De felérve ott a parkoló, egyben a kerékpárosoknak frissítőpont, nagyon megszervezték a versenyt, üdítő, banán, leolvassák az időmérő chipet, de van mentő is - kivonultak rendesen. A jónéhány nézelődő kisebb szurkolást rendez mindenkinek, aki felér - hát én ebből annyit vettem észre, hogy több helyen volt 12%-os emelkedő tábla, ami azért kilométereken keresztül már megteszi hatását...szóval az emelkedő nemcsak a képen tűnik ilyen meredeknek:
A parkolóban a környéket bemutató táblázás is impozáns, de a lényeg, hogy Írottkő valóban egy fél órás séta, mindössze 80 méter szintemelkedéssel...ahol 20 évvel a határnyitás után már annyira benőtte a határnyiladékot a természet, hogy nem is nagyon lehet kilátni - igaz, a kilátó legfelső szintje zárva volt, talán még onnan...Menetközben pedig egy geológiai tanösvény, jópofa fémlapokból, csatos 'mappában':
Visszaérve a parkolóba virsli és melegszendvics közben kis szociológiai tanulmány: a kerékpárverseny végeztével az osztrákok feldobálják egy kisteherautóra a cuccokat, észre sem veszi az ember a pakolást. Aztán befut négy magyar autó (amúgyis szinte csak az van a parkolóban), majd kiszállva vmi miatt mindenki ordibál, vihog, elkezdődik az autók között a frizbizés, rohangálás - még a madarak sem jutnak 'szóhoz'...hát igen, közel van még Mo.Aztán legurulva irány haza, majd át Sopron környékére a határvonalon cikázva. Zsirán már a faluban sincs kitáblázva, merre is van Ausztria, aztán kiderül nem véletlenül: 'természetesen' a határnál az osztrák útra behajtani tilos tábla van kitéve -csakúgy, mint x helyen még arrafelé...hát mit mondjak, széles mosollyal hajtottam a tilosba...csakúgy mint az utánam érkező német kempingbusz, aki vszeg szintén nem tudta értelmezni, hogy most mi van...Lutzmannsburg/Locsmánd fürdője amúgy kb 10 méterre kezdődik határtól, nagy élet van, válságnak nyoma nincs és tájképileg a szokásos 'mintha elvágták volna' érzés, egy méteren belül minden gondozott, nyugisan vezetnek, stb. Aztán Kópházánál vissza, irány a Páneurópai piknik helyszíne Sopron mellett. Itt már nagy a készülődés, a húszéves határnyitási évfordulóra új emlékmű, szépen ápolt park készül(t) és itt Szentmargitbányánál még a határon is át lehet menni - no de ilyet, két Schengen ország között...bár az odavezető, amúgy tiszta új út pont úgy van kitalálva, hogy kicsit a porba kell húzódni, ha mindenki meg akarja tartani a visszapillantó tükrét...már nem is gondolok bele semmibe. A parkban infótáblák, a 89 nyári események érdekes és szemléletes bemutatása, ahogy akkor augusztusban áttörtek az NDK-sok, az erről szóló sajtóhírek, a határnál hagyott Trabantok, Wartburgok, a műszaki határzár - avagy vasfüggöny - bemutatása...hát igen, történelem, dehát az ember ezt még a híradóban nézte 20 éve.
...a műszaki határzár metszete:
...és egy helyreállított szakasz:
...az emlékmű. Itt szerencsém volt, két idősebb úriember magyarázta egymásnak a 'művet' és pl. megjegyezték, hogy felül, a szürkébb kőék egy eredeti darab a Berlini Falból...vagy pl. az emlékműhöz vezető út amolyan süppedős kavicsos, amire megjegyezték, hogy Angela Merkelnek majd szólni kell, hogy lapossarkú cipőben jöjjön. Tehát Angela, ha netán olvasod a blogot, akkor ha erre jársz néhány nap múlva, ezt majd vedd figyelembe...közben persze eszembe jutott hirtelen egy kép: milyen lenne, ha Angela Merkel egyszer felvenne egy magassarkút...vszeg nem az ő világa. Viszont neki külön speciális lesz a helyszín, amennyire tudom, ő az első kelet-német származású kancellár...és lehet, hogy tökjó helyismerete van ;)
...na de hogy legyen egy kis szakmai rész is, az osztrákok kerékpáros számlálást végeznek a határon...hát igen, csak 'nehogy' aztán fejlesszék, megtematizálják az itteni kerékpárutat, hogy ez márpedig az Eiserne Vorhang bringaút...aztán megint 100x sikeresebben eladják, mint mi...
Ez csak azért jutott eszembe, mert ismét átérve osztrákiába a Fertő-tónál pezseg az élet, egy halom vitorlás a vízen, Ruszt vagy Nezsider tömve emberekkel, kerékpárosok tömött sorokban, de külföldi is akad bőven...részemről pedig a megmaradt euróból beszerzésre kerül néhány Almdudler, mégis...Az utolsó határátlépés pedig egy soha nem hallott helyen Halbturn/Féltorony és Albert Kázmér puszta között. Ez utóbbi egy magyar településnév. Jó tudni. Csak úgy. Az iszonyú útminőségtől eltekintve pedig teljesen jópofa, széles utca, ápolt házak, gyakorlatilag a határon kezdődik - emiatt pl. a műszaki határzár mögé szorult 1989-ig...hát nem akármi...de amúgy most is rendőrök várták az embert, bár minden rendben volt, azért az úttalan utakon egy kis 'na mit csempészünk?' hangulata volt a 'közúti ellenőrzésnek'...utána pedig végre sikerült közelebb kerülni egy szélkerékhez, ami közelről meglehetősen gigantikusnak tűnt:
Összességében a 20 évvel ezelőtt látogathatatlan határszakasz lassan valóban egy tematikus út képét ölti, sok turistával, ahol a két ország közötti különbség továbbra is zongorázható. De nagyvonalúságból mi vagyunk a jobbak, hozzánk be lehet szabadon jönni, megengedhetjük, az osztrákok meg minden módon védik magukat az 'idegenektől', nehogy már náluk Fremdenverkehr legyen (na azért van bőven...) - nekünk meg marad a cifra nyomorúság...Na de itt is alakulnak a dolgok, a hetekben elindult végre a szobi kisvasút Márianosztra felé.
Először az alsó, szobi...
...majd a felső, márianosztrai állomáson:
No comments:
Post a Comment