A legutóbbi TDM konferencia Bükön markánsan körvonalazta a magyarországi TDM folyamatok állását, haladását, miszerint:
- A TDM szervezetek kérdései immár a működésre vonatkoznak leginkább, azaz sokat fejlődött a rendszer az elmúlt időszakban, amikor még elsősorban az alakulással kapcsolatos dolgok merültek fel
- A szervezetek jellemzően a TDM módszertant szem előtt tartva jöttek létre összetételükben, feladatvégzésüket tekintve
- A szervezetek működési hátterének biztosítása (finanszírozási kérdések megoldása) rengeteg energiát emészt fel, hiányzik a vonatkozó szabályozási háttér
- Helyben megkezdődött a TDM folyamatok tisztázódása olyan esetekben, amikor valamelyik szereplő az alapítás során többletigénnyel lépett fel pl. a döntéshozatali folyamatra való befolyás tekintetében
A fentieken belül gyakorlatilag a 3. témakör megoldása emelkedhet prioritássá, ami a többi kérdéskör megoldódására is nagymértékű hatással lehet.
Összességében elmondható, hogy a külföldi példák alapján egyelőre módszertanilag (a strukturális szintektől és a területi eloszlástól eltekintve) féloldalas a TDM rendszer hazai kiépítése.
A létrejövő szervezetek megkezdték a szakmai feladatok ellátását, megszülettek velük szemben az elvárások, amik csak erősödnek akár szervezeten belülről, akár szervezeten kívülről. Ugyanakkor a TDM szervezetek finanszírozási háttere, a pályázati feltételrendszer kisebb-nagyobb kényszerétől eltekintve, megoldatlan maradt.
Külföldi társaik a jogszabályi alapon garantált idegenforgalmi adó TDM szervezetbe történő visszaforgatása révén onnan indulnak, ami hazai társaiknak még csak távolinak tűnő álom. Azaz önállóan rendelkeznek a desztinációban keletkező IFA különböző mértékű, sok esetben teljes összegével.
Mi történne, ha Magyarországon is ez lenne a helyzet, ami egyébként évtizedes, többek között stratégiában megfogalmazott turisztikai szakmai cél?
A tartózkodás utáni IFA volumene hazánkban kb. 5.5 Mrd Ft, ami az állami +1 Ft kiegészítéssel együtt – további 5.5 Mrd Ft - az önkormányzatokhoz folyik be. Legújabban felmerült egy 3 Mrd Ft-os összeg, IFA kompenzáció megnevezéssel, ami további központi kiegészítését jelentené az IFA bevételeknek. Tehát a desztinációk turisztikai teljesítményén alapuló rendszerben jelenleg is van kb. 11 Mrd Ft, ami a már megszületett döntéssel együtt 14 Mrd Ft-ot jelent…
Habár Bük nyilván kiemelkedő szereplő a hazai turisztikai piacon, de példáján keresztül számszerűsítve: 240 M Ft az IFA bevétel, amit további 240 M Ft egészít ki és vszeg kb. további 120 M Ft….ami összesen 600 M Ft…ami a külföldi példákat finanszírozás oldalon is átvéve a TDM szervezet büdzséje lenne. Ezt még kiegészítenék a tagdíjak, a saját bevételek stb. Az összeg egyébként közepes vagy kisebb desztinációkban is több tízmillió Ft-os lenne. Az álomvilág kategóriába tartozó – bár közvetlenül határaink mentén megvalósuló - visszaforgatás ilyen léptékben, egy lépésben gyakorlatilag elképzelhetetlen…ugyanakkor stratégiailag mást célt valószínűleg nem lehet megfogalmazni. Mindenesetre fogalmazódóban a turizmus törvényi szabályozása, talán van valamennyi mozgástér…
Az eredeti kérdések vonatkozásában, sőt azon túl mi történne, ha ez megvalósulna:
- A TDM szervezetek a turisztikai szakmai feladatokra tudnának koncentrálni, a fenntarthatóság mindennapos küzdelme helyett.
- A TDM struktúra, a szervezeti szintek dinamikusabban alakulnának ki, így a szintek közötti feladatmegosztás végre tisztázódna, hatékonyabbá válna, a helyi szint nem akarna – további TDM szempontú szervezeti szint hiányában – minden feladatot magára húzni.
- Ugyancsak a tevékenységek vonatkozásában több lehetőség adódna a feladatok logikus átgondolására, ami manapság sokszor kényszerből kialakított, ’ bevételeket kell szereznünk’ indíttatással rendelkezik
- A szervezeti rendszer felsőbb szinteken létező szereplői (pl. Magyar Turizmus Zrt.) is sokkal több bevételre számíthatnának, persze megfelelő szolgáltatásfejlesztési folyamattal egybekötve
- A TDM szoftver kérdésköre szintén megoldódna, hiszen lenne a rendszerben forrás a bevezetésére, ami egyébként további bevétellel járna…ráadásul ez összeköthető lenne az üdülési csekket felváltó, elektronikus kártyaformátumú rekreációs kártya országos kiszolgálásával. A felhasználás nyomon követhetőségére tekintettel, még belegondolni is megdöbbentő, hogy milyen információkat nyújtana a belföldi turisták fogyasztói szokásairól. A témakörben (TDM informatika, kártyarendszer és fogyasztói magatartás kapcsolódási lehetőségei) a közelmúltban innovatív TDM gyakornoki (Tóth Eszter Lilla, Corvinus Egyetem) szakdolgozat is készült. A lényeg persze, hogy megkésett, de egyedülálló alkalom van ezek átgondolt bevezetésére…
- Akár a TDM pályázatok is megszűnhetnének, hiszen saját forrásokból is fedezhetőek lennének a TDM fejlesztések…mindenféle pályázati adminisztrációs többletköltség nélkül…a felszabaduló összegek a kormányzati szándékokkal összhangban mehetnének (turisztikai) vállalkozásfejlesztésre…ami előbb-utóbb adóoldalon is megmutatkozna…
Összességében tehát a kihívás az, hogy a készülőben lévő turisztikai szabályozás keretében az idegenforgalmi adóból lesz-e ’turisztikai forgalmi adó’, amikor ez a forrás valóban turisztikai célokat szolgálhat? A szokásos szkeptikus kérdés: mi is tekinthető turisztikai célnak? Most itt az új lehatárolási lehetőség: amit a desztináció turizmusban érdekelt szereplőit felvonultató TDM szervezet végez… – és az évtizedes gordiuszi csomó át is van vágva…
Így 2011-re már ’csak’ annyi kérdés marad, hogy mi hiányzik a fenti cél eléréséhez…hogy ne csak a TDM szervezetek kötelezettsége épüljön ki Magyarországon, hanem a nemzetközi versenytársakhoz hasonlóan a lehetőségük is az elvárásoknak megfelelő, színvonalas működéshez….
