Inverziós túrák 2.

Nov 14=nov 21...legalábbis időjárás szempontjából, így hát egy kis napfényért ismét irány a hegyek, ezúttal a Bükk.
A 'szokásos' reggeli ködös start:

...majd néhány száz méteren ismételten a verőfényes napsütés, ezúttal az idei nyár óta immár kiváló minőségű Felsőtárkány - Lillafüred úton, itt épp a Hereg-rétnél, háttérben a Három-kővel:

...aztán Lillafüreden és Újmassán, az Őskohónál vissza a tejfölbe...


Nagy meglepetésre a Garadna-völgyi kisvasút is hamarosan elcsattog, ha én ezt tudom...de aztán vissza ki a napfényre, Bánkúton ismét a felhők felett, sőt a 956 m magas Bálványon a kilátóból látszik csak igazán a felhőtenger és 'partja', azaz itt igazi felhőtengerparti volt :)


...egy kis dizájnfotó, hogy milyen kék is az ég...

...majd a felhőréteg határán jön ismét az alámerülés Mályinkánál...

...ezt követően irány a szürkeség. Amibe egy kis színt hoz egy dédestapolcsányi családias étterem közönsége, akik arról beszélgetnek, hogy mit kezdenének valami jó nagy lottónyereménnyel. Mint kiderül, az egyik a helyi templomot újítaná fel, kb. 200 millióra saccolják hirtelen a költségét és már elemzik is, hogy a lábazatnál mit kell csinálni, na és persze új tető is kell...a másik pedig gyerekek kórházi kezeléséhez venne eszközöket...!!! Hát, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok...pedig ránézésre nem olyanok voltak, akik ne tudnának maguk is mit kezdeni egy szép nagy halom pénzzel...szóval 2009-ben Magyarországon még ilyen is van...mondjuk egy plázában vszeg más válaszok adódtak volna...

3 in 1

...azaz három hely egy hétvégén.
Indításnak a Mátra, amolyan inverziós túra, amikor ugye a téli időszakban az alacsonyabb részeken köd, felette, akárcsak néhány száz méteren szikrázó napsütés található...képekben pedig így néz ki az M3-as:

...illetve Mátrafüred és Mátraháza között alig húsz perccel később:

...és a különbség egy képen, a Kékesről:

+ fent 6-7 fokkal is melegebb van - vagy legalábbis kevésbé hideg...

Dehogy a nap ne csak nappal tartogasson meglepetést, az őszi múzeumi éjszaka keretében irány a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély. Itt sikerült életem egyik legemlékezetesebb ebédjét abszolválni tavasszal, amikor EDEN helyszínbejárás során ebédidőben érkezve sikerült porcelántányérból ezüst evőeszközökkel lecsót enni...ugyanis a kastély konyhája főz a helyi és térségi közintézményekre (megjegyzem, fenntarthatóságilag nagyságrenddel hasznosabb, mint vmi támogatás) és mivel hétköznap amúgy nincs igazán vendég. így a 'menzai' kosztot kapja a vendég - de a tálalás azért legalábbis grófi, ilyen személyzet mellett valóban nemesnek érzi az ember magát. Tehát az éjszakai múzeumlátogatásra a helyszín adott, a program is, van itt filmvetítés, kastélyvezetés, koncert a kápolnában és csacsikeresés a kastélyparkban...
A kastély mécsesekkel gyönyörűen körberakva:

A kápolna:


Lévén nem túl ismert kastélyi, íme a makettje, hogy mire kell gondolni:

...viszont a vetítés Szt. Márton életéről pont véget ér, sokan eszegetnek, a kápolnában koncert előkészületek, úgyhogy a tárva-nyitva álló kastélyban kis séta majd fotózgatás kívülről is. Az éjszakai fényképezés persze nem a legkönnyebb műfaj, de néhány fotó annyira rosszul sikerül, hogy már tulajdonképpen egész jól néz ki, így pl. a mécsesek fénye:

...illetve a program szerint a kastélyparkban keresendő csacsi, 'aki' végülis egy póni...de ez a 'képről' úgysem derül ki...

...történt ugyanis, hogy a csacsi nem igazán volt fogékony erre az össznépi kulturális programra és a szervezők nem tudták otthonában feltuszkolni egy utánfutóra, hogy elhozzák ide, így maradt a szelídebb póni...hiába, valószínűleg a szamár echte albán felmenőkkel dicsekedhetett és még ilyen 'nemesi' feladatok sem tudták idecsábítani...

Na és hogy vasárnapra is maradjon valami, a kemencei kisvasút végállomásán immár ilyen tábla, hamarosan pedig remélhetőleg valami jó kis fejlesztés fogadja a látogatót:

Skanzen

Esős novemberi vasárnap, Márton-napi libalakoma ígérete, irány a közeli skanzen. A parkoló bejáratnál a jegykiadó automatával felszerelt sorompó nyitva, helyette parkolóőr adja a jegyet - hiába na, spórolni kell a humánerőforrással ;)))... Hm, fura.
Leparkolva, a pénztárablakoknál mindenki csak felfelé mutogat az új állomásépületre, hogy ott lehet belépőt venni - bár én csak a tiszteletjegyemet akarom beváltani, dehát...na ott viszont panaszos pénztáros, hogy adott egy halom jegyet a másik, 'elküldős' pénztárba, miért nem ott szolgáltak ki ??? Nekem ehhez mi közöm is van? Hm, fura.
A jegyeket egy felvonókhoz hasonló leolvasó-beléptetőrendszer kezeli, kezelné, de itt egy úriember kiveszi a jegyet az ember kezéből és ő tartja oda a leolvasóhoz, hogy zöld legyen az út...Hm, fura.
A peronra kijutva az amúgy gyönyörű épület falánál kisasztal, A4-es papíron ráragasztva+kiírva, hogy vonatjegy árusítás. Ez komolyan nem fért el egy többszázmillós épületben? Hm, fura. A menetrend egy ugyancsak ideiglenes megoldású megállítótáblára A4-es papíron kiírva. De olvasás közben szól a jegyárus srác, hogy az most nem érvényes, mert minden óra egész és 30 helyett most minden 15-kor és 45-kor indulnak a vonatok. Nyilván komoly, esetleg forgalomnövelő hatásai vannak az alkalmi menetrendváltoztatásnak, ami egyébként sehol nincs jelezve, csak a biohangszóró hívja fel rá a figyelmet...Hm, fura.
De az 'ideiglenes' menetrend szerint legalább valóban elindul a vonat...de hova is? Kiderül, hogy a délelőtti járatok csak két megállót érintenek, délutántól mennek végig a teljes szakaszon...a délelőtti vendég miért is más a délutáninál? Kisebb igényű vagy mi? Hm, fura.
A tájékoztatás a vonaton valóban korabeli, a gyakorlatilag egyterű vonaton sem sikerül kicsit hangosabban bemondani, hogy hol járunk. Így hát többen is abszolváljuk egy Y alakú pályaszakasz összes ágát, néha oda-vissza...


Aztán a kovácsműhelytől a csepergő esőben a bejárat felé visszasétálva sikerül felkeresni a hatalmas libatoros sátrakat, de azokban életnek alig vmi nyoma van, bár ötletes és hatékony hősugárzó csábítja a népeket...hát ez ennyi volt úgy látszik. Hm, fura.

Már csak az a fura, hogyha ennyi minden ennyi pénzből elkészült, akkor miért kell magyarosítani a dolgot? Ennyi technika ki tudja mennyi pénzért felszerelve, ugyanakkor a gyakorlatot tekintve nyugodtan lehetne a legelmaradottabb vidéki vasútállomás is - szinte minden kézzel, logikátlanul és kicsit gagyin kerül megoldásra. Hm, fura. Kár érte.