Túl a harmincon Szolnok körül

...eddig is sikerült eljutni: 33km = 5 óra 47 perc...ja igen, 33 fok (ezek szerint a nap száma!), felhőtlen ég...azaz az óvatos továbblépésnek a teljesítménytúrákban ma egy újabb mérföldköve érkezett el, először túl a 30 km-en! Igaz, síkvidéki túra alkalmával, Szolnokot körbejárva - de a célban öreg rókák azt magyarázzák, hogy bizony a hegyen egyszerűbb ennyit menni...a fene tudja, volt egy-két végtelen gátszakasz valóban...
A reggeli kezdés mindenesetre kicsit motiváció romboló, Tiszaligeten mindenki a strandoláshoz készülődik már nyolckor...
A Tiszán látszik a hatalmas árvíz, de nézzük a dolgok jó oldalát: tisztára a nagy kedvenc Mekongra emlékeztet.
Sorban: Zagyva - Tisza...
...még egyszer a Tisza...
...és a Mekong Luang Prabangnál, 2008-ból...a long boatokat leszámítva márpedig...

Szolnok egyébként épül, szépül, ha valamelyik városról eddig nem volt túl sok benyomásom Magyarországon, akkor az kb. Szolnok. De a főutca már OK, megújulóban a parkok és a Tiszaliget is - ez utóbbi csak módjával, amolyan szokásos 70-es évekbeli retro + új fejlesztések kombó. De láthatóan annak idején átgondolták a funkcióit ennek a szabadidős résznek, végülis minden van, minden a helyén van, csak minőségről nem mindig lehet beszélni, de határozottan alakul.
A Zagyva-parti sétány az egyik hosszabb városi szakasz, ahol a standard szombat reggel a kutyát sétáltató csinos lányoké, volt vagy tucatnyi, szakasztott ugyanolyan mindegyik, mintha klónozva lennének - a kutya fajtája néhol változott ;) persze 'onnan' nézve csak egy őrültet láttak, aki ezerrel araszol hátizsákkal, sivatagi sapkában, nemhogy a strandra menne a szerencsétlen - amit ők vszeg meg is tettek...

...hm, már-már szép?!...na jó, azért...

Mindjárt barátságosabb, kerti minigolfpálya...

...aztán a város további meghatározó eleme, a vasút. A szervezők itt alapesetben az útvonalat úgy jelölték ki, hogy a vasutat keresztező gátról az ember tipegjen le a bokáig érő sárba a folyópartra a híd alá, majd jöjjön oda vissza a túloldalon...

...hát én inkább közelről megnéztem az ország egyik legfontosabb - annak idején a legfontosabb ;) - vasútvonalát...bár itt nyilván tilos az átkelés...alig volt kitaposva...

...a töltés túloldalán már kicsit vidékiesebb a hangulat, vagy legalábbis a régi és új találkozik kicsit határozottabban...
...aztán a Parkerdő már a valódi nyugiról szól.

A Zagyva:
...illetve vmi holtág. Van itt annyi, győzze az ember követni. Rengeteg a víz...

...de az út virágos...
...és a térkép szerint néha régi rizsföldek között megy. Mondom én, tiszta Laosz...

...az egyik véget nem érni akaró gátszakasz, de legalább már közeledve a célhoz (bár tulajdonképpen már a túra első lépésével is közeledett az ember a cél felé...na mindegy)
...az első 'Mekong' kép újragondolva, a Zagyva vize keveredik a Tiszáéval...

Erre is van párhuzam, íme ugyanez Laoszban, egy most meg nem mondom milyen nevű mellékfolyó esetében...
Végülis célbaérve, 33 km, 5 óra 47 perc, minden várakozásomat felülmúlva, hiszen azt sem tudtam, végig tudok-e menni...ehhez képest 5.5 feletti átlagsebesség és még jöhetett volna néhány kilométer...a célban jószerivel egyszerre iszom meg egy kólát, egy tonikot és egy vizet, miközben egy szintén túrázó kisöreg érdeklődik, milyen volt, mert ő csak a 17 km-en ment. Aztán folytatja, hogy x éve, amikor még csak 55 éves volt és a Kinizsi 100-on...szerencsére épp a tonik volt a számban, az eleve elhúzta és nem kellett rátenni egy lapáttal - hát hogy lehet így földbe döngölni az elégedettségemet, hogy végigmentem???;) Aztán még kisebb hegyibeszéd, hogy már nincs megállás, jön majd a 40km, az 50 km, aztán ki tudja mi...Hát, nem is tudom. Egy biztos, ha már laoszi párhuzamok, akkor ezzel is érjen véget a post, a két évvel ezelőtti útról ez most nagyon hiányzik, a hőség után a Kwangsi dzsungelbeli vízesés lagúnái...