Kis szabadság - kis utazás: irány a Göcsej, amely a Kiváló Európai Desztinációs díj projektben döntős volt. A Göcsej a helyiek által szállóigeszerűen kis térség: odafelé még azt mondják, hogy menjen tovább, ott a Göcsej, amikor meg következőre megkérdezi, csak annyit mondanak: na most ért ki a Göcsejből...
A dimbes-dombos térség hasonlít persze a szomszédos Őrséghez, Murániához, de Zalaegerszeg viszonylag nagyvárosként is ide tartozik.
Az első meglepetés odafelé: pénteken délután nem ment mindenki el Bp-ről, vannak, akik szombaton délelőtt indulnak. Alig néhány tízezren osztozunk az M7-esen, néhány órás dugó, a tetőn lévő biciklivel biztosan gyorsabban haladnék...
Zalaegerszeg belvárosa tip-top felújítva, egy halom kerékpárút, bár most így hirtelen egy épületet sem nagyon tudnék felidézni - de élhető város, az biztos. Tourinform a Magyar Turizmus Zrt legújabb lépésének köszönhetően egész hétvégén estig nyitva...egyre jobb.
Első az evés - kis helyi vadpörkölt dödöllével - aztán irány a skanzen, ami az első volt Mo-n. Még egy óra van hátra a látogatási időből, kedves recepciós: 'ó, nézze csak meg nyugodtan, erre a kis időre már ne vegyen jegyet...'. A szomszédos olajipari múzeum viszont nem fért sajnos bele.
A dögmelegben a meglepően hűs, valóban az erdő mélyén fekvő Erdőgyöngye vendégház, kvázi szálloda. A HUF erősödést figyelembe véve az ára közelíti a 40 EUR/főt, amiből azért egy osztrák szálloda is kijön a nyári szezonban...de mindegy, éljen a belföldi turizmus...
A melegben csak rövidebb túra jöhet szóba, boronaút tanösvény, ami tulajdonképpen a szőlőhegyeken körbevezetett túra:
Még egriként is elismerésre méltó, ahogy az eredeti szőlőhegyi életet felidézi az útvonal. A környéken egyébként számos 'szeg' van, lévén ez a szegek vidéke, menetközben pedig lehet prószát enni, aminek több verziója van, bár alapvetően ez is krumplilángos.
A körbejárás után kis szieszta, majd délután - jobb híján - Canossa-járás: 16 körül irány a helyi Intersport egy kis túrafelszerelésért, nagyobb leértékelés vár, aha, 16-kor bezárt, 16.10 körül vagyok ott. Hmm. Jön a vihar, amit érdekes lenne a tv toronyból megnézni, 16.40-re odaérek, csak aznap - és szerintem csak nekem - 16.30-kor zárt. Jó hír: a vihar nem maradt el. Én még vigyorgok a panzió étterméből, hogy egy kocsimosással kevesebb, de a pincér derít igazán 'jókedvre': ó, nyugi, ebből jég lesz, neki pl. vagy három éve szanaszét verte a kocsiját...aha, OK. Akkor talán el is vonulhatna a vihar...
A rengeteg eső gyors helyzetfelismerést hoz: hideg, szeles idő lesz, a túraútvonalak sárosak, gyaloglás, kerekezés kilőve, Aquapark sem opció. Gyors kijelentkezés, négy nap helyett kettő a Göcsejben, de az élménydús - és egyébként is pótlásra kerül.... És 'szerencsére' még a vasárnap esti balatoni dugóba is sikerül bekerülnöm, bár egy órával így is jobb vagyok, mint odafelé...(4 vs 5 óra...)
Persze a két első kép elég kiesnek néz ki, de valójában ez csak egy néhány százméteres szakasz, ami ilyen nyílt terepen megy. Ráadásul a kilátás nem akármilyen:
Sőt, ha kicsit magasabbra megy az ember, már-már repülős a panoráma:
A kies út balra felül, a gerincen kivehető.
Egyébként úgy néz ki, hogy ez a földútszakasz része lesz egy hosszabb útvonalnak is, a Balti-tengerig érő Borostyánkőút tematikus gyalogos, kerékpáros útvonalnak - persze vszeg csak száraz időben, amúgy pedig a Dunakanyarban is lehet kerekezni...
