...és nem-zet-kö-zi-vé-é-é-é lesz az EDEN-ek látogatása...azaz irány az egyik legközelebbi, Cseh Svájc, ami 2009-ben a védett területek témakörben az Írottkő Natúrpark társaként lett EDEN.
Az odaút Eger testvérvárosán keresztül (is) halad, Kutná Horá méltó is a testvérvárosi címre...
...a kicsit bizarr, de ritkaságszámba menő csontkápolnáról megoszlanak a vélemények...mindenesetre a sok felhalmozott csont mellett a csillár állítólag az emberi test minden csontját tartalmazza...
...ez a címer sem akármi...
...na de a végcél, Cseh Svájc és a szállás. Ami ezúttal nem ki tudja milyen hotel, panzió vagy kemping, hanem egy tipikus helyi épületben. AMúgy pedig pláne megállapíthatatlan, hiszen saját magát hol hotelnek, hol panziónak határozza meg, de jellegéből fakadóan inkább egy tényleg minden kényelemmel, állandó étteremmel felszerelt falusi turizmus szálláshely...
...aztán irány is az első gyalogtúra, érdekes sziklaalakzatok vannak, igen látványos az útvonal vezetése...
...és a nagy szenzáció, a kőhíd, amiből talán csak Arizonában van másik - az persze jóval nagyobb, de ez is fantasztikus...bár kicsit túlépített a környezete, betonozott éttermi terasz alatta stb...
...érkezik a sör...mi más...
...a túra további szakasza egy olyan kanyonban vezet, ahol néhány szakasz nem is járható gyalog, hiszen teljesen elfoglalja a benne folyó patak, így ott csónakkal kell átkelni. Az előjelek nem túl biztatóak, a patak alsó szakaszán több friss csónaktöredék...
...mint kiderül, a néhány nappal korábbi árvíz ott is pusztított és bizony elvitte a csónakokat...de szerencsére immár minden nyugodt, úgyhogy a mintegy félórás csónakázás pihenésnek is jól jön...
...majd a folytatás sem kevésbé látványos, kivájt sziklagalériákban lehet továbbmenni...
...majd egy izzasztó lépcsősoron kell kimászni a kanyon peremére, ahol megint a tipikus helyi házakba ütközik az ember. A menetközben megfogalmazódó sejtésem utóbb beigazolódott, ez egy erősen németek lakta rész volt, akiket a második világháborút követően az itthon is jól ismert döntések alapján telepítettek ki. Fura is a rengeteg gyönyörű, de elhagyatott ház...hiába arrafelé is vannak nemzeti tragédiák, nem vagyunk vele egyedül...
...aztán pedig egy látványos homokvár a nemzeti park EU-s pénzből épült és fullextrás látogatóközpontja mellett - valójában a középső formázott rész műanyag,ami körül van egy kis igazi homok a látvány kedvéért...kíváncsi vagyok, hogy ez is EU társfinanszírozással valósult-e meg...;)
...a következő nap a kerékpártúráé, a cseh - német határtól egészen Drezdáig, az Elberadweg-en...
...a vonalvezetéssel nem sokat problémáztak, itt pl. egy hajóüzem vízrebocsátó sínjein keresztül megy, ferdén ugyebár...nem akármi. Itthon ilyet biztosan nem engednének az előírások, ott valahogy felnőttnek tekintik az embert, hogy látod, hogy ferde sín jön, amin el lehet csúszni, átmész vagy áttolod, a Te döntésed...
...egy vidám tábla: a fű a lóé, ne taposd le...:)))
Ami érdekes, hogy cseh oldalon sem igazán, de a németeknél pláne nincs válságérzet, fullon megy minden turisztikai szolgáltatás, itt éppen egy lapátkerekes hajó...
...a kerékpárút persze a folyóparton megy, így a hajó nem ritkaság...
Az biztos, hogy valami eszméletlen mozgolódásban van mindenki, a sok kiránduló között rengeteg a biciklis, percenként több tucattal találkozik az ember, vhogy nem plázázással töltik az időt - és lehet, hogy egészségesebbek is?...Az útmenti éttermek változatos színvonalúak, az extra hotelterasz nem jut ki, de egy barátságos helyen néhány euróért sikerül currywurst-os sültkrumplit enni...na de a német gasztronómia esetében ugyebár nem kell magasra helyezni a mércét...
Az érkezés Drezdába fura módon tisztára olyan, mint néhány hete a Szigetközből Győrbe...tökéletesen érződik, hogy a sok falu után most valami más jön, egy igazi földrajzi, közlekedési, gazdasági központ...Drezdáról egyébként tízéves emlékeim vannak, az akkori kéthetes szászországi TDM tanulmányút...hol van az már...nem volt mit leporolni az emlékeken, mert a város felismerhetetlenül leporolta saját magát - az emlékeim szerint mégiscsak középszerű város most fürdőzött a napsütésben, hatalmas nyüzsgés, már - már mediterránnak is lehetne mondani, dehát ugye mégsem...
...és amiről biztosan tudjuk, hol járunk...
...a visszaút a cseh határra persze immár vonat, a kizárólag széllel szembeni 65 km-es tekerészés után jól is jött...ez németes, korszerű, kényelmetlen, bamba németekkel és rengeteg biciklissel teli és marha drága persze, ráadásul a bicikliszállítás sem valami barátságos árú, pedig azt gondolná az ember - de úgy a full felnőttjegy 60-70%-ba kerül a kerékpárjegy...
A harmadnap viszont lazulós, bár a mozgás itt sem marad ki. De először is a Bastei, a nagy keletnémet csoda, ami talán NDK-s lakókocsinak vagy sátra utánfutónak is névadója volt. Az előző napi tekerészés a sziklák alatt most felülről lenézéssé alakult, nem akármilyen sziklaformációkkal...
...az Elba pedig lent tekereg, partján a kerékpárúttal...
...A Bastei központi része, ahol a sziklatornyok között összekötő hidakat építettek...
Egyébként a hely látogatásának szervezettsége nagyon tanulságos: egy út vezet ki erre a sziklagerincre, ami le van zárva az autók elől. Na, akkor először is parkolás néhány euróért, ez van. Utána irány egy, a néhány kilométert bejáró pendlerbusz ismét néhány euróért és ezt követően jön a meglepetés: az egész megtekintése amúgy ingyenes...tehát alapesetben aki biciklivel jön, az mindezt elfagyizhatja, mert ingyen megnézheti az egészet...másból is, de itt is igazán lehetett érezni a kerékpáros paradicsom jellemzőit. Drezdában pl. mindenki keresztül - kasul járkál biciklivel - sokan ezt már Budapesten is szóvá teszik, nekik javaslom megismerni Drezdát...fantasztikus kerékpáros infra egyébként is, ami, hát nem is tudom, mégiscsak tud önmagában is vonzerő lenni...?
És a nap végére még belefér az aznapi mozgásadag, visszatérés Csehországba és egy kis golfozás...:))) 'Hangulatos' golfpálya parkoló, egy kis protekcija az autónak...
...és az elütés gyakorlóhely, a driving range, szép kilátással...sikerült vagy két órát elszórakozni mintegy 1500 Ft-ból, ami 80 labdára és ütőkölcsönzésre volt elég...nem is tudom, valahogy a cseheknél ez az egész nem olyan zártkörű, elit hobbinak tűnik, hanem sokkal egyenértékűbb a többi sporttal, semmi fakszni, ki tudja milyen kerítések meg klubház, hanem olyan emberléptékű, nincs túlépítve - és innentől kezdve túlárazva sem...mindenesetre az első 20 labda után egész jó kis ütések is összejönnek, egész nagy rendszerességgel, na dehát az előző, első alkalom háromnegyed éve volt és itt oktató sem javítgatja az ember mozgását - azért nagy poén az egész és bizony a melegben épp elég mozgást ad...
...a panzió kutyája jól összefoglalja a helyzetemet, kutyajó dolgom volt...gyönyörű helyek, fantasztikus idő és mindez abszolút megfizethető árakon...
...persze ha Kemence, akkor kisvasút, ahol állomási fejlesztések is folynak, fura lesz, ha elkészül, ez egy családias hely volt eddig és ugyan tip-top lesz, de...
Aztán a Börzsönyön átvezető út szerencsére nagyobb szakaszokon ilyen. Jó néhány fokkal hűvösebb van, mint 'kint' és van egy kis huzat is...hiába, a természet is légkondizik...
...és ugyan a képekről nem jön át, de ez egy 'kellemes' kis emelkedő volt, úgyhogy jól jött minden árnyék.
Drégelypalánkon a várhoz így sajnos most nem sikerült felmenni, de a mintegy 52 km-es tekerészés után beindult a nagyüzem, itt egy emberi léptékű 'bio-körhinta'...
...aztán csatajelenetek, ahogy egy ilyen programhoz illik.
...a végefelé pedig gólyalábasok műsora...az épp ittlévő erdei iskolások mellett valószínűleg a felnőttek is jót szórakoztak.
...a képen a lány teljesen felnőtt 'emberi' léptékű...szóval méretes gólyalábak voltak na...
A hőségben is jól fogyott egyébként a helyi lepény, itt laksának mondják, de ez kb. az, amit mindenki valahogy másképp ismer...fokhagymás kacsazsírral igazi wellness ételt alkot...
