A különböző projektelfoglaltságok úgy hozták, hogy 3 napon keresztül körbeutazom a Dunántúlt és mivel semmi kedvem nem volt naponta visszamenni Bp-re, így Siófokon és Bükfürdőn is közbeiktattam egy wellnesshotelt.
Tehát először Siófok, Residence, teljes fogadóbizottság, egy welcome pezsgő, a köntöst is nyomják az ember kezébe, internetezési lehetőségek kicsit megkavarják a recepciót, de szolgálatkészek. kellemes a fogadtatás.
Check-in után irány a wellness-részleg!!! Hát, nem túl nagy, ráadásul még félgőzzel sem üzemel, de érdeklődésre, hogy merre is van a gőzkamra, beüzemelik, merthogy az sem 'megy' alapesetben...ráadásul a merülőmedence is üzemen kívül előtte, az egy szál zuhanyba pedig beleállítottak egy létrát, merthogy festegetik a plafont...mondjuk a nagyobb medencében és a jacuzziban minden OK...így viszont a gőzkabinból kijövet, zuhany hiányában az ember agyonizzadtan, de diszkréten belecsobban a nagymedencébe...hát, nem látta senki, maradjunk ennyiben...én sem örültem volna mást így látva, de mit lehet tenni...
Mondjuk a vízügyi dolgoknál a csavarokat újra kellene húzni, a különböző kapaszkodók, vagy pl. a szobai zuhanyzó zuhanytartója is instabil egy kicsit...
Félpanziós vacsora, szerencsére nem svédasztal, hanem épeszű tányérszervíz, többféle leves, főétel, stb, kellemes étterem, ételek. 1x megjelenik vmi főnökféle, variál vmit a világítással, össze-vissza kapcsolgatja, vmi diszkós lehetett régebben, de végül sikerül beállítani egy tompa, kellemes fényre és a személyzet még az asztalokon is meggyújtja a gyertyákat, ez is OK. Szomszéd asztalnál mosolyogtató tréninges csapat vacsizik, gázos egy társaság szó szerint, vmi gázos cégtől jöttek. A HR-esnek csak gratulálni tudok: olyan szinten sikerült a válogatás, hogy szinte egyenruhaszerűen öltözve (ing, könnyű pulóver rajta) üldögélnek a 30-32 éves, mérnökszerű fiatalok. A személyzet sürög-forog a vagy 25-30 fős klóncsapat körül, a gyakornokszerű kiszolgáló lánykák minden megmozdulását kisebb csipkelődő beszólások és csoportos elfojtott kuncogások követik - de a személyzet türelmes, kedvesek...és tankönyvszerűen üzemelnek, minden mozdulatuk vhogy vizsgafelszolgálás szintű, bár az egyik olyan kis felületen fogja a borospalackot az aljánál, hogy azt hittem, ott ejti el, de nem...csak egy adrenalinnövelő megmozdulás...Ehhez jön még, hogy talán egy Mikulásparti miatt menetközben (ez úgy látszik itt a kulcsszó) díszítik az éttermet. Az egész hotelszemélyzet szerintem egyetlen miniszoknyában lévő tagja mászkál fel a létrára felerősíteni a plafonra a díszeket...vacsora közben, az asztalok között...közben a korábbi diszkós főnök tovább rohangál fel-alá és ennek következményeként a személyzet is rohangál fel-alá, számomra a nagyja tökéletesen üresjáratnak tűnik, semerre semmit nem visznek, viszont üres kézzel is jönnek vissza...a már-már népmesei szintre emelkedő vacsorát a szomszéd klóncsoport által elfogyasztott egy-két pohár bor tovább színesíti, mert az addigi műszaki tárgyú, illetve beszólásos megjegyzések mellett elemzésre kerülnek a különböző kibeszélőshowk is...fura fordulat mindenesetre.
Na mindegy, most egy nem különösebben könnyű vacsora után valószínűleg abszolút nem ajánlott módon még egy kis gőzkabin látogatást teszek, hátha kivették a létrát a zuhanyzóból...
A good-night csoki pedig egy Raffaello, ugyebár kókuszreszelékes - a szobaasszonyok kedvence vszeg :))) bár talán pont a porszívózási minőségbiztosítás 'beépített' eleme - mert nem lehet nem elszórni...
No comments:
Post a Comment