Lehetne közhelyekkel, élni, hogy eddig ilyet csak tv-ben látott az ember, meg igazi ítéletidő volt 7.3-án, de maradjunk annyiban, hogy immár egy jó nagy viharért sem kell a szomszédba menni - mindenesetre ilyet még nem láttam - pláne ilyen közelről. A péntek délutáni bevásárlásból hazaérve már kiadós eső fogadott, dehát volt már ilyen. Aztán elkezdett feltámadni egyre jobban a szél, majd hirtelen mintha vmi elpattant volna vhol: a házzal azonos magas, 15-20 méteres fák hajladoztak, mintha egy levél nem lett volna rajtuk, annyira rálapultak a levelek az ágakra, szinte 'körvonalazódtak' a nagy szélben. Ez sem volt elég, szinte vízszintesen (!) esett a kb. cseresznye nagyságú jég - még jó, hogy a napokban mutogattak képeket a jégeső miatt betört ablakú autókat. Na, ennek fele sem tréfa: csendesedett a vihar, irány az utca, az autó - hát, volt mit 'nézni'...
Szerencsére az autó megmaradt:
...bár tulajdonképpen nem sokon múlt...
...de nem mindenkinek volt ekkora szerencséje...(vagy mégis?...)
Na de ilyet egy többemeletes ház tövében, a faltól elfelé dőlve???
...az M3 kivezető szakasza felszabadítás alatt...
...kutya egy idő volt...
...és végül a szinte csoda, max kisebb karcolásokkal, avagy autó a fa alól...karácsonyi szlogennek is felfogható, örült is a tulaj...
Na de vidámabb, bár még mindig extrém téma, szombaton 21-22 km-es teljesítménytúra a Hortobágyon, vihar után. A pontos távot a rendezők kezelték így, mondván, hogy az aktuális viszonyok alapján kerül kijelölésre a végső útvonal, végül 21 km-es oklevelet adtak, de most vissza az elejére.
Autentikus rajtoltatás egy kiváló európai desztinációban:
...hát hogy magától itt lett volna-e, nem tudom, mindenesetre a túraútvonal mellé volt kikötve...
...itt az egyméteres szintkülönbség is furán hangzik...
...akár giccses is lehetne, de - a helyszínen legalábbis - mégsem az...
...na ezt viszont én sem gondoltam volna, ahogy egy halastó 'virágzik'...
...már a kisvasút mellett - bár ott hirtelen nem is tudtam, hogy ez a tábla motiváció volt vagy az utolsó kegyelemdöfés...
...de jó neki...pláne így dél-egy óra körül a 30-32 fokban...
...és ez tényleg a Hortobágy...
...voltak biciklisek is...
...a legmelegebb, leghosszabb, legegyenesebb, legunalmasabb szakasz...de a végében a cél - igaz, egy óra alatt alig 'jött' közelebb...
...ez most vajon egy vonat vagy már csak képzelődöm?!...
...de végül itt a cél...21 km, 3 óra 56 perc, azaz kb 5.25-ös 'átlagsebesség' (az ember átlag 'néggyel' gyalogol...)
...aztán irány hazafelé a délibábos Hortobágyon.
...persze ez a közel négy óra messze többet ért, pl.
1. továbbra sem szeretem a pusztát, amolyan semleges...
2. eddig viszont egyáltalán nem szerettem, úgyhogy ez dinamikus előrelépés...
3. a Hortobágynak mindenféle öko, aktív, örökségturisztikai stb díja megalapozott, szinte láthatatlan a turisztikai infrastruktúra, mégis átszövik a kerékpáros, gyalogos túraútvonalak, a pihenők, a kilátók, a táblázás mintaszerű
4. nagy meglepetésre a Hortobágy a legszikesebb, legkietlenebb részen is madárcsicsergéstől hangos...
5. a sportnap szervezése kifogástalan, idősávokban, jól elválasztott indítások a futóknak, kerékpárosoknak, gyalogosoknak, az embernek - teljesítménytúra esetén - 900 Ft nevezési díjért adnak energiaitalt, ásványvizet, mobilhoz 'nyakörvet', sapkát, oklevelet, kitűzőt...
6. a nagy evések kimaradtak, pedig...
Szóval összességében érdekes dolog a síkvidéki túrázás és bizony a nagy melegben, a pusztában nem csodálom, hogy Petőfinek is annyi minden jutott eszébe...
Mondjuk elég furcsán méregetett, mint európait, de elég nyugis volt, hangját se hallani és nem is köpködött...
Aztán Honton egy Pannónia motoros találkozóba sikerült botlani, csillogó motorokkal:
...és érdekes részletmegoldásokkal:
A 35 fokban épp elég a rövid emelkedő is, marha magasan van na...Petőfi ittjártakor ezt így fogalmazta meg: 'Talán nem volt Magyarországon olyan vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó' - hiába, kicsit máshogy fejezte ki magát, mint én...
...ami a következő cél. Na itt viszont a határ tövében volt régen a határ, tehát a vár már csehszlovák területre esett és bizony nem lehetett csak úgy átsétálni:
A fénykép még a korábbi 'magyar' területről készült...itt tényleg elég nehéz lehetett megérteni az országhatár fogalmát...
Amúgy lehet, hogy csak a meleg tette, de a rövid mászásoknak köszönhetően csak árnyéka voltam önmagamnak:
Egyébként a csendélet nem állja meg a helyét, hiszen hátimotoros volt a kolléga:
A kalandozás a megújult Ipolytarnócon folytatódott, immár a bükkábrányi ősfákkal is kiegészülve:
...és jellegzetes díszítésben sincs hiány...
Összességében a bevezetőben említett helyszínek közül csak egyet sikerült bejárni, hiszen a Karancs és a Páris-patak völgye még várat magára, viszont csatlakozott egy újabb fogalom a 'Palóc májgaluska leves', ami viszont abszolút nem túlzás, óriási tálban érkezik, csak győzze bárki is megenni...
Na de irány Drégelyvár, az első lépések a faluszéli pincesoron, ahogy a nagykönyvben meg van írva, diófák alatt szétszórt pincék:
...aztán kiderül, hogy tulajdonképpen a Téry Ödön Emlékúton jár az ember...
...sőt hirtelen a Mária Út zarándokútvonal is 'képbe jön', ami alapesetben Mariazelltől Csíksomlyóig vezet, a remények szerint a közép-európai camino lesz - és aminek a kezdeti lépéseinél ott voltam - jó látni a megvalósulását...
...ami immár nemcsak táblákon, hanem a fákon is testet ölt a 'normál' turistajelzés keretében:
...aztán érkezés Drégely várába, ahol első ránézésre nincs nagy tömeg, de mint kiderül, csak a vár másik oldalán vannak. A kilátás:
A várjátékok programjában aztán van középkori hangszerbemutató ( némi derültségre okot adó távol-keleti kitekintéssel-nyöszörgéssel ), de volt itt rockopera, hastáncosbemutató, de egriként külön öröm, hogy még Tinódi balladája is elhangzik az egri ostromról. Persze nem hiányoznak a protokolláris beszédek sem, bár nem irigylem az öltönyben, nyakkendőben szereplő polgármestereket, ide feljönni így...
...és irány vissza az autóhoz Diósjenőre. A kalauz biztosítja a nap utolsó 'élményét', felmutatva a MÁV-Start Klubkártyámat, amire félárú jegy vehető, barátságosan érdeklődik, hogy akkor ez mennyibe is kerül, mire jó stb. Elmondom neki, kisebb hümmögéssel örvendezik, hogy aznap is tanult vmit. Nekem meg persze egyből az eszembe jut, hogy a kalauzok képzése egy új piaci szegmens lehetne a vállalkozás részére...
...bár tulajdonképpen nem sokon múlt...
...de nem mindenkinek volt ekkora szerencséje...(vagy mégis?...)
Na de ilyet egy többemeletes ház tövében, a faltól elfelé dőlve???
...az M3 kivezető szakasza felszabadítás alatt...
...kutya egy idő volt...
...és végül a szinte csoda, max kisebb karcolásokkal, avagy autó a fa alól...karácsonyi szlogennek is felfogható, örült is a tulaj...
Na de vidámabb, bár még mindig extrém téma, szombaton 21-22 km-es teljesítménytúra a Hortobágyon, vihar után. A pontos távot a rendezők kezelték így, mondván, hogy az aktuális viszonyok alapján kerül kijelölésre a végső útvonal, végül 21 km-es oklevelet adtak, de most vissza az elejére.
...itt az egyméteres szintkülönbség is furán hangzik...
...akár giccses is lehetne, de - a helyszínen legalábbis - mégsem az...
...na ezt viszont én sem gondoltam volna, ahogy egy halastó 'virágzik'...
...már a kisvasút mellett - bár ott hirtelen nem is tudtam, hogy ez a tábla motiváció volt vagy az utolsó kegyelemdöfés...
...de jó neki...pláne így dél-egy óra körül a 30-32 fokban...
...és ez tényleg a Hortobágy...
...voltak biciklisek is...
...a legmelegebb, leghosszabb, legegyenesebb, legunalmasabb szakasz...de a végében a cél - igaz, egy óra alatt alig 'jött' közelebb...
...ez most vajon egy vonat vagy már csak képzelődöm?!...
...de végül itt a cél...21 km, 3 óra 56 perc, azaz kb 5.25-ös 'átlagsebesség' (az ember átlag 'néggyel' gyalogol...)
...aztán irány hazafelé a délibábos Hortobágyon.
...persze ez a közel négy óra messze többet ért, pl.
