EDEN Pielachtal 1.

Miután megválasztásra került az újabb magyar kiváló desztináció, most a legjobb élő hagyományokat őrző témakörben a Hortobágy (www.hortobagyikht.hu ), irány a tavalyi osztrák győztes, a Pielachtal, Das Dirndltal ( www.pielachtal.info ), EDEN ismerkedés, tdm tapasztalatok helyi, térségi szinten, osztrák tdm ernyőszervezet megismerése stb. céllal.


Nyugati irányban autóval úgyis ritkán járok, a határon eszembe is jutott egy új szállóige: a schengeni határ óta miről lehet tudni, hogy az ember átért Ausztriába? Hogy rosszabb az út. Nem vicc, a magyar autópálya teljesen jó, osztrák oldalon sokkal elhasználtabb - pedig az sem túl régi talán.
Na mindegy, Piealchtal, első benyomás: az osztrákok EDEN választása a felzárkóztatás céljával történt...Ausztria, Ausztria, de azért vannak romos, régi házak, ami itt fura, meg valahogy a jólét is mérsékelt - na persze örülnénk mi ennek. Aztán jönnek az érdekességek: egy tábla, ami két lyuk van 'Blick ins Land' felirattal, amin keresztül valóban betekintést nyerhetünk a tájba. Csakúgy, mint a tábla 1 nm-nek kivételével bármikor...de jópofa. Turisztikai információs pontok: nincs túllihegve, a polgármesteri hivatalok, faluházak előterében van egy-két állvány, személyzet nélkül, az I betű azért mindig utat mutat, de amolyan self-service, semmi Tourinform jelleg. Következő falu: 10 év körüli gyerekeknek oktatnak közlekedésbiztonságot, de nem ám pályán, hanem kint a forgalomban. A normál közutat ellepik a zöldmellényes gyerekek és tanárok vagy szülők és 'keringtetik' a kerékpáros gyerekeket a falun belül, a kereszteződéseknél inkább csak felügyelnek és rájuk bízzák, mikor fordulnak ki, hogyan állnak meg az út szélén - max. ha nagyon veszélyeset csinálnak szólnak nekik, de impozáns az 'élesben' tanítás. A számításba csak egy hiba csúszik, hogy egy magyar autós is arra ténfereg (én) és bizony sikerül sávon belül előzni az egyik csemetét - na jó, széles volt azért ám az a sáv. Ettől függetlenül teljes a lefagyás a felnőttek között, de a gyerek megingás nélkül tekerészik, szerencséjére ügyes...
Irány a szállás, egy reggeli beköszönés, hogy akkor jövök. A Steinschalerhof a völgy egyik legnagyobb szállodája, kismillió díjjal kitüntetve: legjobb helyi konyha, legjobb fenntartható hotel, természetes termékek használata stb. Recepciónál a szokásos népviseletes
leányzók.

Kicsit giccses, mint minden errefelé, dehát ez van. Apropó DIRNDL, azaz húsos som. Ez a völgy védőgyümölcse, millió dolgot csinálnak belőle: gyümölcslé, lekvár, torta, parfait, amolyan olíva verziót is csinálnak, és mindezt reggel - délb'n - este. Csak osztrákos'n...
Amúgy a völgy teli mindenféle túraútvonalakkal: zarándokutak, kerékpártúrautak, túraútvonalak, 'vasút' túraútvonal, merthogy itt megy a Mariazellerbahn is, ami egy 760 mm-es nyomközű vasúti pályán halad St. Pölten és Mariazell között, a helyiek és turisták kedvenc vonata, teljesen normális kocsikkal is közlekedik általában, de van néha gőzmozdonyos különjárat is. A pálya állapota pedig hát bizony tökéletes. Csak halkan jegyzem meg, hogy a magyar kisvasutak többsége is 760 mm-es, kihasználtságuk pedig...ott mindenesetre ez a szakasz is része az országos vasúti hálózatnak.


A napi élményt tetőzi, hogy a szálloda tulaja áthív egy németekkel teli asztalhoz - ujjongok, mit ne mondjak és ami még jön - beszélgetés órákon keresztül...viszont érdekes, hogy az asztaluk 'foglalt' táblája nem ám egy normál 'reserviert' tábla, hanem egy fényképes, kisebb állványra akasztott 'reserviert für die Oggenheimer familie' vagy ilyesmi. Merthogy szegénykémek törzsvendégek és minden évben két hétig itt téblábolnak. Csak tudnám, hol pontosan...de folyt.köv.

EUROFAN 1. - de nem a foci EB...

Egy korábbi post follow-upja, mekkorát fordult a világ az euro esélyekkel, merthogy annyira talán mégsem vagyunk a sor végén, a három balti országnak most nem igazán áll jól a szénája. Románia irányából is meglehetősen meredek gazdasági hírek érkeznek és valahogy mégiscsak úgy tűnik, hogy a korábbi éltanuló Magyarország valószínűleg továbbra is él(közeli)tanuló, csak éppen a ki nem kerülhető kisebb-nagyobb pofonok ide akkor érnek, amikor a többiek még önfeledten fogyasztanak, fogadják a külföldi befektetéseket és csak most kezdik el borítani a fizetési mérlegüket, ugrik meg az infláció stb. Álljon itt egyelőre a három balti országelemzése (portfolio.hu cikke):

Észtország: sokkolóan alacsony növekedési adat

Az észt statisztikai hivatal szerint az előzetes adatok alapján az első negyedéves GDP csupán 0.4%-kal bővült éves szinten. A Danske Bank elemzői kommentárjában hozzátette, hogy a lassulás mértéke jelentősen meghaladta az előzetes várakozásokat, és nyilvánvalóvá vált, hogy Észtországban már egy "kemény földetérés" forgatókönyvének jelei mutatkoznak. A lassulás okaként egyértelműen a szigorodó hitelfeltételeket és alacsonyabb belföldi keresletet említhetjük meg.

Nem adtak okat a bizakodásra a múlt héten megjelent észt inflációs adatok sem: áprilisban a fogyasztói árak 11.4%-kal - az elemzői várakozásoknál is nagyobb ütemben - növekedtek. Az árak "elszállásáért" elsősorban a 17.4%-kal emelkedő lakásfenntartási költségek és élelmiszer- és energiaárak megugrása okolható.

Klikk a képre!

Lettország: egyértelműen a fékezés irányába mutató jelek

A múlt heti makroadatok alapján Lettország sem maradhatott ki a már előrejelzett lassulási trendből. A lett gazdaság az első negyedévben - az 5.1%-os konszenzussal szemben - 3.6%-os GDP-növekedést mutatott fel, mindez arra késztette a Danske Bank elemzőit, hogy 2.5%-ra mérsékeljék a 2008-ra vonatkozó éves növekedési várakozásukat.

Az országban a stagfláció egyértelmű jelei mutatkoztak meg, ugyanis a kiábrándító növekedési adat mellett elkeserítően magas infláció dúl Lettországban: áprilisban a fogyasztói árak növekedése 17.5%-ra gyorsult a márciusi 16.8% után. Elemzői kommentárok szerint a kedvezőtlen folyamatnak még nincs vége (a gáz és villanyáraknak köszönhetően).

Klikk a képre!

Litvánia: a lassulás elkerülhetetlen

Az első negyedéves GDP-növekedés tekintetében a litvánok állnak az első helyen a balti államok közül, azonban a lassulás ténye beárnyalja ezt a képet. A litván gazdaság (1. negyedévi) növekedési üteme 6.4%-ra mérséklődött a 2007. negyedik negyedévi 8% után, melynek következtében a litván jegybank április 30-án rontott az ország gazdasági prognózisán: a GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését 8.1%-ról 6.6%-ra mérsékelte, ezalatt az inflációs várakozását 7.9%-ról 9.8%-ra emelte.

A pénzromlás üteme áprilisban 11.7%-ra gyorsult a márciusi 11.3% után, melynek hátterében szintén az élelmiszerek áraemelkedése áll.

Klikk a képre!

CO2 - mentesen

A nagy nyári CO2-mentes nyaralásra készülvén egy kis hétvégi gyakorlás a Dunakanyarban. Vác - Nagymaros kerekezés, keresztül a Szentendrei-szigeten és Visegrádon. Azaz két kompút: ennyit a CO2-mentességről, itt el is bukik az idea. De vegyük úgy, hogy a hajózás nem olyan vészes. Vonattal ki Vácra, ahol első meglepetés: gyönyörű főtér, sőt megkockáztatom, Magyarország egyik legszebben felújított főtere, fantáziadús elrendezéssel.

De vár a komp, Szentendrei-sziget, a 3 perces út csekély 800 Ft (személy+kerékpárjegy), de költségekről majd a végén. Viszont egy társaságban egy oldtimerrel:

Ami egyébként jelvényéből ítélve Audi, vagy elő-Audi. Viszont a hangja, füstje tiszta Trabant - komolyan. Igaz, mintha olvastam is volna valahol, hogy a háború utáni nagy német osztozkodás, márkák, gyárak elosztása miegymás során nagyon közeli tőről fakadtak, aztán utána itt megállt az idő, ott nem...
Átérve egy kis kóborlás a térképen feltüntetett római romok után, de egy bennfentest megkérdezve felvilágosít: ő negyven éve jár ide, nincs itt semmi...max egy romos ifjúsági tábor. Hát ha az van, akkor az van és valóban:

Megjegyzem, a Dunakanyarban, Bp-től alig néhány kilométerre, még romjaiban is láthatóan szép természeti környezetben, közvetlen a Duna parton. Ez van, de kár érte.
A szigeten keresztben az ember tulajdonképpen a Pilis lábánál tekerészik, ki gondolná - ha nem tudná -, hogy 'még egy' Duna jön, igaz híddal. Gyorsan kiérve a 11-es útra rengeteg kerékpáros, csak autó van több...erre az oldalára is kellene már a Dunának egy kerékpárút - ami mintha készülne is Tahi és Dunabogdány között. Visegrádig eseménytelen út közvetlen a Dunaparton, csak rácsodálkozó pillantások az autókból (ami nem egészen érthető, pedig többször végignéztem magamon, de sokadszorra is csak egy forgalomban tekerő biciklist látok...). Az autókból a hátsó ülésről kibámuló gyerekek arcán továbbá nem igazán lehet eldönteni mit gondolnak, hogy most ők is inkább tekernének vagy ezt a barmot...
A visegrádi kompnál pedig időutazás: Ikarus-szal érkezik Nagymarosról a SZOT-csoport, közben vízitúrázók kötnek ki, tiszta retro-békeidők hangulat, túloldalon ugye kedvenc teraszom - nem is rossz...

Átérve Nagymarosra, irány a vasútállomás, egy kis szidás, hogy miért 50%-os jegyet kérek, miért nem Máv-Start Klub 50%-os jegyet, Elakad a lélegzetem a matematikai törvények ilyenfajta megkérdőjelezéseként, de kiderül, hogy 'annak más a jegykódja'. Aha.
A napi élmény nem lenne teljes, ha a peronon várakozva egy cigánycsoport nem közelítene meg módszeresen: az első egy távcsövet akar eladni 'csak nézzek má' bele', a másik egy késkészletet árul elég erőszakosan ('bótban 50 ezer, de magának odaadom féláron, legyen hatezer, kenyérre kell' - azért van íve a gondolatmenetnek), mígnem magamon is meglepődve ráordibálok, mire a többiek is elhallgatnak - így utóbb a kések jelenlétében ez érdekes megnyilvánulás volt. Végül egy később érkező társuk egy övvel kínálgat. Belegondolva szerintem egyedülálló termékkínálat jött össze Pünkösd vasárnap délben a nagymarosi állomáson, csak a célcsoportelemzés maradt el (de nagyon) egy kerékpárosnak ezeket ajánlgatni...minimum érdekes.
De vissza a költségekhez, merthát mégis. Ennyi mindenre volt szükség a 'kör' megtételéhez:


Számszerűsítve: 2570 HUF, azaz 10 EUR. Egy kellemes délelőtti gurulásért, csak közlekedést figyelembe véve, 50%-os (bocs, Máv-Start Klub 50%-os) jegyekkel. Ebből Laoszban bőven kijön egy nap, szállással, étkezéssel, közlekedéssel, napközbeni egyebekkel...hiába na. Autóval ez kb 130 km-re elegendő benzint jelent. Azaz költségben olcsóbban jöttem volna ki, ha kiautózom Nagymarosra, megyek egy nagy kört és vissza...hiába, a CO2 mentességnek is van ára...és akkor az igénybevett közlekedési eszközök minőségéről még nem szóltam.

Itt van május elseje

...és a zéró tolerancia napja az utakon.
Május 1. az Északi-Bakonyban 25 km-es túra, Nomotor fesztivál, keresztül a Cuha-szurdokon, az Ördögárkon stb...

A déli pihenőnél a szükségesnél finomabb pecsenye mellett sikerül hosszabban időzni, aminek aztán az esőben befejezett túra a böjtje - ennyit röviden a túráról.
Na de a 0 tolerancia az utakon érdekes tapasztalatot hoz: a Sümeg melletti projekt kapcsán 100x megjárt veszrpémi úton mindenki csak sebességhatárig nyomja, ami azért elég fura a 4sávos úton. Hmmm. 1200 EUR gyorshajtási bírság mintha észhez térítené az embereket? Na mindegy. Túra után irány vissza. Még mindig 90 körül közlekedik mindenki. Egész nyugisnak tűnik így az araszolás. Alig egy-egy német (gyártmányú) elitautó vezetőjének nem tűnik drágának az 1200 EUR...illetve még egy tipikus kivétel: 1-én egy olasz, ma egy cseh busz nem bír magával és vszeg érthetetlenül figyelik a 8-ason vagy a 2/A-n a 90-nel tébláboló személyautókat és bizony előznek folyamatosan. Buszok személyautókat...fura látvány. De úgy látszik, hogy nevelhetők vagyunk, még akkor is, ha a legnegatívabb, poroszos eszközzel is próbálkoznak. Amiből persze a végén valami jó is kisülhet, itt pillanatok alatt jöhet majd a győzedelmi jelentés, hogy pl. májusban nem volt halálos baleset, de legalábbis x %-kal kevesebb, ami az új szigornak köszönhető - naná. Továbbá érdemes hozzátenni a dolog nem sokat ragozott oldalát is: 5,5 liter körüli átlagfogyasztás jött ki a bakonyi túrára a sebességhatárok szigorú betartásával...ki tudja, ebből még tényleg kijöhet vmi jó.