Extrém 1+ 2.

Lehetne közhelyekkel, élni, hogy eddig ilyet csak tv-ben látott az ember, meg igazi ítéletidő volt 7.3-án, de maradjunk annyiban, hogy immár egy jó nagy viharért sem kell a szomszédba menni - mindenesetre ilyet még nem láttam - pláne ilyen közelről. A péntek délutáni bevásárlásból hazaérve már kiadós eső fogadott, dehát volt már ilyen. Aztán elkezdett feltámadni egyre jobban a szél, majd hirtelen mintha vmi elpattant volna vhol: a házzal azonos magas, 15-20 méteres fák hajladoztak, mintha egy levél nem lett volna rajtuk, annyira rálapultak a levelek az ágakra, szinte 'körvonalazódtak' a nagy szélben. Ez sem volt elég, szinte vízszintesen (!) esett a kb. cseresznye nagyságú jég - még jó, hogy a napokban mutogattak képeket a jégeső miatt betört ablakú autókat. Na, ennek fele sem tréfa: csendesedett a vihar, irány az utca, az autó - hát, volt mit 'nézni'...

Szerencsére az autó megmaradt:

...bár tulajdonképpen nem sokon múlt...

...de nem mindenkinek volt ekkora szerencséje...(vagy mégis?...)

Na de ilyet egy többemeletes ház tövében, a faltól elfelé dőlve???

...az M3 kivezető szakasza felszabadítás alatt...

...kutya egy idő volt...
...és végül a szinte csoda, max kisebb karcolásokkal, avagy autó a fa alól...karácsonyi szlogennek is felfogható, örült is a tulaj...
Na de vidámabb, bár még mindig extrém téma, szombaton 21-22 km-es teljesítménytúra a Hortobágyon, vihar után. A pontos távot a rendezők kezelték így, mondván, hogy az aktuális viszonyok alapján kerül kijelölésre a végső útvonal, végül 21 km-es oklevelet adtak, de most vissza az elejére.
Autentikus rajtoltatás egy kiváló európai desztinációban:

...hát hogy magától itt lett volna-e, nem tudom, mindenesetre a túraútvonal mellé volt kikötve...

...itt az egyméteres szintkülönbség is furán hangzik...

...akár giccses is lehetne, de - a helyszínen legalábbis - mégsem az...

...na ezt viszont én sem gondoltam volna, ahogy egy halastó 'virágzik'...

...már a kisvasút mellett - bár ott hirtelen nem is tudtam, hogy ez a tábla motiváció volt vagy az utolsó kegyelemdöfés...

...de jó neki...pláne így dél-egy óra körül a 30-32 fokban...

...és ez tényleg a Hortobágy...

...voltak biciklisek is...
...a legmelegebb, leghosszabb, legegyenesebb, legunalmasabb szakasz...de a végében a cél - igaz, egy óra alatt alig 'jött' közelebb...

...ez most vajon egy vonat vagy már csak képzelődöm?!...

...de végül itt a cél...21 km, 3 óra 56 perc, azaz kb 5.25-ös 'átlagsebesség' (az ember átlag 'néggyel' gyalogol...)
...aztán irány hazafelé a délibábos Hortobágyon.

...persze ez a közel négy óra messze többet ért, pl.
1. továbbra sem szeretem a pusztát, amolyan semleges...
2. eddig viszont egyáltalán nem szerettem, úgyhogy ez dinamikus előrelépés...
3. a Hortobágynak mindenféle öko, aktív, örökségturisztikai stb díja megalapozott, szinte láthatatlan a turisztikai infrastruktúra, mégis átszövik a kerékpáros, gyalogos túraútvonalak, a pihenők, a kilátók, a táblázás mintaszerű
4. nagy meglepetésre a Hortobágy a legszikesebb, legkietlenebb részen is madárcsicsergéstől hangos...
5. a sportnap szervezése kifogástalan, idősávokban, jól elválasztott indítások a futóknak, kerékpárosoknak, gyalogosoknak, az embernek - teljesítménytúra esetén - 900 Ft nevezési díjért adnak energiaitalt, ásványvizet, mobilhoz 'nyakörvet', sapkát, oklevelet, kitűzőt...
6. a nagy evések kimaradtak, pedig...

Szóval összességében érdekes dolog a síkvidéki túrázás és bizony a nagy melegben, a pusztában nem csodálom, hogy Petőfinek is annyi minden jutott eszébe...