Válság ide, válság oda, azért a belföldi rendezvények, programok sorjáznak folyamatosan - csak a blog frissül ritkábban. Ennek mondjuk oka az is, hogy a vállalkozás mellé immár csatlakozott az országos turisztikai desztinációmenedzsment koordinátorság is, ami gyakorlatilag a turisztikai intézményrendszer komplex alakítását, átalakítását is jelenti.
Na de vissza a programokra: még április utolsó napjaiban komáromi csata rekonstrukció a monostori erődben, kiemelkedően színvonalas - bár egyes vélemények szerint kicsit túlzó - kommentálással. Erre mondjuk már csak azért is szükség volt, mert a többórás produkció során nem volt egyszerű követni, hogy éppen ki kit rohan le, kire lövöldöz ágyúval stb. mert látványban nem volt hiány...
Aztán kisebb túrák is voltak, mint pl. itt Márianosztrán:
Ez már-már magashegységi hangulatot sugall a köves csúccsal, csúcskereszttel, pedig kb 500 méteren van...
Aztán pedig az éledő hagyományos tájegységek közül az amúgy már sokat látogatott Zalában következett a Hetés, a 'Hetés vendégül lát' rendezvény programjai, finomságai. Először egy laza séta a falvak között, ahol pl. a helyi építészet romos és felújított példái is láthatóak:
Ez utóbbiról kiderül, hogy osztrák a tulaj, kicsit mondjuk fura a kovácsoltvas kerítés és a viacolor burkolat, de még mindig jobb így, mintha tönkrement volna. A nézelődőt persze nézelődők is fogadják...
...bár a helyi identitás az elmondások alapján nem feltétlenül felülírható marketing szlogenekkel, mint pl. a Muránia. De legalább a macska már magáénak tudja...
A nagy tavaszi kánikula végére kimondottan jól jött a kicsit hűvösebb idő, a szemerkélő eső, na de a nagy meglepetés még hátra volt. A fumu, avagy fumubaba volt az, amit már régóta szerettem volna megnézni, de eddig nem jött össze: a térségre jellemző baba méretű kalácsot régebben keresztelőkre készítették, szerencsére fennmaradt és egyre divatosabb, néha esküvőkre is. A hosszú magyarázatok helyett íme a fumu, sőt kettő a helyi gasztronómiai vásárról:
A jó félméteres, amúgy négy óra kemény munkával készülő süteménynek 'persze' neme is van, csak kicsit jobban érdemes böngészni a képet..:))) Amúgy pedig van itt még egy halom fura dolog, távolról pl. a kókuszos aszalt tök nem feltétlenül hangzik csábítóan, de megkóstolva már más a helyzet, nagyon finom...csakúgy, mint pl. a tök pálinka...
Persze a helyi közösség élete is tud színes dolgokat okozni, hiszen pl. a fumu megáldására felkért pap kifogásolta, hogy a programban is közzétett áldásra nem egy szent mise keretében kerül sor, úgyhogy inkább lemondta a 'fellépést'. Igen ám, de a moderátor mégiscsak felhívta a színpadra, ami elől nyilván nem tudott kitérni a sorok között üldögélve. Na de nem hagyta annyiban, ha már kénytelen-kelletlen színpadra került, azért a fumu áldása előtt néhány imádságra csak bevonta a közönséget, utána nem elfelejtve rápirítani egy kicsit azokra, akik csak felálltak, de nem imádkoztak - mondjuk a néhány évtizeddel ezelőtti elsőáldozós emlékekből még tudtam 'vallás ügyileg' építkezni, de utána inkább csak mosolyogtam a kedves, csipkelődő küzdelmeken...összességében persze a lényeg, hogy kibontakozóban vannak kitűnő helyi kezdeményezések, ami az elmúlt időben esetleg háttérbe szorult tájegységeket, desztinációkat újra ismertté tehet, amivel remélhetőleg mindenki jól jár.
'Menetközben' pedig kiválasztódott Magyarország legjobban fejlődő ökoturisztikai desztinációja is a Kiváló Európai Desztinációk projektben, ami az Írottkő Natúrpark térsége lett - www.naturpark.hu