Azonban érdekes, kellemes meglepetésekben nincs hiány: az útvonal teljes hosszában a kereszteződésekben, kiindulóponton új táblázás, mint pl. itt Diósjenőn -az ember szinten elveszik a bő 'választékban':
Na de irány Drégelyvár, az első lépések a faluszéli pincesoron, ahogy a nagykönyvben meg van írva, diófák alatt szétszórt pincék:
...aztán kiderül, hogy tulajdonképpen a Téry Ödön Emlékúton jár az ember...
...sőt hirtelen a Mária Út zarándokútvonal is 'képbe jön', ami alapesetben Mariazelltől Csíksomlyóig vezet, a remények szerint a közép-európai camino lesz - és aminek a kezdeti lépéseinél ott voltam - jó látni a megvalósulását...
...ami immár nemcsak táblákon, hanem a fákon is testet ölt a 'normál' turistajelzés keretében:
...aztán érkezés Drégely várába, ahol első ránézésre nincs nagy tömeg, de mint kiderül, csak a vár másik oldalán vannak. A kilátás:
A várjátékok programjában aztán van középkori hangszerbemutató ( némi derültségre okot adó távol-keleti kitekintéssel-nyöszörgéssel ), de volt itt rockopera, hastáncosbemutató, de egriként külön öröm, hogy még Tinódi balladája is elhangzik az egri ostromról. Persze nem hiányoznak a protokolláris beszédek sem, bár nem irigylem az öltönyben, nyakkendőben szereplő polgármestereket, ide feljönni így...Amúgy pedig különböző turistagenerációk is jelen vannak...
A várbeli program után irány a lenti, ugyanis a vár mintegy 200 méterrel lentebb lévő tövében a Schäfer-kútnál is zajlanak a programok, mondjuk engem most már inkább a büfésátrak vonzanak, ahol pl. laksát is lehetett enni - na ezt sem tudtam még aznap reggel, hogy micsoda. Aztán kiderült, hogy amolyan palacsintaszerűség, lehetett bele lekvárt vagy fokhagymát kérni - a változatosság kedvéért ettem vagy négyet, felváltva...mondjuk szerintem a lapcsánka magyarázat - a helyiek szerint ezt máshol így hívják - kicsit félrevezető, mert lapcsánka néven szerintem mást készítenek, de a lényeg, hogy finom. Utána kis kitekintés, hogy a feltételes vasúti megállóként üzemelő Schäfer-kúti megálló milyen messze is van - aztán nem várt módon vonatkürt hangzik és megjelenik a vonat- na ennek fele sem tréfa, mit számít a menetrend, ha itt a vonat és vagy három óra múlva jönne a következő...szóval íme egy vonat az amúgy nem megállóhelyen:
...és irány vissza az autóhoz Diósjenőre. A kalauz biztosítja a nap utolsó 'élményét', felmutatva a MÁV-Start Klubkártyámat, amire félárú jegy vehető, barátságosan érdeklődik, hogy akkor ez mennyibe is kerül, mire jó stb. Elmondom neki, kisebb hümmögéssel örvendezik, hogy aznap is tanult vmit. Nekem meg persze egyből az eszembe jut, hogy a kalauzok képzése egy új piaci szegmens lehetne a vállalkozás részére...De a nap tanulsága, hogy habár a 'Börzsönyi Kék' jelzésen túráztam nagyrészt, azért az útvonal egybeesett a turistatörténelem egyik nagy alakjáról elnevezett Téry emlékúttal, továbbá a Mária Út zarándokúttal is. Elgondolkodtató mindenesetre, hogy vajon ha így, tematizált néven ismernék az emberek ezeket az ösvényeket többen járkálnának rajta?
No comments:
Post a Comment