Hát igen, ez is eljött. Pedig a magyarországi vállalkozásoknak vagy 70%-a (legalábbis vmi ilyesmit hallottam) az első évben tönkremegy. Máris sikerült maradékká válni :)
De komolyabbra fordítva a szót, ez egy - nem pénzügyi értelemben vett - mérlegbeszámoló lesz.
Az elmúlt egy év kivonatos mérlege tehát, a pozitív és negatív dolgok, amivel szembesülni kellett, illetve amit ez az új helyzet hozott magával:
+ Új szakmai kihívások, változatosság, környezetváltozás, gyakorlatilag az egész ország a munkahelyem
+ Egy EU-s projektmenedzser és pályázatíró oklevél
+ A lehetőség, hogy elég sokat keressek (azért ez részben már realizálódik:)
+ Kötetlen időbeosztás, sok idő megspórolása a hierarchia hiánya miatt, továbbá a napközbeni, gyorsabb bevásárlások, ügyintézések miatt
+ A megbízások eddig hozták magukat, alig fordítottam energiát a piacépítésre, azt is csak a kezdeti hetekben
+ Kedvező személyi cash-flow, az utolsó minisztériumi kifizetéseket két-három hónappal követték a nagyobb céges bevételek, amik a korábbival megegyező bér kifizetését biztosították
+ A tudat, hogy az ember a saját lábán is megáll
+ Az ex-kollégákkal megmaradt jó kapcsolat
- Zéró biztonságérzet, hogy minden hó 5-én ott a fizetés a számlán
- Hullámzó fizetési hajlandóság (na jó, ez inkább amolyan -+, mert sokan nagyon pontosan teljesítettek)
- Kötetlen időbeosztás, ami néha elvonja a figyelmet a munkától
- Az internetes bankolásnál az APEH felé történő adó és járulékutalásoknál (az összeg ismeretében) az ENTER gomb megnyomása belső konfliktusokat okoz
Szakmailag amibe belenyúltam: desztinációmenedzsment szakmai anyag fordítás, desztinációmenedzsment szervezetfejlesztés, világörökségi tanulmány, kiváló desztinációs díj EU-s projekt, kisvasúti fejlesztések, wellnessfürdő és szálláshelyfejlesztés, kiemelt turisztikai projektek értékelése, tematikus út fejlesztés, rendezvények, konferenciák pályázati támogatása. Mindezek esetében szakmai tanácsadás és pályázatírás vegyesen.
Persze sokan mondják, hogy jó pillanatban kerültem ki a magánszektorba, de a lehetőség végülis mindenkinek adott...
Az is igaz azonban, hogy a kezdeti nehézségeken, egyáltalán a 'nagy' döntésben sokat segített a 2006. szeptemberében elkezdett siklóernyőzés - talán az egyik első bejegyzésben is írtam: ha az ember egyszer belefut a mélységbe, akkor utána egy tárgyalás vagy egy megbízás teljesítése már igazán apróságnak tűnik...
No comments:
Post a Comment