Szárnypróbálgatás

Az elmúlt hét sem telt unalmasan, most mégsem a Vitalentum dolgairól lesz szó, hanem végre egy kis szabadidőről. Szárnypróbálgatásom során olyan mértékben kezdett elharapózni rajtam a munka, hogy a mostani hétvégét csakazértis a szabadidőnek és végre egy kis repkedésnek szenteltem - azaz tulajdonképpen mégiscsak szárnypróbálgatás folyt...így a még decemberben megvett siklóernyőm is végre beleszagolt az őt megillető közegbe...igaz, csak néhány órára, mert az egyébként jónak tűnő idő ugyebár vagy szélcsendet vagy viharos erejű szelet hozott, ahogy azt kell...de nem baj, ilyenkor is azt mondom, hogy az ember kint volt a friss levegőn, azért egy kis túra mindig benne van a starthelyek elérése miatt - kezdem is érezni a lábam...máskor ez a tavaszi ébredéssel jár, most egy kicsit hamarabb jött, de legalább a nyári magashegyi túrákhoz edzettebben fogok majd hozzá.
Tehát: egy kis bemutatás, ami eddig elmaradt. A képeknek, hogyismondjam, redukált a valóságtartalmuk, pontosabban kicsit irrelevánsak, mert nem én vagyok rajtuk, nem én készítettem stb.
Az első kép az ernyőm, Independence Dragon3, ami egy 1-2-es ernyő. Na most mi is ez? A siklóernyők osztályozása német alapokon alakult ki, az ottani szövetség betűjeléből DHV 1, 1-2, 2 stb. a jeölésük. Az 1 igazi kezdőernyő, nagyon jóindulatú, de buta is egyúttal, na de mindenekelőtt biztonságos. A növekvő számok szerint az ernyők egyre veszélyesebbek, nehezebben javítják ki a pilótahibákat, könnyeben összecsukódnak, de jó a siklószámuk, azaz messzire repülnek és nem utolsósorban drágábbak...az ernyőm tehát pontosan ilyen, mintázatra, színre stb. (ilyen felhő azonban ernyővel még nem volt felettem)


A második kép inkább kedvcsináló, hogy akkor most miért is olyan nagyon jó ennyi mindent vállalni. Hát ezért: itt éppen a Bükkalja...és ne feledjük, nem a repülő kényelmetlen székéből, egy 'szobából', hanem csak úgy kintről, a 'semmiből', ahol például ki tudom nyújtani a lábamat is. Hát igen, itt valószínűleg minden fénykép csak képeslapszerű lehet...