20-án hajnalban még nyugis minden, csak a határ előtti utolsó kútnál az osztrák autópályamatrica vásárlás miatt találom szemben egy másik világvallás képviselőivel a parkolóban: eszméletlen káosz, hangzavar, egy kis multikulti - szóval figyelem, ez a néhány négyzetméter nyomokban Európát tartalmazhat. Na de ezen is túl, az immár eléggé tönkremenőben lévő keleti osztrák pályán, majd a Bécsi erdőn át, a melki apátság mellett elsuhanva irány az Ötscher lábánál fekvő Lackenhof. Internet szerint a liftek ilyenkor 8.30-tól mennek, alig tíz perc késéssel ott is vagyok, egy gyors információs iroda vizit, minden a helyén, sehr gastfreundlich meg minden, aztán kis reggeli a liftezés közben, majd hupp ki kb 1400 méteren. Innen indul a kb kétórás, 500 m szintkülönbségű túra a csúcsra, ami alapesetben egy gemütliches familienwanderungnak van titulálva. Hááát, mondjuk menetközben kb 80 éves osztrák/német nyugdíjasok barátságos Grüß Gottal előznek, de azért egy kis schwindelfreiheit és trittsicherheit itt sem árt, olyan peremeken megy az út...
Na de végülis a menetrendszerinti idő alatt sikerül felérni, azért nagyjából azokkal érkeztem fel, akikkel egyszerre indultam lentről, szóval még sincs a porban az önbizalom...A csúcsfotót egy középkorú osztrák hölgyemény csinálja, íme az eredmény:
Hát, mit mondjak, végülis rajta vagyok...de most komolyan, olyan nehéz belőni egy keresztet??? Most mehetek fel újra...ott udvariasságból mégiscsak mosolygott az ember, hogy persze, tuti jó lett stb. Mondjuk utána is mosolyra fakasztott ez a kép, a kedélyes, de sokszor azért elég szerencsétlen osztrákokra emlékeztet - meg végülis: mennyivel szebb az a sok kő az előtérben, mint egy egyben lefényképezett csúcskereszt... Na mindegy, félórás pihi után irány lefelé, ez a nap sem tart örökké. Lefelé a keskeny ösvény miatt néha libasor, ahol épp két fiatal leányzó két öt-hatéves gyerekkel küzd lefelé. Kiderül egyikük az anyuka - amúgy tipikusan az a reklámanyuka, akiből senki nem nézne ki két gyereket - aki a barátnőjével nevelgeti túrázásra a gyerekeit, hogy ne a kövek tetejére lépjenek, hanem a stabil helyeket keressék stb, haladgatnak, beszélgetünk is néhány szót angolul, majd megy a fordítás, igen, ő Mo-ról jött, ahol nincsenek ekkora hegyek és igen, Lackenhofban tölti a szabadságát (már ha 2.5 - 3 nap annak minősül...) stb-stb. Nekem meg felér egy német nyelvtanfolyammal. Aztán elég a botorkálásból, lefelé mégiscsak gyorsabban haladok (bár ez nem nagy büszkeség), dehát a lift is bezár, sietni kell...sikerült is elérni, lefelé ismét eszegetés, majd lehet tanulmányozni a felső állomásnál lévő menedékház ellátmányát:Erősen úgy látszik, hogy van fent wc is:
Továbbá a legjobb salátákat is itt eheti az ember:
Illetve ez Lackenhof, ami az Ötscher Ski- und Wanderarena hangzatos nevet visel a 'turisztikai tűzkeresztségben'...
A 35 fokos meleg amúgy ide is elér, így 21-re egy lazább nap maradt, felvonózás és kisvasutazás, továbbá a gasztronómiai kínálat tesztelése...Tehát egy 760 mm-es, a magyarországi kisvasutak többségével megegyező méretű kisvasút állomása:
A vonat:
A vonat belülről...
...és az egyik viadukton:
...illetve a napi 'felvonóadag'. Itt érdekesség, hogy a közbenső állomástól monsterrollerekkel lehet legurulni, ami közkedveltnek tűnik, érdekes módon itt is akad 'reklámanyuka'...
A lényeg viszont, hogy fentről (Gemeindealpe) látszik az előző napi túracél, az Ötscher. Itt az útvonalam a balra eső, nyugati gerinc volt, bár a keletin is vezet turistaút - na arra viszont még a helyi leírások is azt mondják, hogy tökéletes szédülésmentesség és lépésbiztonság szükséges...
Továbbá idelátszik a hegy tövében az Ötschergräben, amit Ausztria Grand Canyon-ja ( ..:) ...)Eredetileg ez is a terveimben volt, de ebben a melegben ott lent mi lehet a katlanban...aztán hallok más értelmezést is, lent folyik egy hidegvizű patak, úgyhogy ott bizony hűvösebb van - na mindegy, inkább legközelebb abszolválom.
Lefelé egy kis ismerkedés az akrobata tehenekkel:
...és itt már alig tűnik fel a felvonó szállítmánya:
Leérve pedig egy érdekes irányjelző tábla: jó-jó, hogy tematizálják a túraútvonalakat, de lassan már nincs is sima jelzés, csak témaút???
...na végre valaki, 'aki' kevésbé tűnik vendégszeretőnek - vagy csak a fényképezőt nem szerette...
A változatosság kedvéért szombatra lezúdult az ég, úgyhogy nem maradt más hátra, mint a békés hazacsorgás a Pielachtal-on keresztül (Das Dirndltal), ahol mostanság nyitottak egy helyi termék bioboltot is.
...bár kiváncsi lennék, hogy itthon pl. megfelelne-e az előírásoknak...
Mindegy, az osztrákoknak végülis jó lesz. Közben bekukkantás az ismerős bőrgatyás szállodáshoz, fő-Dirndl-tudorhoz, aki a nemzetközi húsos som (Dirndl) projektjéhez keres többek között magyar partnert is...!!!Mindenesetre a 20 éves határnyitás néhány 'mély' gondolatra ad lehetőséget, kis számvetés: bizony 20 év alatt alig érzi magát az ember kevésbé csórónak, mint akkor...jó, jó, hogy haladunk (már amikor...), de valahogy ők is fejlődnek, ez így nem ér...
Az ételeket tekintve osztrák gasztronómiáról alig lehet beszélni (igaz, azok nagy nevek, illetve a wiener schnitzel meg ugye Milánóból lopott történet), de amit az ember elé tesznek, az kellemes és finom, jó alapanyagokból...bár ez nyilván az árán is tükröződik, de a rossz & drága még rosszabb lenne.
Az osztrák rádiók vhogy frissebbek, változatosabb zenét játszanak, mint az itthoni 60-70 cd-vel rendelkező országos adók...így sikerült is belebotlani egy vidám dalba, amit itthon még nem is hallottam, Lady Gaga után egy újabb olasz, akiről vszeg kevesen tudják, hogy italiano (illetve italiana, mivel énekesnő) - de a lényeg, hogy Emiliana Torrini: Jungle Drum száma most német nyelvterületen a befutó: http://www.youtube.com/watch?v=nmK5X4KtSzA
No comments:
Post a Comment