobbkor szembe', ebédidő...amiből a gazdag és kései reggelit követően - na meg az étterem árszínvonalát elnézve... - inkább csak egy stílusos desszert lesz, hivatalos nevén 'sült vaníliafagylalt erdei gyümölcsraguval'...továbbá a hitelkártyákkal is megfizethetetlen érzés, ahogy az ember a verőfényes napsütésben üldögél a kastélyparkban, a teraszon...hiszen menetközben azért gyűlnek a kilométerek is, így jól jön a kis pihi...
Majd irány tovább igazi tavaszi hangulatban, informatív és szerencsére nem tönkretett, lefújt táblákkal...lehet ennél 'tavaszibb' képet csinálni?
...illetve az út mellett egy újabb attrakció, valójában csak néhány kecske bekerítve, a kerítés pedig kiér a kerékpárútig...így indulhat is a véget nem érő fűtépkedés-etetés-ujjkapkodás...szóval nem kell sok az élményhez - csak néhány éhenkórász kecske - és máris működik...
...aztán meglepetés meglepetés hátán, egy kisvasúti mozdony + kocsi, megint csak a kerékpárút oldalában...mint az ismertető táblákról kiderül, volt itt több kisvasúti vonal is, ráadásul keresztben a Szigetközre, amivel a nagyvasútra hordták a dolgokat jónéhány évtizede.
...tulajdonképpen megannyi látnivaló közepette szinte 'észrevétlenül' sikerül Győrbe érkezni, ami a fantasztikus időben valami fantasztikusan pezsgő, jóléti életet éldegél, sehol semmi válság, a belvárosban rengeteg a nézelődő, helyi és turista egyaránt, teli kávéházak, ragyogóan felújított épületek - a verőfényes napsütésben valódi gyöngyszem, a fényképező fénymérője (vagy mi...) alig tudja befogni...
A végén még egy, a tervezetthez képest sokkal korábbi vonatot is sikerül elérni. A mérleg pedig közel 85 letekert km, illetve az új kerékpáros sebességmérő szerkentyűnek köszönhetően kimutatott közel 1000 kcal energiafogyasztás...bár ez utóbbi nekem kevésnek tűnik, dehát végülis kellemes hátszélben volt részem az egész úton - kivéve az első 10-15 kilométert Dunakiliti felé. Na de az csak azért volt, hogy alig várjam a győri irányba fordulást...hazafelé ugyanazon a vonaton elmélkedve sikerült megfogalmazni, hogy a legtávolabbi szakasz teljesítésével immár nem kellene hozzá sok, kb. két további - és közelebbi - szakasz, hogy 'visszaérjek' Budapestre a Duna-mentén...a projektmenedzsment elmélet szerint állítólag az a jó projekt, ami lezárásával egy újabbat generál. Hát íme. Így egészült ki a bejegyzés címe és lett az Eurovelo 6-os út magyarországi 'szakaszbejárásának' első etapjának beszámolója...
...egy modern vonat valóban kerékpárbarát kocsijába huppanok...
...az igazság azonban az, hogy a Bp - Győr személyvonat akármilyen szép is, az ülések bizony nem ilyen távolságra lettek tervezve, így öt perc után nem tudja az ember, hogyan üljön, mert bizony kényelmetlen.
Aztán Győrben átszállás a bécsi Eurorégió vonatra, ami nemkevésbé kényelmes a biciklinek...
...és ugyanolyan kényelmetlen az utasnak. Hiába, ezek inkább elővárosi vonatok. Viszont a mosdótól sem fordul ki az ember gyomra, ezért mintha az utasok is ide időzítenék dolgaikat, mert szinte folyamatosan használatban van - és mégis állja a rohamot...
A vonat, mint a nyíl száguld Bécs felé, de nemsokára Mosonmagyaróváron azért már jólesik átmozgatni az elzsibbadt tagokat.
Mosonmagyaróváron biciklizve egyébként feltűnő az intenzív kerékpáros forgalom, a jónéhány kerékpárút, ráadásul a város sok pontja meglepően hangulatos. Ilyenkor persze jól jön, ha valami emlékeztet arra, hogy még mindig Magyarországon vagyunk...pl. ez a táblaelhelyezés...nehogy már teljes legyen a harmónia...talán ezt hívják vizuális környezetszennyezésnek...?
A városból az első cél Dunakiliti, a vízlépcső és a fenékküszöb. A falvak nagyon szépen rendezettek és rengeteg ház előtt áll szlovák rendszámú autó...hacsak nem magyar adókerülők, akkor bizony Pozsony elővárosává avanzsált ez a rész. Aztán sikerül egymásra csodálkoznunk egy szürkemarhával, szép példány...
Az egyik falu pékségében a helyiek viccesen már csak 'na, jön a vulkán?' barátságos kérdéssel köszönnek egymásnak - de a valóság szerencsére a verőfényes napsütés, akármi is legyen többezer méter magasan...aztán érkezés a dunakiliti duzzasztóműhöz, ami valami egészen monumentális létesítmény.
Sokkal, de sokkal természetesebb a fenékküszöb, ami annyira duzzasztja vissza a Duna megmaradt ágát, hogy a Szigetközbe is jusson víz - továbbá hegyi vízesésekre jellemző robajjal zúg át rajta a víz. Ideális reggelizőhely.
Úgyhogy az egyik kő átlényegül svédasztallá...menetközben egyébként jönnek szemetet szedni, valami akció lehet, mert többen is járják a partot, szúrósan figyelve engem is...egy morzsát sem merek leejteni...van osztrák rendszámú autó is közöttük...hogy is van ez?
Aztán irány a szigetközi kerékpárút, amit Halásziban sikerül a kis dunakiliti kitérő után elérni, ahol egyből egy székelykapu alatt megy át az út...ez így hirtelen fura volt, de később kiderül, hogy tulajdonképpen a kerékpárút minden szakaszán van valami hasonló 'vonzerőelem', nagyon tudatosan van megtervezve az egész - illetve talán már természetesen is így alakul tovább.
Tehát, egy átlagos útszakasz...
...számos pihenő, itt pl. az egyik, mondjuk most árnyékban még igencsak hűvös volt, de nyáron, esőben jól jön.
Aztán elérkezik a hédervári kastély is, az előtte lévő hatalmas fákon jól látszik az uralkodó szélirány is (északnyugati).
A kastély nem is 'jöhetett volna jobbkor szembe', ebédidő...amiből a gazdag és kései reggelit követően - na meg az étterem árszínvonalát elnézve... - inkább csak egy stílusos desszert lesz, hivatalos nevén 'sült vaníliafagylalt erdei gyümölcsraguval'...továbbá a hitelkártyákkal is megfizethetetlen érzés, ahogy az ember a verőfényes napsütésben üldögél a kastélyparkban, a teraszon...hiszen menetközben azért gyűlnek a kilométerek is, így jól jön a kis pihi...
Majd irány tovább igazi tavaszi hangulatban, informatív és szerencsére nem tönkretett, lefújt táblákkal...lehet ennél 'tavaszibb' képet csinálni?
...illetve az út mellett egy újabb attrakció, valójában csak néhány kecske bekerítve, a kerítés pedig kiér a kerékpárútig...így indulhat is a véget nem érő fűtépkedés-etetés-ujjkapkodás...szóval nem kell sok az élményhez - csak néhány éhenkórász kecske - és máris működik...
...aztán meglepetés meglepetés hátán, egy kisvasúti mozdony + kocsi, megint csak a kerékpárút oldalában...mint az ismertető táblákról kiderül, volt itt több kisvasúti vonal is, ráadásul keresztben a Szigetközre, amivel a nagyvasútra hordták a dolgokat jónéhány évtizede.
...tulajdonképpen megannyi látnivaló közepette szinte 'észrevétlenül' sikerül Győrbe érkezni, ami a fantasztikus időben valami fantasztikusan pezsgő, jóléti életet éldegél, sehol semmi válság, a belvárosban rengeteg a nézelődő, helyi és turista egyaránt, teli kávéházak, ragyogóan felújított épületek - a verőfényes napsütésben valódi gyöngyszem, a fényképező fénymérője (vagy mi...) alig tudja befogni...
A végén még egy, a tervezetthez képest sokkal korábbi vonatot is sikerül elérni. A mérleg pedig közel 85 letekert km, illetve az új kerékpáros sebességmérő szerkentyűnek köszönhetően kimutatott közel 1000 kcal energiafogyasztás...bár ez utóbbi nekem kevésnek tűnik, dehát végülis kellemes hátszélben volt részem az egész úton - kivéve az első 10-15 kilométert Dunakiliti felé. Na de az csak azért volt, hogy alig várjam a győri irányba fordulást...hazafelé ugyanazon a vonaton elmélkedve sikerült megfogalmazni, hogy a legtávolabbi szakasz teljesítésével immár nem kellene hozzá sok, kb. két további - és közelebbi - szakasz, hogy 'visszaérjek' Budapestre a Duna-mentén...a projektmenedzsment elmélet szerint állítólag az a jó projekt, ami lezárásával egy újabbat generál. Hát íme. Így egészült ki a bejegyzés címe és lett az Eurovelo 6-os út magyarországi 'szakaszbejárásának' első etapjának beszámolója...
Monday, April 05, 2010
A második Őrség
A húsvéti felfordulás elől irány a Felső-Tisza vidéke, Szatmár, Bereg, amit eddig kevésbé sikerült bejárni. Átutazóban persze többször, így tudható, hogy Nyíregyházától keletre még a hegyvidékhez szokott szemnek sem unalmas - persze pláne átszelve először az Alföldet. Kárpátalja felől érkezve nyilván itt terül szét a síkság...
A program tömören: idén még egy méter tekerés nélkül két nap biciklizés, bemelegítő jelleggel, főleg a Tisza mentén, illetve kis bolyongás a falvakban - ebből végülis első nap úgy 80 km lett, másnap már inkább csak 50 km...
A környék szabályos meglepetés: a Tiszánál kitűnő kerékpárút szakaszok, minden faluban vmi látnivaló, hatalmas vadállomány - illetve az ukrán határnál már érezhetően más játékszabályok, mint egyébként M-on, néhol érdekes szolgáltatási minőség, turizmusra részben felkészületlenség...ez utóbbit gyorsan letudva: az egész környékre ki lehet szinte tenni a 'Zárva' táblát, mert alig két-három templom a tucatnyiból volt nyitva, de pl. a Szatmárikum nevű helyi termék bolthálózat véletlenül sem - pedig felkészültem én mindenféle aszalt gyümölcsös történetre, Milotán valami diós sütit is nagyon ettem volna, dehát...üdítő kivétel volt még a túristvándi vízimalom, amit be is indítottak a látogatóknak. Na de sorjában.
Amúgy ilyen egy Szatmárikum ház:
A szatmárcsekei csónakfejfás temető:
Kölcsey síremlékével:
Túristvándi vízimalom:
A malom működés közben:
Hm, most el fogok gondolkodni, hogy is lehet egy videót elforgatni...
Továbbá egy házikó a 'semmiből'...
Egy hasonló házikó, ami jelen esetben 1db Móricz-szülőház.
A kerékpáros infrastruktúra jellemzői Tiszabecs környékén:
Tiszabecsen a határnál egy büfé előtt sikerült egy negyedórás pihenőt tartani, ahol igen jól szemrevételezhető volt a helyi szabályrendszer, miszerint:
1. Nézd meg, ki az a bolond, aki biciklivel jár, amikor itt mindenki autózik (ettől jobban talán csak Thaiföldön bámultak meg...)
2. A lehető legbüdösebb gázolajból tankoljál
3. Autóval elindulni kizárólag egy kis kerékpörgetéssel lehet, mindegy, ha csak öt méterre mész is (mert ha lehet autóval menni, minek öt métert is gyalogolni...)
4. Máséhoz ne nyúlj, vszeg neki is van fegyvere (gondolom én, mert mintha vmi betyárbecsület - vagy visszatartó erő - mégiscsak létezett volna...)
5. Autó és sofőrje tisztasági állapota kb. párhuzamban legyen...
A nap innentől fogva eseménytelenül telt, visszatekeréssel egy másik úton a kiindulópont Tivadarba - vagy legalábbis nem ütöttek el, pedig főleg az ukrán autók visszapillantó tükre néha súrolta a kezemet...
A szállás egy nyíregyházi szálloda volt, keletről érkezve Nyíregyháza egyébként lenyűgözően nagy, modern, komfortos: mintha nyugatra érkezett volna az ember...a szállodában azért maradt meglepetés...bár 3*-os, magát ráadásul 4*-os szolgáltatásokkal rendelkezőnek hirdeti, de a zuhanyrózsát tartó gyűrű sajnos már semmit nem tartott...de a leginkább illúzióromboló - mégiscsak a vacsora volt. Mit eszik ilyenkor az ember: naná, helyi vmit, pl. egy nyírségi gombóclevest. Á la carte rendelésemet a pincér felvette, majd azzal a lendülettel a félpanziósok svédasztalához ment, ahol kimerte a levesemet és hipp-hopp, máris előttem volt az amúgy finom leves...értem én, hogy válság van, meg így gyorsabb volt, meg á la carte pont sikerült beletrafálnom az esti menübe....de mégis...kicsit lehangoló volt az egész...
Másnap már újra nyeregben, a napot egy kis kompolással kezdve Olcsvánál a Szamoson:
Ahol az árlistát is érdemes böngészni...47 db lábasjószág. Jól ki van számolva...Mégis birka vagy tehén?
Aztán gátra fel, majd le, majd ismét fel és a Túr-kis duzzasztója után már megint extra kerékpárút a gáton, közel 20 km hosszan...
...ami mondhatni követi a gát és így a Tisza vonalát...
A szakasz érdekessége az volt, hogy egyszer csak a töltés egyik oldalában egy erdős részen vagy három őz megriadva menekült és - általam nem várt módon - az egyik felfutott vagy tíz méterrel előttem (!) a töltésre, hogy aztán a másik oldalon elhúzza a csíkot...szerintem a haverjai sem értették, mit művel, mert a másik kettő távolodva menekült az erdőben...
Na de a lényeg, hogy van állat bőven, volt mókus is, madár meg minden mennyiségben...viszont a kutyák igen unottan néztek, semmi üldözés - ez megnyugtató volt ;)
Tivadaron keresztül irány Tarpa, szárazmalom (amibe lovakat fognak), hatalmas református templom, majd egy újabb nem várt meglepetés: közúti ellenőrzés...egy hosszú egyenes végén láttam, ahogy nekikészülnek, megálltak, kiszállás, egyenruha megigazít, közegesen kiálltak az út közepére, én meg egykedvűen tekertem és ütemesen közeledtem...na itt már kezdett határozottan integetni, mert ő is úgy látta, hogy elmegyek mellettük, de persze nem...a beszélgetés kb. rekonstruálva a jogosítvány átadása után:
- Tamás, aztán miért nem visel láthatósági mellényt lakott területen kívül?
- Gondolom ez is látható, maguk is már hol megálltak..(egy rikító piros felső volt rajtam). Egyébként az csak neonzöld lehet?
- Azon vannak fényvisszaverők is....
(körbemutogatom magamon ezt is, továbbá): Azért próbálok magamra vigyázni, nem vagyok hülye (bár nem járok az adott műszaki üzletláncba...)
- Jó-jó, csak tudja a főnökünk most ment itt el és meg kellett állítaniuk...(!!!, innentől kezdve szó nem volt a láthatósági mellényről...). Erre másik is: ilyen szeles időben úgyis az ember nyakába viszi a szél, ha hátulról fúj...
Na mondom, ez alakul, akkor most ki mit bizonygat???...mindenesetre, biztos, ami biztos szóbeli figyelmeztetésben részesültem, illetve lekérdezték, nem vagyok-e esetleg (mint utolsó esély...) körözött bűnöző. Mint nagy meglepetésre kiderült, nem...
Ezt követően újabb meglepetések, de már szelídebb fajták, Márokpapi, Tákos és Csaroda temploma mind, mind önmagában is kisebb csoda...
Márokpapi:
Csaroda:
Tákos:
Majd következett az út legnagyobb meglepetése Vaján, a Vay-kastély...formájában ugyan nem túl különleges, bár itt a síkvidéken mégiscsak monumentális, viszont a berendezése és a kiállítási anyag - és nem utolsósorban a mosdó a pincében... - igazán egyedivé teszi. Mindenesetre Rákóczi állítólag elég sokat tárgyalt itt a szabadságharc alatt és nagyon jól át lehet érezni az immár 300 éves történelmi levegőt.
Egy mennyezeti festmény részlete eredetiben:
...majd tükröződve egy tálca- vagy hamutartószerűségben...
A nap két jópofa (jópofa?) zárómomentuma volt, hogy a vásárosnaményi áruház parkolójában hagyott autóhoz visszaérve két Audi is leparkolt mellém. Az egyikből épp egy könnyen visszaidézhető ordítás hangzott át a másikba: 'Fél órán belül összeszedsz ötezer forintot, nem érdekel honnan'...aztán ahogy elkezdtem matatni, felrakni a biciklit az autóra, elmentek...de most komolyan ekkora válság van még ezen a területen is...5000 Ft-ot kell összeszedni???...
A másik egy benzinkutas élmény, az aktuális akciójuk szerint a fitness szendvics mellé egy doboz Coca-Cola jár ajándékba...gratulálok, jó kis marketingese van a cégnek...
Összességében nem akármilyen vidék ez, bár a turisztikai szolgáltatások még fejlődhetnének, de azért már ma is - hogy is mondjam - igen változatos élményeket lehet szerezni arrafelé...
A program tömören: idén még egy méter tekerés nélkül két nap biciklizés, bemelegítő jelleggel, főleg a Tisza mentén, illetve kis bolyongás a falvakban - ebből végülis első nap úgy 80 km lett, másnap már inkább csak 50 km...
A környék szabályos meglepetés: a Tiszánál kitűnő kerékpárút szakaszok, minden faluban vmi látnivaló, hatalmas vadállomány - illetve az ukrán határnál már érezhetően más játékszabályok, mint egyébként M-on, néhol érdekes szolgáltatási minőség, turizmusra részben felkészületlenség...ez utóbbit gyorsan letudva: az egész környékre ki lehet szinte tenni a 'Zárva' táblát, mert alig két-három templom a tucatnyiból volt nyitva, de pl. a Szatmárikum nevű helyi termék bolthálózat véletlenül sem - pedig felkészültem én mindenféle aszalt gyümölcsös történetre, Milotán valami diós sütit is nagyon ettem volna, dehát...üdítő kivétel volt még a túristvándi vízimalom, amit be is indítottak a látogatóknak. Na de sorjában.
Amúgy ilyen egy Szatmárikum ház:
A szatmárcsekei csónakfejfás temető:
Kölcsey síremlékével:
Túristvándi vízimalom:
A malom működés közben:
Hm, most el fogok gondolkodni, hogy is lehet egy videót elforgatni...
Továbbá egy házikó a 'semmiből'...
Egy hasonló házikó, ami jelen esetben 1db Móricz-szülőház.
A kerékpáros infrastruktúra jellemzői Tiszabecs környékén:
Tiszabecsen a határnál egy büfé előtt sikerült egy negyedórás pihenőt tartani, ahol igen jól szemrevételezhető volt a helyi szabályrendszer, miszerint:
1. Nézd meg, ki az a bolond, aki biciklivel jár, amikor itt mindenki autózik (ettől jobban talán csak Thaiföldön bámultak meg...)
2. A lehető legbüdösebb gázolajból tankoljál
3. Autóval elindulni kizárólag egy kis kerékpörgetéssel lehet, mindegy, ha csak öt méterre mész is (mert ha lehet autóval menni, minek öt métert is gyalogolni...)
4. Máséhoz ne nyúlj, vszeg neki is van fegyvere (gondolom én, mert mintha vmi betyárbecsület - vagy visszatartó erő - mégiscsak létezett volna...)
5. Autó és sofőrje tisztasági állapota kb. párhuzamban legyen...
A nap innentől fogva eseménytelenül telt, visszatekeréssel egy másik úton a kiindulópont Tivadarba - vagy legalábbis nem ütöttek el, pedig főleg az ukrán autók visszapillantó tükre néha súrolta a kezemet...
A szállás egy nyíregyházi szálloda volt, keletről érkezve Nyíregyháza egyébként lenyűgözően nagy, modern, komfortos: mintha nyugatra érkezett volna az ember...a szállodában azért maradt meglepetés...bár 3*-os, magát ráadásul 4*-os szolgáltatásokkal rendelkezőnek hirdeti, de a zuhanyrózsát tartó gyűrű sajnos már semmit nem tartott...de a leginkább illúzióromboló - mégiscsak a vacsora volt. Mit eszik ilyenkor az ember: naná, helyi vmit, pl. egy nyírségi gombóclevest. Á la carte rendelésemet a pincér felvette, majd azzal a lendülettel a félpanziósok svédasztalához ment, ahol kimerte a levesemet és hipp-hopp, máris előttem volt az amúgy finom leves...értem én, hogy válság van, meg így gyorsabb volt, meg á la carte pont sikerült beletrafálnom az esti menübe....de mégis...kicsit lehangoló volt az egész...
Másnap már újra nyeregben, a napot egy kis kompolással kezdve Olcsvánál a Szamoson:
Ahol az árlistát is érdemes böngészni...47 db lábasjószág. Jól ki van számolva...Mégis birka vagy tehén?
Aztán gátra fel, majd le, majd ismét fel és a Túr-kis duzzasztója után már megint extra kerékpárút a gáton, közel 20 km hosszan...
...ami mondhatni követi a gát és így a Tisza vonalát...
A szakasz érdekessége az volt, hogy egyszer csak a töltés egyik oldalában egy erdős részen vagy három őz megriadva menekült és - általam nem várt módon - az egyik felfutott vagy tíz méterrel előttem (!) a töltésre, hogy aztán a másik oldalon elhúzza a csíkot...szerintem a haverjai sem értették, mit művel, mert a másik kettő távolodva menekült az erdőben...
Na de a lényeg, hogy van állat bőven, volt mókus is, madár meg minden mennyiségben...viszont a kutyák igen unottan néztek, semmi üldözés - ez megnyugtató volt ;)
Tivadaron keresztül irány Tarpa, szárazmalom (amibe lovakat fognak), hatalmas református templom, majd egy újabb nem várt meglepetés: közúti ellenőrzés...egy hosszú egyenes végén láttam, ahogy nekikészülnek, megálltak, kiszállás, egyenruha megigazít, közegesen kiálltak az út közepére, én meg egykedvűen tekertem és ütemesen közeledtem...na itt már kezdett határozottan integetni, mert ő is úgy látta, hogy elmegyek mellettük, de persze nem...a beszélgetés kb. rekonstruálva a jogosítvány átadása után:
- Tamás, aztán miért nem visel láthatósági mellényt lakott területen kívül?
- Gondolom ez is látható, maguk is már hol megálltak..(egy rikító piros felső volt rajtam). Egyébként az csak neonzöld lehet?
- Azon vannak fényvisszaverők is....
(körbemutogatom magamon ezt is, továbbá): Azért próbálok magamra vigyázni, nem vagyok hülye (bár nem járok az adott műszaki üzletláncba...)
- Jó-jó, csak tudja a főnökünk most ment itt el és meg kellett állítaniuk...(!!!, innentől kezdve szó nem volt a láthatósági mellényről...). Erre másik is: ilyen szeles időben úgyis az ember nyakába viszi a szél, ha hátulról fúj...
Na mondom, ez alakul, akkor most ki mit bizonygat???...mindenesetre, biztos, ami biztos szóbeli figyelmeztetésben részesültem, illetve lekérdezték, nem vagyok-e esetleg (mint utolsó esély...) körözött bűnöző. Mint nagy meglepetésre kiderült, nem...
Ezt követően újabb meglepetések, de már szelídebb fajták, Márokpapi, Tákos és Csaroda temploma mind, mind önmagában is kisebb csoda...
Márokpapi:
Csaroda:
Tákos:
Majd következett az út legnagyobb meglepetése Vaján, a Vay-kastély...formájában ugyan nem túl különleges, bár itt a síkvidéken mégiscsak monumentális, viszont a berendezése és a kiállítási anyag - és nem utolsósorban a mosdó a pincében... - igazán egyedivé teszi. Mindenesetre Rákóczi állítólag elég sokat tárgyalt itt a szabadságharc alatt és nagyon jól át lehet érezni az immár 300 éves történelmi levegőt.
Egy mennyezeti festmény részlete eredetiben:
...majd tükröződve egy tálca- vagy hamutartószerűségben...
A nap két jópofa (jópofa?) zárómomentuma volt, hogy a vásárosnaményi áruház parkolójában hagyott autóhoz visszaérve két Audi is leparkolt mellém. Az egyikből épp egy könnyen visszaidézhető ordítás hangzott át a másikba: 'Fél órán belül összeszedsz ötezer forintot, nem érdekel honnan'...aztán ahogy elkezdtem matatni, felrakni a biciklit az autóra, elmentek...de most komolyan ekkora válság van még ezen a területen is...5000 Ft-ot kell összeszedni???...
A másik egy benzinkutas élmény, az aktuális akciójuk szerint a fitness szendvics mellé egy doboz Coca-Cola jár ajándékba...gratulálok, jó kis marketingese van a cégnek...
Összességében nem akármilyen vidék ez, bár a turisztikai szolgáltatások még fejlődhetnének, de azért már ma is - hogy is mondjam - igen változatos élményeket lehet szerezni arrafelé...
Subscribe to:
Posts (Atom)